... amikor eltelik három év és szinte ki sem mozdulsz otthonról, akkor éppen ideje, hogy megint összerakd a tetriszt az autó csomagtartójában és útnak indulj, hogy némi időt házon és hazán kívül tölts. Pont ránk fér egy kis mediterrán életérzés, miután 2020-ban kés alá feküdtem, ráadásul idén ősszel vár rám a második menet és 2021-ben a covid bezárt bennünket a "home office" kényelmes és élvezhető, de azért néha nyomasztó keretei közé. Mert a "legjobb otthon", de ha muszájból teszed, annak is elvész kissé a vonzereje.
Szóval idén, alig két nap múlva, útra kelünk, megyünk és élvezzük kicsit a "dolce vita"-t, elengedjük magunkat és jöhet a "dolce far niente", a pizza, meg a pizza, meg a pizza, ... a kis városok a szűk utcákkal, a felfedezőkörutak, a pilledés a melegben, meg a nyaralás összes öröme. Vár ránk Umbria, utána pár nap intenzív Firenze, na meg lezárásként az elmaradhatatlan Velence.
Pár évvel ezelőtt jártunk már Umbriában, akkor is nagyon szerettük. Ugyan ez Olaszország egyetlen olyan tartománya, aminek nincs tengerpartja, de minket ez különösebben nem zavar, a nyaralás úgysem a tengerparti punnyadást jelenti számunkra, hanem a mászkálást, városnézést, programokat, ... a szálláson meg amúgy is van medence, jéghideg vízzel, szóval a felfrissüléssel nem lesz gond.
Nem csak Umbria ismerős, hanem az első apartman is, ahol kezdünk, mert Birgitnél szálltunk meg anno is. Aki olvasta az akkori beszámolókat, az talán emlékszik, német származású, de már régóta Olaszországban él és anno a Perugia-i egyetemen tanított. Hogy ez most is így van-e, majd kiderül, ha odaérünk. Addig is lelkesen sütjük az útravalót, gyűlik a cucc a nappali közepén és persze mikor szerelnék a napelemet, ha nem ma, meg holnap?
De már visszaszámolunk és majdnem itt a cél ... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése