10. nap: Garda-tó és Verona

... Reggel gyorsan összepakoltunk, aztán a kulcsot a nappali asztalán hagyva becsaptuk magunk mögött az apartman ajtaját, hogy tovább induljunk Preganziolba.

Persze nem is rólunk lett volna szó, ha csak úgy simán elmegyünk A-ból B-be. Tehát beiktattunk két köztes megállót, ami szerintünk úgyis útba esett. Na jó, kellett némi plusz kilométeres kerülő, de megérte minden egyes kilométerét. 

Először Sirmione felé vettük az irányt. Amikor először nyaraltunk Olaszországban, akkor a Garda-tónál töltöttünk egy hetet egy nyaralóközpontban. A fiúk még kicsik voltak, főleg fürdés volt a program, de azért kirándultunk is sokat. Aztán még egy alkalommal töltöttünk el a tónál egy hetet és Sirmione annyira belopta magát a szívünkbe, hogy ha megtehetjük, akkor mindig legalább egy villámlátogatást teszünk itt. Soha nem volt kihalt hely, de ezúttal még a megszokott parkolóig sem jutottunk el, mert a rendőrök a körforgalomnál mindenkit visszafordítottak. Nem mondom, hogy nem csappant meg a lelkesedésünk, de mikor kiderült, hogy busszal is mehetünk tovább, megint az olasz tömegközlekedésre bíztuk magunkat. Szerencsére itt jobban működött, mint Firenzében. Mire kibűvészkedtük az automatából a jegyeket, meg is érkezett a busz, amivel aztán lassan felaraszoltunk az óvárosi rész széléig. 

Rögtön bele is botlottunk egy meglehetősen feltűnő autóba, amit - mily' meglepő, - az összes arra járó körbefotózott. 

Elsétáltunk a giga citromokkal körbeaggatott limonádés bódé mellett és máris beértünk a városfalon belüli területre, ami nem sokat változott a legutóbbi alkalom óta, pontosan ezért is volt annyira otthonos számunkra.

Sirmionéban sosem hagyjuk ki a fagyit, mert ugyan Olaszországban (majdnem) mindenhol isteni, de itt ráadásul a kisebbik kispasi is mindenféle gond nélkül válogathat az ízek között, mert nem kell a laktózérzékenysége miatt aggódnia. A szeme amúgy is rendbejött már a "hegyidoki" által "perfetto"-nak mondott kenőcstől, szóval jöhetett végre neki is az élvezet. Sirmionéban a gelateriák kínálata nem 10-12, hanem 30 és a fölötti ízben merül ki. Ráadásul itt nem a nálunk ismert kis gombócos variáció a jellemző, hanem a spatulával jó nagy adagot odakenő technika. Szóval ha itt 3 ízt kapsz 6 euróért, az általában 6 gombóc fagyinak felel meg. És tényleg isteni finom.

Miután körbekóstolgattuk egymás fagyiját, és végül az összes elfogyott, még sétáltunk egyet a városban, nézelődtünk, kerülgettük a többi turistát, fotóztuk az ismerős helyeket, meg a házat a rengeteg bougainvilleával, aminek a fotója azonnal megjelenik, ha valaki bepötyögi a keresőbe Sirmione nevét.

Amikor beleuntunk a sétába, visszabuszoztunk a parkolóig és tovább indultunk Verona felé, hogy megnézzük Júlia háza még mindig bírja-e a látogatók ostromát. 
A szokásos mélygarázsban parkoltunk, elsétáltunk az arénáig, ahol esténként éppen zajlanak az operaelőadások. Láttuk az Aida díszleteit, kipakolva az aréna mellett, meg a plakátokon a további műsort.

A tűző napot kerülgetve és árnyékos helyeket keresve Júlia háza felé indultunk a sétálóutcán, ahol még nem volt akkora a tömeg, valószínűleg azért, mert még elég korán értünk Veronába, mielőtt beindult volna a vándorlás.
Júlia házánál persze elég sokan voltak, szegénynek mindenki a mellét fogdosta fotózás közben, mert az állítólag szerencsét hoz. Mi nem zaklattuk, inkább csak próbáltam akkor egy fotót csinálni róla, amikor éppen senki sem taperolta.

A Casa di Giulietta egy középkori épületben van, ami a 14. századtól a Dal Capello család tulajdonában volt. Ez a ház a romantika óta zarándokhely. Az épületben található egy múzeum is, ahol bútorokat, használati tárgyakat, a 'Rómeó és Júlia' történettel kapcsolatos érdekességeket lehet látni. Itt lehet leveleket írni Júliának, ha valaki kedvet kap hozzá, miután megnézte a "Letters to Juliet" című filmet. (Ami szerintem alapmű, ha kicsit is szeretitek a romantikus történeteket és a Toszkánában forgatott filmeket.) Régebben a kapubejáró fala össze volt firkálva mindenféle szerelmes üzenettel, de a város lefestette, azóta kemény pénzbüntetést kaphat, aki újrafirkálná a falat.
A látogatás után a közeli téren kötöttünk ki, ahol beültünk a Caffé Barbaraniba egy késői ebédre, ezúttal én gnocchit választottam, prosciuttoval, parmezánnal és hagymával. Az olasz konyhát pont ezért szeretem, mert kevés hozzávalóból nagyon gyorsan tudnak valami egészen finomat összedobni.

Miután jóllaktunk, nekem már elég nehezemre esett a melegben visszavánszorogni az autóig, de végül odaértünk és még egy kis utazás után megérkeztünk Preganziolba, ahol meg szoktunk szállni, amikor Velencébe látogatunk.