... amikor a nagyobbik kispasi 18 lett, - vagyis előtte, - megkérdeztük tőle, mit szeretne erre a kicsit jelentősebb szülinapjára. Mire poénkodott egyet és azt mondta, hogy enne egy pizzát, de Nápolyban. Mivel amúgy is gondolkodtunk valami élményajándékban, komolyan vettük a poént, és teljes titokban megszerveztük a nápolyi hosszú hétvégét. Olyannyira titokban, hogy az indulás reggeléig csak mi ketten, meg a kisebbik kispasi tudott róla. És persze, ezek után egyértelmű volt, hogy ha a nagykorúság neki is elérkezik, ő sem maradhat ki egy meglepi útból. Így történt, hogy 2020 februárjára megszerveztünk egy barcelonai utat. Aztán először közbejöttem én a műtétemmel, majd utána a covid a lezárásokkal és a nagykorúság örömére szervezett út tolódott két évet. Vagy egy kicsit többet. Na meg nem is lett annyira meglepetés. Végül idén mégis elutaztunk Barcelonába és elég eseménydús napokat töltöttünk ott.
Augusztus 29-én reggel fél 5-re terveztük az indulást a reptérre, és mivel mindenkinek sikerült hamar összekapnia magát, még pár perccel korábban is indultunk, hogy aztán a következő kanyarban rögtön vissza is forduljunk, mert a nagyobbik kispasi elfelejtette betenni a "szemét", azaz a kontaktlencséjét. Ami ugye arra hivatott, hogy élessé tegye a látását, ami nem egy hátrány, még akkor sem, ha a Sagrada Familia elég nagy ahhoz, hogy mindenféle segédeszköz nélkül is láthasd. Miután behelyezte a lencséket a helyükre, ismét elindultunk. Innentől minden gördülékenyen zajlott. A parkolás a reptéri parkolóban és a check-in a csomafeladástól kezdve a biztonsági ellenőrzésig körülbelül fél órát vett igénybe, így aztán körülbelül 2 óránk maradt félálomban kornyadozni a reptéri váróban a beszállásig.
A repülőút szerencsére rövid és eseménytelen volt, ezt különösen én értékeltem nagyra, mivel eléggé utálom a közlekedés ezen fajtáját, csak és kizárólag a gyorsasága miatt vagyok hajlandó használni. Amúgy meg szerintem a repülés a madarak privilégiuma és emberként jobb nem kísérteni a sorsot.
Miután megérkeztünk Barcelonába, a csomagjainkért indulva útközben belefutottunk egy biztos lábakon álló lovacskába is.
Általában veszünk egy kifejezetten turistáknak szánt, többnapos bérletet, ha városnéző túrákat tervezünk egy nagyvárosban, így itt sem történt másképp. Némi tétova keresgélés, majd információkérés után meg is találtuk a megfelelő automatákat, megvettük a jegyeket és elindultunk a reptérről közvetlenül a városba vezető metrójárattal a cél felé. Kicsit keveregtünk a rendszerben, átszálltunk, közben élvezhettük a kinti páradús, nyári meleg és a metróban uralkodó sarkvidéki hideg váltakozását, úgyhogy mire a szálláshoz értünk, én be is szereztem egy jól fejlett migrént. Lezajlott a teljesen automata becsekkolás, ahol egy telefonhívás után beengedtek bennünket a kapun, majd az automatánál mindent elintéztünk: beszkenneltünk két személyi igazolványt, beírtuk a foglalási adatokat, kártyával fizettünk és kaptunk két kártyát az apartman ajtajához. Kicsit fura volt, hogy az egészhez nem volt szükség emberi közreműködőre. Miután lepakoltunk, a pasik elmentek a környékre felfedezőútra, hogy beszerezzenek némi táplálékot reggelire, én meg ledőltem, gondolván, megpróbálom kicsit kiheverni a fejfájást. Éppen próbáltam elérni az alfa állapotot, amikor is csöngettek, majd valaki kinyitotta az ajtót, elüvöltötte magát, hogy "hola" és becsattogott a bejárati ajtóhoz közelebbi fürdőszobába. Ahol bősz sóhajtozás, gyaníthatóan katalán nyelven előadott szentségelés és némi lihegés közepette lecserélte az elrepedt wc ülőkét, majd elköszönésképp elordította magát, hogy "bye" és bevágta maga után az ajtót.
Nem sokkal később visszaértek a pasik, akiknek elmeséltem kis kalandomat a karbantartóval és mivel eléggé megéheztünk, gondoltuk, keresünk a közelben egy kajáldát. A nagyobbik kispasi ajánlására - aki már járt itt korábban - végül kipróbáltuk a "Five Guys"-t, ami egyfajta gyorsétterem, de azért mégis kicsit jobb, mint az átlag. Hosszas variálás után sikerült összeállítanunk a hamburgereinket, de szerencsére a pultban lévő lány türelmesen kivárta, míg mind a négyen eldöntöttük végre, mit is akarunk. Miután megettük a hamburgereket, hogy kicsit lejárjuk a vacsit, körbesétáltuk a Sagrada Familiát - a szállásunk egy saroknyira volt a templomtól, - és végül leültünk a parkban, hogy egy kicsit szokjuk a város hangulatát.
