... Csak felsorolnám, mi minden akart ma az utamba állni, ... vagy az már panaszkodásnak számít??? Most elbizonytalanodtam. De ha meg el szeretném mesélni, akkor csak le kellene írnom, nem? :)
Na jó, akkor legyen ez egy tényszerű beszámoló, események felsorolása, panaszmentesen:
- reggel elbambultam a készülődést - szokás szerint - és a kávét már csak lendületből tudtam leküldeni a torkomon, indulás előtt
- lekéstem a gyorsjáratot, amivel ilyenkor szoktam menni,
- az utolsó pillanatban estem be az órámra, de mázlim volt, mert akkor kaptam sms-t a hallgatótól, hogy bocsika, de késik 10 percet
- kiderült, hogy a második dupla órám, van, de mégsincs, mert az a hallgató meg halasztást kért, szóval csak később akarja kezdeni a tanfolyamot
- hazafelé bementem a púpos hátú macskáért a nagykerbe, amiről kiderült, hogy már kisker is és boltot is nyitottak, tehát újabb helyszín, hogy elcsábuljak, mert eddig csak az internetes rendeléseket lehetett ott átvenni, szóval extra költségvetés csökkenés - idáig - nem fenyegetett, ha bementem hozzájuk
- a buszmegbe botladozva bokáig süllyedtem a sárba, még jó, hogy nem lakom messze
- itthon a krumpli helyett a kisujjamat hámoztam meg, amit csak hosszas szerentcsétlenkedéssel sikerült úgy bekötöznöm, hogy ne csöpögjön utána kifelé a kötés alól a drága vérem
- a bekötött ujjam következményeképpen kicsúszott a kezemből a sótartó, miáltal köbö negyed kiló, nagyszemű himalájai só borította be a konyha padlóját
- ezek után már csak az óráimat kellett megtartanom, mindenféle bonyodalom nélkül
És nem rinyáltam. :) Viszont vettem a vigyorgó fakanalaimnak kisvirágos tavaszhangulatú tartót. Hogy ha már mosolyognak, akkor legyen a tartó is vidám.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése