... mifelénk hetek óta olyan állapotok uralkodnak, mintha a Trónok harca utolsó óriásgyerekei játszadoztak volna és közben nem túl finoman feltépkedték volna a járdát, utcát, ezt meg azt. Illetve mostanra már kezd alakulni a dolog, de a klasszikust idézve: "valami van, de nem az igazi."
Na, a lényeg, hogy az ELMŰ valami földkábelt fektetett, meg időnként majdnem engem is, mert amikor - szokás szerint - utolsó pillanatban indultam itthonról és rongyoltam a megálló felé, hogy hamarabb fussak be, mint a buszom, vagy hazafelé botorkáltam félkómában az aznap letanított 6-8 órám után, ... nos akkor előfordult néhány alkalommal, hogy előadtam egy röpke, frissen megkomponált egyensúly visszanyerésére irányuló gyakorlatsort. Amúgy is híres - vagy inkább hírhedt??? - vagyok arról, hogy akár a tökéletesen sima és egyenes járdán is képes vagyok úgy lépni, hogy kimenjen a bokám, de most meg extra segítséget is kaptam hozzá ...
A munkálatok technikai részleteiről fogalmam sincs és nem is igazán izgat a dolog, illetve azt azért némi - szerintem jogos - felháborodással vettük tudomásul, hogy a szakik a tavaly totál újonnan megépíttetett, nem mellesleg tetemes összegbe kerülő kerítésünk alapzatát némileg átszabták és újradizájnolták a szerszámaikkal, meglyuggatták itt-ott a csákánnyal, majd a takarítási munkálatok során a "bobcates" sokagysejtes és kifejezetten udvariatlanul viselkedő egyén úgy akarta a sövényünkre lazán ráhányt több lapátnyi földet/sittet összegyűjtögetni, hogy oldalról letámadta a jármű kanalával a jobb napokat is megélt bokorsort és addig tolta befelé az egészet, míg már majdnem sikerült is gyökerestől kidöntenie ... mikor meg szóvá tettük, egyesült erővel, hogy talán ezt nem így kellene, akkor elhangzottak részükről a "ha nem tetszik, szedje ki maga", "mit pattog, újra lehet ültetni" és hasonló kedves javaslatok ... na ott borult a borjú bennünk is és némi heveny ordítozás, feljelentéssel fenyegetés után az illető "lejárt a munkaidőm" felkiáltással inkább elhúzott az ótvarba ...
De igazából nem is ez a lényeg, hanem, hogy ma délelőttre az ELMŰ általános áramszünetet hirdetett meg, tájékoztató papírokat beszórva a postaládákba. Amiről amúgy tudtam, csak mire ma reggel felébredtem, elfelejtettem és féléber állapotban próbáltam az egészet újfent tudatosítani, közben küzdve egy jófajta migrénnel, ami alattomban, éjszaka lopakodott a fejem közelébe és amíg nem figyeltem, oda szépen be is költözött, hogy megédesítse a mai napomat.
Miután a nyelvsulis kötelező kűrömet letudtam, hazafelé azzal próbáltam életben tartani magam, hogy majd akkor jóóól teleengedem a kádat forró vízzel és kikúrálom magam a szaggató fejgörcsből ... aztán rájöttem, ha áram nincs, akkor meleg vizet sem fakaszthatok a csapból, úgyhogy ez a program, karöltve a fejmasszírozós hajmosással, kútba esett.
Következő alternatívaként felmerült bennem a meleg lakásban ágyban heverészés csábító ötlete, amivel kapcsolatban ismételten fellépett az áramhiány gondja, ugyanis anélkül fűtés sincs ... ha meg az nincs, akkor meleg se.
Gondoltam, ha már nem hevergetek, akkor megpróbálom fizikai munkával fellendíteni a vérkeringésemet, turbótempóban nekifogok lakást dzsuvázni ... de a porszívót se Frédi, vagy Béni tervezte, ergo, annak is kell a delej, hogy működjön ...
Gyorsan leküzdve eme hirtelen felindulást, kitaláltam, majd akkor végre jól leülök és kihasználva a holtidőt végre gyöngyözök kicsit, összehozok pár újabb karkötőt, láncot, egyebet ... ez a terv már-már sikerült volna, ha odakint nem uralkodott volna jótékony félhomály, a napot szemérmesen eltakaró felhők jóvoltából. És ami odakint félhomály, az idebent vakoskodás. Főleg áram nélkül. :)
Szóval pár főnixként feltámadó, majd azonmód hamvába hullt ötletem után végül engedtem a fejemben tomboló, csákányos manóknak és felszerelkezve pár takaróval befészkeltem magam a nappali heverőjére. A négylábú persze pont ezt a percet választotta, hogy kecsesen bekopogjon a teraszajtón, hogy már pedig ő most bejönne. Kikászálódtam, jó komornyik módjára ajtót nyitottam, beeresztettem, visszaomlottam. Őnagysága odajött, megszaglászott, adott egy vigasztaló, nyálas gyógypuszit, majd körbefordult háromszor a szőnyegén, mielőtt elhelyezte magát és jótékony, halkan hortyogós álomba szenderült. Megadva egyúttal nekem is erre a lehetőséget, ... amit azonmód ki is használtam.
