4. nap: Egy kis tengerpart

Az első napon, amikor megérkeztünk, kaptunk Birgittől egy nyomtatott lapot, a tudnivalók listájával. Szerepel rajta a közeli éttermek címe, nyitvatartása, az orvos elérhetősége, meg még sok más hasznos információ. Megkérdeztük tőle azt is, ha esetleg elmennénk valamelyik nap az Adriára, melyik strandot érdemes kipróbálnunk. Kaptunk két javaslatot, ebből az egyiket terveztük be a mai napra: Civitanova lett az uticél.

Macerata tartományban fekszik, Anconától 40 kilométerre. Közkedvelt tengerpart, állítólag mindig sokan vannak a strandon. A szabadstrand területe nem túl nagy, alapvetően az egyes bárokhoz tartoznak a partszakaszok, ahol lehet napágyakat és napernyőket is bérelni. Mivel egyikünk se volt túlzottan lebarnulva és nem akartunk pecsenyére sülni, ezt a variációt választottuk a szabadstrand helyett: a Raphael Beachen béreltünk napernyőket és ágyakat.

Miután lepakoltunk, első dolgunk természetesen az volt, hogy megmártóztunk a tengerben. Illetve én nagyjából a megmártózásnál maradtam, a többiek azért ettől többet maradtak a vízben. A tengerpart egyébként inkább apró kavicsos, mint homokos, igazából nem lett volna rossz, ha mégis elhozzuk a cipőket, de azok sajnos otthon maradtak a szekrényben, így ki-ki vérmérséklete szerint sziszegve, botladozva közelítette meg a vizet és próbált anélkül beljebb jutni, hogy felborult volna.

Be kell vallanom, nálam a tenger szeretete főleg abban merül ki, hogy megmártózom benne, aztán leülök a parton és bámulom a hullámokat, vagy olvasok. Nem igazán vagyok az a típus, aki ki sem teszi a lábát a vízből, uszonyokat és kopoltyút növeszt és átképzi magát tiszteletbeli hallá. Félelemmel vegyes tisztelettel adózok a nagy víznek, nagyjából úgy gondolom, ha én nem háborgatom feleslegesen, ő sem fog megtréfálni engem. Ugyanakkor imádom nézni a hullámokat, vagy bokáig, térdig belemerülve sétálgatni a parton és lenyűgöz a hatalmas víztömeg látványa. De mivel többnyire túl meleg van, - és azt is egyre kevésbé bírom, napozni meg valamikor gimnazista koromban szerettem igazán utoljára, - nálam általában a napernyő alatti olvasásban merül ki a nagy tengerparti kalandozás. És azt is megunom általában 2-3 nap után. Egyszóval a tengerparti punnyadás nem az én világom, de értem, sokan miért szeretik. És azt is megértem, miért rajonganak sokan a nagy vízért annyira. 

Kora délutánig a strandon maradtunk, szerencsére alig voltak, a nagy embertömeg most valahogy mindenhonnan hiányzik, amit azért annyira nem bántunk. 

Mivel a kisebbik kispasinak ma reggelre bedagadt az egyik szemhéja és a szeme is fájni kezdett, a bevásárlás előtt megcéloztunk egy farmacia-t és a gyógyszerésztől tanácsot kértünk, mit tehetnénk. Adott valami kenőcsöt, amiből naponta háromszor kell a szembe nyomni, el is kezdtük a kezelést, de végül úgy döntöttünk, ha holnap reggelig nem lesz jobb a helyzet, felkeressük a helyi háziorvost, találjon valami megoldást a gondunkra. Bízom benne, nem lesz rá szükség, Itália szellemei megszánnak bennünket és küldik a gyógyító energiát. Ha pedig mégsem, akkor azt remélem, lesz valami gyors segítség.

A farmacia után jött egy gyors látogatás egy giga Lidl-ben a város szélén, majd a hazaút az alagutakkal tarkított főúton, és egy egyszerű, gyors vacsora.