... ami eltelt pillanatok alatt és mégis annyi minden belefért:
... egy költözés, huszonpár éve ugyanabban a házban pár átalakítás, az utolsó nagy lélegzetű éppen tavaly, és persze, megfogadtuk, mint mindig idáig, hogy ez volt az utolsó;
... folyamatos tervezgetés, álmok, amik valahogy mindig megvalósultak, mert G mindig addig osztott-szorzott, hogy beleférjen a keretbe, ami kipattant az agyamból;
- további közös tervek, amiknek sosincs vége, mert mindig jön valami új, a "mi lenne ha..." kezdetű mondatok;
... nyaralások, a tervezgetés, a készülődés izgalma, a színtiszta élvezet, barangolások addig ismeretlen helyeken, hosszú autóutak, élmények, öröm, napsütés, nyár, Olaszország (meg még pár hely persze :D ) ;
... néha morgások, türelmetlen felcsattanások, békítő mosolyok, sokszor elhangzott érvek, míg megvitattunk valamit, a tudás, mikor kell inkább csendben maradni és halasztani, majd később újra felhozni;
... két kispasi, akikért nem tudok elég hálás lenni, hogy vannak nekünk, mert végtelenül büszke vagyok rájuk és minden egyes porcikájukkal, botlásukkal, sikerükkel együtt szeretem őket;
... nagy egyéni veszteségek, hiány, ami már örökre megmarad, itthoni fészekmeleg, ami mindig átsegített a nehezén;
... beszélgetések, idióta poénok, fanyar humor, a szeretet beszólásai, "nyakunkon a karácsony",
... ünnepek és hétköznapok,
... egészségben-betegségben,
... csiszolód(t)unk és változ(t)unk, szeretünk és támogatunk, néha botlunk és utat keresünk, de együtt vagyunk.
... amikor valami nem tökéletes, (mert olyan nincs is) de úgy jó, ahogy van.
Bár G szerint persze, ez nála duplán számít, mert ő pasi, de szerintem annyira nem volt ez vészes. :)
És hogy mit szeretnék? Ezt, Vele... Továbbra is, ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése