Firenze - 2014.07.19.

 Egy újabb város, ahol csak belekóstoltunk a nagy egészbe. Ha mindent meg szerettünk volna nézni, eleve itt kellett volna töltenünk a nyaralás felét legalább. 

 A reggelt kávéval indítottuk. A Poggio Bonelliben, ahol ugyan ellátás nélküli apartmant béreltünk, de a konyhaszekrényben ott ácsorgott dobozkában a kávé, a cukor, meg a hagyományos, régi kotyogós, extra méretben. Tehát kaptam kávét, lefőzve, kiültünk a  teraszra, kortyolgattam az éltető nedűt, ezzel a látképpel körítve: 

Egy idő után fuldoklás-szerű hangok ütötték meg a fülünket, de aztán kiderült, csak a medencetisztító kézi-készülék szorgoskodott. Körbejárta víz alatt, víztükör mentén, alul, oldalt, szörcsögött, bugyborékolt, szuszogott...

Kávézgatás után elindultunk, Firenzében a belvároshoz legközelebbi ingyenes parkolóban hagytuk az autót, a Piazzale Michelangelo-n. Ez a parkoló egy domb tetején van, kanyargós kis sétány vezet le innen az Arno partjára, a belvárost kényelmes sétával, fél órán belül el lehet érni.

 Persze a cél a Ponte Vecchio volt, amely ugyan csak 1345-ben épült, de a helyén már a rómaiak idejében is híd kötötte össze a két partot.

Két évvel ezelőtt, Pisában is az Arno partján sétáltunk végig, Balázs akkor felült pihenni a fal tetejére, most, pár (nagyjából 90) kilométerrel és két évvel később szintén megtette ezt nekünk. Csak azért, legyen ilyen kép is. :) Akkor és most, az Arnonál:

A Ponte Vecchionál a legkeskenyebb az Arno, régen a hídon hentesek és tímárok műhelyei voltak, míg Ferdinánd nagyherceg megelégelte a bűzt, kitiltotta innen a "gusztustalan mesterségeket" és csak az aranyművesek, ékszerészek üzletei maradhattak itt. A hídhoz "tapadva", két oldalt láthatóak az üzletek.

Az aszimmetrikus Piazza della Signoria-n áll a Palazzo Vecchio, amely a 13. században épült, a középkori város vezető testülete, a Signoria székhelyeként. Itt gyújtotta meg Savonarola a hiúság mágláyját és ugyanitt végezte ő is a máglyán.

Itt áll Michelangelo Dávid szobra (illetve annak másolata, mert az eredeti a Galleria dell" Academiaban található).

Ammanati Neptun-szökőkútja is ezen a téren áll, amelynek láttán Michelangelo állítólag ezt mondta: "Ammanati, de szép márványt tettél tönkre!" Mivel a márvány, amiből Ammanati Neptunt kifaragta, kicsi volt, az istenséget törzséhez szorított karral, keskeny vállakkal ábrázolta.

A téren számos másik szobor is látható, már kora délelőtt rengeteg turista jár erre.

És mivel ott állt előttünk a torony, naná, hogy megmásztuk. A lépcsősor sokkal szélesebb és kényelmesebb volt, mint Sienában, a fiúk persze megint számoltak, mire felértünk, 420 fokig jutottak. :)

A torony tetején ücsörgött egy csaj, olvasgatott és a túlzottan elszánt turistákat óvta meg attól, hogy a lezárt legfelső részre felmásszanak. :) Bennünket nem kellett, megelégedtünk a kilátással és a falak nyújtotta hűsítő árnyékkal. 

Mielőtt az Uffizi képtárhoz sétáltunk volna, még szétnéztünk a Palazzo Vecchio látogatható részében is, láthattuk a Mediciek lakosztályainak egy részét, a gazdagon díszített termeket.

Úgy éreztük, muszáj egy kis szünetet tartani és feloldani a szobrok, freskók, látnivalók okozta nyomást, tehát, miután kiértünk a Palazzoból, első utunk egy gelateriába vezetett, kicsit lehűtöttük magunkat a fagyikínálatból kiválogatott finomságokkal. Közben még pár fotó készült, kiragadva egy-két részletet. :)

Aztán jött az Uffizi, egy igazán nagy falat :) ...