A reggeli aznap is kávézással indult, meg persze a környező táj bámulásával, aláfestőzeneként a medencét takarító gépezet bugyborgásával. :) Tervezgettünk, mennyi férne bele a napunkba, a két kisváros mellé vajon bírjuk-e még, ha megkeresünk egy melegvizű termálforrás által táplált strandot. Aztán függőben hagytuk az ügyet, úgy gondoltuk, majd kiderül, mennyire járjuk le a lábunkat napközben.
Miután összeszedtük magunkat, elindultunk. A Poggio Bonelli lejárójánál rögtön az elején megálltunk, ... pár fotó erejéig természetesen. :)
Aztán megálltunk még egyszer, hogy végre a "gurigáimat" is megörökíthessem. Azért - jellemzően - ez is eléggé emlékezetesre sikeredett. Azuram lekanyarodott az autóút egyik leállójába, én kinyitottam az ajtót és lendületből kiléptem, mázlimra pár centivel elkerültem az ott kupacosodó ... hát, na, sz@rt, amin egyértelműen látszott, hogy nem egy állat termelte ... na de a lényeg, meglettek a "gurigás" fotók. :D
Az első uticél: San Gimignano. A 12.-13. században, amikor hatalmának csúcsán volt, - amit annak köszönhetett, hogy a Via Francigena zarándokútvonal itt haladt át, - a városban körülbelül 70 torony nyújtózott az ég felé. Mindegyik tornyot egy-egy család birtokolta, ezekben is laktak. Több elmélet is létezik arra, miért épültek ezek a tornyok, az egyik szerint a családok háborúskodtak egymással, a másik szerint státuszszimbólumok voltak, a harmadik szerint a posztó tárolására szolgáltak. Mára már csak 13 kőtorony maradt.
A városfalhoz érve, a domb tetejéről csodálatos kilátás nyílik a környező tájra. San Gimignano egy ókori település romjaira épült, amelyet az etruszkok az i. e. 3. században alapítottak.
Híres fehér boráról, a Vernaccia di San Gimignanoról, amelyet a környéken termesztett szőlőből állítanak elő.
A várost a 10. század óta nevezik San Gimignanonak, Szent Geminianus püspök neve után, aki megvédte az itáliaiakat Attila hunjaitól. 1348-ban a pestisjárvány következményeként majdnem teljesen elnéptelenedett. Ettől az időszaktól kezdve veszített jelentőségéből, de a mai napig a turisták kedvelt kirándulóhelye, mivel a középkori épületek és a belváros szinte teljes egészében sértetlenül fennmaradtak.
A főteret hogy is hívhatnák másként, mint Piazza del Duomo és persze, hogy ott áll a templom is. Meg az árkádok alatt ott rakják ki sorban a városlakók a székecskéiket, beszélgetnek, szokásos gesztusnyelvvel kísérve a mondanivalójukat, ... meg szemmel tartják a turisták soha el nem fogyó csoportjait, és - gondolom, - jól ki is beszélik őket egymás között. :)
Rátaláltunk azokra a tipikus, szűk kis átjárókra is, amik annyira jellemzőek ezekre a városokra.
És betévedtem egy kis boltba is, ahol a "kezembe ugrott" egy üveg chianti, gondolva arra, hogy talán akad majd alkalom augusztusban, hogy megkóstolhassuk. :D
Amíg lesétáltunk a parkolóig, készült még egy pár fénykép - ezekből sosem elég, ...
És aztán megint kanyarogtunk tovább fel és le, dombokon, aprócska utakon, Bori szorgalmasan mutatta az útvonalat, ... tovább, újabb helyek felé. :)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése