8. nap: Firenze

... az első teljes firenzei napra két előre lefoglalt programunk is volt. Mivel az időjárás előrejelzés szerint megint 35 fok fölötti hőmérsékletet várhattunk, nem nagyon kapkodtuk el  a városba indulást. Kényelmesen megreggeliztünk, készülődtünk, aztán elslattyogtunk a buszmegállóhoz, ahol lehetett buszjegyet venni. A tabaccheria eladója nagyon segítőkész volt, ajánlotta a gyűjtőjegyet, amit egyénként Toszkánában mindenfelé lehet használni és persze olcsóbb is kicsivel, mint ha egyesével vennénk meg. Érvényesíteni kicsit macerás, mert egyesével kell behajtogatni, de Firenzében 90 percig érvényes.

A jegy beszerzése után kivártuk a buszt is és mivel a közlekedési eszközökön kötelező a maszk viselése (bár ez az utasok közül nem mindenkit vett rá, hogy fel is vegye), tettünk még egy lapáttal a melegre és felvettük az FFP2-ket. Minden buszon vannak kitéve egyébként rögzített flakonokban fertőtlenítők, amik fel is vannak töltve, tehát bármelyik utazás során tudod fertőtleníteni a kezedet is. A buszmegállótól még kellett gyalogolnunk kicsit az interaktív Leonardo múzeumig, így elsétálhattunk megint a dóm mellett.

Éhesek is lettünk, a dómtól nem messze az egyik kis utcában beültünk az Osteria dell' Angoloba és benyomtuk a következő pizzát. A Primo Bacio mellett döntöttem, ami nagyjából a Margherita, csak a koktélparadicsom és a fior di latte a sütés után kerül a pizza tetejére, jól megszórva friss bazsalikom levelekkel. A nagy melegben pont az a variáció, amire szükségem volt.

A múzeumhoz odaérve kiderült, várnunk kell még kicsit, mert az online lefoglalt jegyek időponthoz vannak kötve, valószínűleg azért, mert nagyjából meg van határozva, hány ember fér el viszonylag kényelmesen odabent. így aztán ücsörögtünk odakint kicsit, bár néha be-besétáltunk az előtérben lévő ajándékboltba, mert a klíma jótékonyan ontotta magából a hűvös levegőt.

Odabent sajnos nem lehet fotózni, pedig rengeteg Leonardo által tervezett, megépített gép, eszköz modellje kipróbálható. Ezen kívül az egyik teremben a leghíresebb festményeiről is láthatóak reprodukciók, mellettük információkkal a keletkezésükről, a használt technikákról.

Annak a töltőtollnak a modelljét is láthattuk, amit Leonardo talált fel. Rengeteg jegyzet maradt fenn utána; kétkezes volt és a kedvenc írásmódja a tükörírás volt, balról jobbra haladva, sőt sokszor az utolsó oldalon kezdett jegyzetelni és úgy haladt visszafelé. Többféle magyarázata is van ennek, az egyik szerint azért használta ezt az írásmódot, hogy titkosítsa és érthetetlenebbé tegye a jegyzeteit. A másik szerint dyszlexiás volt, illetve balkezes, és ezt az írásmódot gyerekként fejlesztette ki.

A múzeum nagyon érdekes és szórakoztató, elég sok időt el lehet tölteni bent, kipróbálva a zseni polihisztor masináit. Miután mindent végigtekergettünk, megmozgattunk és kipróbáltunk, sétáltunk kicsit, tartottunk egy röpke fagyi- és (nekem) granita limone-szünetet, hogy belülről is le tudjuk magunkat hűteni némileg.

Tettünk egy kört még a Palazzo Vecchio felé, hogy üdvözölhessük a Neptunusz kutat,  a Dávid szobor másolatát, meg pár egyéb "hírességet". Azért itt már alakult a tömeg, nem a viszonylagos lazaság fogadott bennünket, mint az előző napokon. 

Elsétáltunk az Uffizi mellett, Megnéztük közelről a Ponte Vecchiot, megállapítottuk, mennyivel kellemetlenebb lenne átsétálni rajta ebben a melegben, ha még mindig a hentesboltok lennének rajta és nem az ékszerüzletek.

Aztán úgy döntöttünk, éppen ideje kicsit visszamenni a szállásra, hogy feltöltődjünk az esti program előtt. A Santa Monaca Chiesi-ben operarészletekből összeállított minihangversenyeket rendeznek esténként, erre is neten keresztül foglaltunk jegyeket. Gondoltuk, néha nem árt kilépni a komfortzónánkból és kipróbálni valami mást. Elvben busszal terveztünk menni, félútig sikerült is eljutnunk, de hiába vártunk a másikra a megállóban, nem és nem akart megérkezni. Már majdnem feladtuk, de aztán mentő ötletként elrohantunk a közeli térig, ahol egy taxist letámadtunk, hogy megkérdezzük, mennyiért repítene el bennünket a templomig. Végül nem ő vitt el bennünket, mert kapott egy fuvart a központból, hanem a kollégája, aki tökéletes lazasággal lavírozott a kis utcákban, szidta a bicikliseket, kerülgette a kis kukásautót, két kézzel gesztikulált a kormányt elengedve, ha éppen valaki szerencsétlenkedett előttünk, de percre pontosan negyed tízre a templomhoz szállított bennünket.

A koncertet egy nő és egy férfi adta (szoprán és bariton), zongorakísérettel, összesen 9 operarészletet hallgathattunk meg, többek között a Sevillai borbélyból, és a Rigolettóból, és ráadásként természetesen az "O sole mio"-val. Utána megbeszéltük, hogy ugyan ettől valószínűleg nem leszünk rendszeres operalátogatók, de megérte elmenni a mini-koncertre.

Mivel nem nagyon  bíztunk a buszközlekedésben, végül gyalog sétáltunk vissza a szállásra, kimerítve ismét a napi lépésszámot. De így legalább láthattuk kivilágítva is a Ponte Vecchiot és gondoskodtunk róla, hogy senkinek ne legyen szüksége extra altatódalra az elalváshoz. :)