7.nap: Siena és Firenze

 ... reggel összepakoltunk, aztán indulás tovább. Kicsit úgy tűnt, mintha a cuccok mennyisége csak növekedett volna, mióta elindultunk otthonról, de ez valószínűleg abból adódott nagyrészt, hogy most extra ásványvizet is szállítottunk, mert ez az időjárás és a 35-40 fok eléggé megvisel bennünket. Lehet, át kell térni lassan a tavaszolásra, vagy őszölésre a nyaralás helyett. Vagy kinézni nyárra valami északi területet, ahol városnézés közben nem folyunk szét a köveken.

Mivel Siena nagyjából útba esett, ezért tartottunk egy kis szünetet az utazásban. Némi tekergés után a körforgalmakban megtaláltuk a főpályaudvar melletti mélygarázs bejáratát is, innen pedig a mozgólépcső-sorral felmentünk a városközpontba, illetve majdnem oda, de legalább hegyet nem kellett mászni. 

Alakult a meleg, szóval a főtérre menet próbáltunk az árnyékos részeken közlekedni, persze mindenki ezzel próbálkozott, de szerencsére itt sem voltak annyira sokan, még nem kellett harcolni az áramló tömeggel. Az emlékeink szerint közelebb fekvő főtér végül csak előkerült, besétáltunk a torony árnyékába és próbáltunk kicsit lehűlni, mielőtt visszaindultunk volna.

Valahogy egyikünkben sem támadt fel a leküzdhetetlen érzés, hogy felmásszon a toronyba, így aztán csak ücsörögtünk kicsit és néztük az elszántakat, akik a jegypénztárnál álltak sorban. 

A Piazza del Campo mindig is fontos események színtere volt, itt rendezik a palio-t, a kosztümös lovasversenyt is. Más városok központi tereitől eltérően itt nincs templom, a tér mindig kizárólag politikai központként működött. A régi városháza elől induló tíz vonal kilenc részre osztotta sugárirányban, a hagyomány szerint ez a felosztás az akkoriban a várost uraló kilenc családra utal. 

Miután gyűjtöttünk némi erőt, visszasétáltunk és a mozgólépcsők tetejénél lévő egyik kajáldában lenyomtunk fejenként egy piadinát, mielőtt tovább indultunk volna Firenzébe.

Nagyjából akkor érkeztünk meg, ahogy terveztük, az apartman tulajdonosa, egy bácsika már várt bennünket, angolul elmagyarázott mindent, megkaptuk a kulcsokat és aztán elment. Elvben azt terveztük, nem megyünk már sehova, de végül este kitaláltuk, sétáljunk be a városba, ha nincs is hűvös, de legalább a nap nem süt már. Így aztán a dómnál kötöttünk ki, és mivel itt sem volt tömeg, körbejártuk és leültünk egy szabad padra. Mellettünk egy utcazenész gitározott, a nap lassan elindult lefelé, tökéletes, békés hangulat uralkodott.

Egyetlen templom, dóm, katedrális sem nyűgöz le annyira, mint a firenzei. Nem igazán tudom megmagyarázni, miért éppen ez van rám ilyen hatással, de valahányszor meglátom, mindig elbűvöl. Belülről sokkal kevésbé díszített, mint általában a templomok Olaszországban, de a külseje gyönyörű. A Cattedrale di Santa Maria del Fiore uralja a teret, Brunelleschi kupolája pedig tökéletes befejezése az épületnek. Bármikor szívesen elüldögélek a közelében és csodálom a szépségét. Ráadásul most a gitárzene is hozzátett a hangulathoz, szóval egyáltalán nem éreztem sürgetőnek a szállásra visszaindulást. 

Nem terveztünk semmi extrát mára, de a két sétával végül összesen 15,5 kilométert sikerült legyalogolnunk, szóval pihenünk, lazítunk teljes erőbedobással. :)