Ez a nap a lazaság jegyében telik, azaz csupán egy szál órám lesz, az is itthon. Tehát beterveztem mindenfélét. Erre azzal kezdtem a napot, hogy reggeli készítés közben röppályára állítottam a kenyérvágó kést, ami végül a bal lábam nagylábujján landolt, ... naná, hogy a hegyével lefelé. Mire sikerült előhalásznom a fertőtlenítőt, a kötszert, meg a ragasztót, a konyha nagyjából úgy nézett ki, mintha a darabolós gyilkos vezette volna le a felesleges dühét éppen. (Nem szoktam nézni a "Gyilkos elmék"-et, ááá ...)
Amúgy meglepően nagy mennyiségű, friss vér képes rekord gyorsasággal távozni az emberből még egy aprócska vágáson keresztül is. Egyébként nem nagyon bírom a látványát, tehát próbáltam még azelőtt ellátni magam, mielőtt a konyhakőre alélok, mint valami 18. századi hősnő.
Most pedig lecipelem a padlástérből a varrógépet és nekilátok megvalósítani a mai ütemtervet. Bízom benne, az őrangyalom már felébredt és ügyel, az ujjamat ne rögzítsem a varrótűvel az anyaghoz. Mára elég volt a láb-lyuk. A körmeimet kihagynám a buliból.
Napi pozitívként pár kép a reggeli kutyasétából, vadvirág dömping a burjánzó gazok közt:
