Az Uffizi ...

... na most el kell mondanom, hogy nem vagyok egy kultúramániás, mert nem nézek meg mindig mindent, és vannak dolgok, amik bevallom, nem is igazán hatnak meg. Szeretek sok látnivalót, érdekességet megismerni, de úgy gondolom, van egy határ, amit az ember be tud fogadni és azon túl már csak szenvedés az egész, aminek meg mi értelme? Ráadásul, két kamasszal közösen mászkálva nem árt úgy szervezni a kultúrálódást, hogy számukra is kellemes élmény maradjon. De az Uffizit azért nem hagytuk ki ...

Előre lefoglalt időpontunk volt, előre lefoglalt jegyekkel. Az internetnek ez is nagy előnye. Egy Olaszországban kint élő magyar segítségével intéztük el a dolgot, aki egyébként idegenforgalommal foglalkozik. Na jó, helyesbítek, nem intézTÜK, hanem azuram intézTE. Mint minden ilyesmit. 

Elsétáltunk a Ponte Vecchio mellett és mivel hamarabb odaértünk, az árkádok alatt lerogytunk a lépcsőkre és próbáltunk erőt gyűjteni. 

Meg közben néztük a karikatúrákat rajzoló művészeket. A pasik jókat szórakoztak, míg készültek a művek. 
A pénztárban a kódokkal megkaptuk a jegyeket, a diákigazolványokkal és az idén nyáron még érvényes nemzetközi pedagógus-igazolványommal mi hárman ingyen bemehettünk, csak egy jegyet kellett kifizetnünk. 
Aztán elindult a túra. 

Az épületet Vasari tervezte a 16. század közepén I. Cosimo számára, közigazgatási célokra. Innen ered a neve, az Uffizi, azaz irodák.

1581-ben Francesco kezdte átalakítani a felső szintet, hogy ott tárolja művészeti gyűjteményét. 1743-ban az utolsó Medici, Anna Maria halálakor a városra hagyományozta a műtárgyak nagy részét.

A folyosókon görög és római harcosok, mellszobrok sorakoznak. 

És csak ízelítőnek pár fotó a bőséges kínálatból. Egy-kettő biztosan ismerősnek tűnik majd. :D

És rábukkantunk néhány olyan kincsre is, ami teljesen elűzte a komolyságot. Valamennyi látogató vigyorogva kerülgette a festményt, többször is megnézve elölről és hátulról is, talán, hogy minden apró részletet meg tudjanak figyelni. :D

Érdekes módon ennél az ismertetőnél jóval többen megálltak olvasgatni, kit is ábrázol a mű.

És akkor nem bírtuk tovább. :) Kiszabadulva a festmények közül, golyókon ücsörögve, a szellemi táplálék után testi táplálékot is elfogyasztottunk. 

Megegyeztünk, hogy a mai napra elég a látnivalókból és amire képesek vagyunk, az már csak egy séta a dómig, mustra kívülről és ennyi ... De a terv kicsit módosult ... :)