... Színezd újra, ...

... vagyis fogd a karkötőt, tedd át a másik kezedre és számolj újra 21-től visszafelé. Holnaptól. :)

Az egésznek a BKV az oka. Ma ugyanis nem a rutin pályán utaztam, hanem másfelé vitt a sors. Vagyis úgy terveztem, hogy másfelé megyek. Bele is vetettem magam a netes menetrend rejtelmeibe, találtam is egy járművet, és még az sem riasztott vissza, hogy csupán félórás időközökkel közlekedik napközben, mert amúgy meg ez vitt (volna) majdnem háztól-házig, átszállás és városnéző túra nélkül. Ráadásul pont a megbeszélt időpontra értem (volna) vele oda. Mert mondjuk tudtam (volna) mást is kezdeni a hirtelen nyakamba szakadt szabadidőmmel. 

Megérkezvén a buszmegállóba, meg is érdeklődtem az ott enerváltan ácsorgó ifjúságtól, vajon félszemmel nem látta-e elsuhanni a buszomat. Mint általában, most is kiderült, hogy teljesen jól sikerült pont azt az egy embert kiszúrnom a viszonylagos tömegből, aki ugyanarra a buszra várt. És azon információhoz is hozzájutottam, hogy a kettőnk által közösen áhított jármű még nem járt a mi kis megállónk környékén. Úgyhogy lelkes várakozásba fogtam. 

Aztán közelgő kék, hosszú szállítóeszközöket észleltünk, az első - ami nem felelt meg az elvárásainknak, mert pont másfelé ment, - beállt a megállóba, a második, amire vártunk, ... meg egy elegánsnak szánt kanyarral kikerülte az egészet, a sofőr jókedvűen visszaintegetett a belőlem hirtelen felindulásból kiszakadó kézjelemre és elhúzott, otthagyva az enyhén szólva is izgatottá vált korpuszomat. Minek következtében kissé részletesen végiggondoltam, mi is a véleményem az egész budapesti közlekedést celebráló vállalatról és az ő szolgáltatásairól. Felszálltam a következő buszra, próbáltam nagyjából belőni, merről is tudom így megközelíteni a hőn áhított célt, majd feladtam és felhívtam az élő GPS-t, ... azuram alternatív ötletekkel bombázott, aztán némi kitérővel csak eljutottam a célig, na meg fél órás késéssel, amiért persze telefonban sűrű elnézéskérésbe bonyolódtam, meg személyesen is még egyszer megbeszéltük, szóval a mai rinyakészletet kétszeresen is kimerítve, holnap újra kezdem a projektet. 

Most pedig megyek és kihasználva, hogy ma nem tanítok estig, tovább nézem a Trónok harca utolsó évadát, már másodszor, most éppen szinkronnal, mert fúrja az oldalamat a kíváncsiság, mit  is mond Hodor magyarul, amiből ki tudják hozni a nevét ... aki tudja, ne árulja el, szeretem a meglepetéseket. 

Ja és a mai kis öröm, a keksz- és mézes kiszúrók, amikért eme kalandos utat megtettem: