Erről sokat nem tudok írni, a reggeli után még bepakoltuk a maradék cuccot, és elindultunk. Az éjszaka ugyan nem telt eseménytelenül, mert egy csoportnyi fiatal is megszállt a hotelben és a földszinten lévő összes öntöttvas széket összehúzgálták maguknak oda- és vissza, mert pont (majdnem) a szobánk előtt jött rájuk a leküzdhetetlen beszélgetési kényszer, és lehet, némileg süketek is voltak, mert a hangerőt nem sikerült lenn tartaniuk ... szóval éjfél körül már megfogalmaztam magamban angolul, olaszul és németül is, hogyan kérem meg őket nyomatékosan, de udvariasan, hogy húzzanak befelé és duguljanak be, mert mi reggel időben kelnénk és indulnánk és vár ránk vagy 7-8 óra utazás, ... de aztán valaki megtette helyettem és szépen lassan elhalkultak a hangok.
Kezdésként amúgy mindjárt kaptunk is egy kis dugót, de meglepően jól haladtunk, nem állt be teljesen a közlekedés.
Aztán kaptunk egy kis ízelítőt a füstből, ami a természetvédelmi területen tomboló tűz miatt ellepte a környéket. Elég félelmetes volt a "köd", pedig még nem is jártunk annyira közel magához a tűzhöz.
Utána már "csak" pár órát kellett kibírni, és hazaértünk. Előtte még épségben leadtuk a nagyobbik kispasi barátnőjét és kaptunk fincsi burritót salátával, csak nekünk, így megmenekültem az utazás utáni "üssünk össze valamit gyorsan, mert éhen halunk" résztől és dudára ehettük magunkat a frissen, direkt nekünk gyártott kajával.
És búcsúzóul legyen itt egy kis statisztika, hogy lássuk, mit jelent számokban a pihentető, relaxációs nyaralás nálunk:
Mert mi így pihenünk :)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése