Egy kis ismétlés - 1. nap: Assisi ...

Jól kezdődött a reggel, besütött a nap a spalettán keresztül, így aztán összedobtuk a szokásos kávét és kiültünk az apartman kis "teraszára", ami nem is terasz, csak egy kis kövezett rész, ahová a nappaliból és a szobánkból is ki lehet menni. Aztán csak felraktam a lábam, hallgattam a rigókat, kortyolgattam a kávét és élveztem a napsütést. 

A tegnapi 14 órás út után mára valami közeli célpontot választottunk, úgyhogy úgy döntöttünk, csak Assisi lesz a program. Mielőtt elindultunk volna várost nézni, még tettünk egy kis kitérőt az Assisi elővárosában lévő Conadba, kicsit feltöltöttük a készletünket. Elsőre elég aprócskának tűnt az üzlet, de aztán belépve úgy jártunk, mint amikor a A minden6ó-ban Morgan Freeman kihúzza a fiókot. Szóval belülről kicsit nagyobb volt, így aztán sikerült mindent megvennünk, amit akartunk, kivéve a gyufát, amit totál elfelejtettünk. Úgyhogy egyelőre marad a trükközés a régi, kopott oldalú gyufásdobozzal, ha tüzet akarunk csiholni a szálláson a reggeli kávéhoz. 

Ezután jöhetett Assisi. Legutóbb is jártunk már itt, akkor Assisi Szent Ferencből rendesen felkészültünk, a blogban is elég sokat írtam róla. Akit érdekel, a 2016-os bejegyzésben utánaolvashat. Szóval szépen lassan felsétáltunk, a város központja felé véve az irányt, közben természetesen megállva pár fotóra. 

Most ellenkező irányból közelítettük meg a várost, úgyhogy először a Basilica di Santa Chiarahoz mentünk. A templomot a klarissza rend megalapítójáról nevezték el, a XIII. században épült, gótikus stílusban, fő dísze a homlokzaton látható rózsaablak. Egyik kápolnájában őrzik azt a keresztet, ami a legenda szerint megszólította Szent Ferencet. 

Délelőtt meglepően kevesen voltak még a városban, így a templom előtti szökőkutat is anélkül le tudtam fotózni, hogy valaki belesétált volna a képbe.

Mivel Assisit hatalmas levendulamező veszi körül, ezért sokszor lehet látni mindenféle dolgot, ami a levendulával kapcsolatos. Nagyjából minden kis utcában van egy boltocska, ahol lehet vásárolni belőle. és minden évben megszervezik Castelnuovo di Assisi dombjai között a levendula fesztivált is. Lombardia területén több levendulamező is található, ha valaki szeretné meglátogatni, bejelentkezés után meg is teheti. 

Aztán mentünk feljebb, kis utcákon, lépcsőkön, meg-megállva, mert az idő kezdett egyre melegebb lenni. Most nem számoltuk meg, hány lépcsőn jutottunk fel, csak sétáltunk a Szent Ferenc bazilika felé a városon keresztül.

Közben láttuk egy étterem szabadtéri asztalait, ahol aztán tényleg minden talpalatnyi helyet kihasználtak,

... a pasticceriák kirakataiban a cukorsokk-kínálatot,

... a városháza épületét, 

... a Santa Maria Sopra Minerva templomot,

... egy farmacia elárvult cégérét, meg pár formás lámpát,

... a régi rómaiak nyomait, meg még pár egyéb dolgot is,

... egy olajfát, ami a lépcső alján lévő talpalatnyi szabad földből nőtt ki,

... és végül elérkeztünk a Basilica di San Francesco-hoz. Újra láthattuk a szomorúan bóbiskoló figurát a lován, a hatalmas teret a bazilika előtt, az azt körülvevő oszlopsort és a csodás látképet.

A felső templomban, a Basilica Superiore-ban éppen misére készültek, úgyhogy ott nem akartunk zavarogni, viszont a Basilica Interiore-ba bementünk, még az alsó szintre is lesétáltunk, hogy megnézzük Szent Ferenc sírját. A templom belsejében nem lehet fotózni, a sír mellett is csak az állhat meg, aki imádkozni akar a szenthez, egyébként szerzetesek terelgetik a bámészkodókat és szólnak rá azonnal mindenkire, aki meg akarja szegni a templomban elvárt viselkedés szabályait. 
Aztán elindultunk, hogy felsétálunk a város legfelső pontján található erődbe, de a kezdeti lelkesedés hamar megcsappant a meleg miatt, na meg kezdtük már erősen túllépni a napi lépésszám-keretet és inkább visszafordultunk, hogy keressünk valami helyet, ahol megehetjük a nyaralás első pizzáját.

Lefelé menet még láttunk két szökőkútban hűsölő galambot, aztán leültünk egy étterem elé kipakolt asztalhoz és megrendeltük a pizzáinkat, hogy gyűjtsünk még kis energiát a spellói látogatás előtt.