De mához tíz napra lehet gyújtogatni!!! ... na nem csak úgy, hanem gyertyát ... ja és persze alapból is szoktam gyertyákat gyújtani, mert szeretem, ha ott lobog mellettem a láng ... főleg, amikor már korán sötétedik, akkor valahogy szebb lesz az este és könnyebben elviselhető a hosszú sötétség, ha közben éghet az a gyertya. Szóval tíz nap múlva végre meggyújthatom az első adventi gyertyát. És már bizsereg az ujjam hegye, ha csak rágondolok. :D
Idén végre tényleg nem csak fontolgatom, hogy lecserélem a jól bevált adventi koszorút, a kis fa figurákkal, amik körbeveszik a gyertyákat. Hanem csinálok valami teljesen mást.
A neten böngészésnek ez a legnagyobb előnye. Vagy hátránya? Hogy az ember lánya, - jelen esetben én, - annyi ötletet talál, hogy nagy hirtelen ki se tudja válogatni belőle azt, ami belefér az idejébe. Na meg a lakásába. Mert azért valljuk be, fantasztikus a karácsonyi díszekkel feldobott lakás, de nem biztos, hogy mindenki el lenne ragadtatva, ha minden lépésnél lefejelhetne egy fellógatott adventi koszorút. És mivel nálunk én vagyok a legalacsonyabb - kivéve persze a kutyát, de ő is csak akkor kerül utánam a sorba, ha hagyományosan, négy lábon közlekedik és nem ugrik örömében a nyakamba, - nagy az esély rá, hogy pasifronton menne erősen a morgás a lógó cuccok miatt. Mert ugye mindenki a saját méreteihez igazítja a díszek fellógatását. És éppen szülinap okán mértük le a nagyobbikat, aki idén a 180 centit is "megugrotta" magasságilag. Én meg lassan már kissámliról sem érem fel. Tehát: NEM lógatom tele a lakást. :D
Itt a hangsúly azért némileg áttevődik oda, hogy nem tele, ... csak félig tele :D És megpróbálom olyan helyekre, ahol talán nem lesz nekik annyira útban. :D
Elvégre már hetek óta böngészek, keresek, válogatok, tervezek és variálok. Fejben. Látom magam előtt készen. Vagy majdnem készen. Összehangolva, harmóniában, karácsonyillatúan, "otthonmelegen". :D
Kalandra fel, mindjárt itt van az első adventi vasárnap. Már csak 10 nap. Addig meg valahogy kibírom. :D
