... és még mindig Siena

Siena főtere a Piazza del Campo a Kilencek Tanácsa alatt épült. Siena három dombjának lábánál áll. A tér kagyló alakú és kilenc részre van osztva, ezzel állít emléket a Tanácsnak. Itt rendezik meg minden évben kétszer a Palio elnevezésű lóversenyt is, amikor a teret tizenhét részre osztják, mindegyik rész egy-egy városrészt, azaz contrada-t szimbolizál:
Tartuca - teknősbéka
Onda - hullám
Lupa - nőstény farkas
Oca - liba
Nicchio - kagyló
Istrice - sündisznó
Drago - sárkány
Civetta - bagoly
Chiocciola - csiga
Pantera - párduc
Aquila - sas
Bruco - hernyó
Leocorno - egyszarvú
Montone - kos
Giraffa - zsiráf
Selva - vadon
Torre - torony
Három kört tesznek meg a lovakkal a verseny során, a nyertes Szűz Mária lobogóját szerezheti meg. A nyertes contrada szervezi és szponzorálja a versenyt követő ünnepségeket. 
A téren található a Fonte Gaia, amelyet Jacopo della Quercia tervezett. A szökőkúton keresztül föld alatti források törnek a felszínre.

A Palazzo Pubblico homlokzatán is ott áll a nőstényfarkas, sőt, a belső udvarban is találkozhattunk vele:

Itt található a Museo Civico és a Torre del Mangia, aki mindkettőt meg akarja nézni, 13 eurós belépővel megteheti. 
És mivel ott volt előttünk a torony, sok-sok lépcsővel, egyértelmű, hogy megmásztuk. Egyszerre 20-25 embert engednek fel, a lépcső egy szakasza eléggé szűkös és kanyargós - nem kifejezetten az én klausztrofóbiámnak találták ki, de a kíváncsiságom ismét erősebbnek bizonyult a félelmemnél. :) Úgyhogy felmásztunk. Mit mondjak, nem fáztunk. :) 
 
Ráadásul sem hátizsákot, sem vizespalackot nem lehetett felvinni, minden ilyesmit le kellett adni a torony aljában lévő "ruhatárban". Gondolom, akadt néhány vicces kedvű látogató, aki kipróbálta, mennyi idő alatt ér le a víz, meg egyebek a torony tetejéből. A szomjhalál küszöbén - na jó, nem de azért majdnem - kárpótolt bennünket a kilátás, ami odafentről nyílt a városra:

A Torre del Mangia-t egyébként Minuccio és Francesci Rinaldo tervezte, akiket arra kértek, építsék meg a lehető legmagasabb tornyot. A Torre 102 méter magasan nyúlik a város fölé. A nevét az első harangozójáról kapta, a pocakos "mangiaguadagni-"ról (=fizetését felevő), aki, bár minden nap megmászta a torony lépcsőit, mégis egyre kövérebb lett. Mi 385 lépcsőfokot számoltunk ...

A toronymászás után megpihentünk kicsit a Palazzo Pubblico belső udvarában, illetve az épület árnyékában, hogy a remegő lábak is lenyugodhassanak. :P

Közben elkészültek a jegyzetek a beszámolóhoz, na meg persze pár kép a palotáról. A pihenőt tartó, egyre szaporodó tömeg pedig a torony árnyékát követve ült egyre odébb a tér köveire. :)

A következő állomás a szintén itt található Museo Civico volt. Az a pár vaslépcső, ami az emeletre vezetett, már meg sem kottyant.

A múzeum teraszán beszereztünk egy több részes, rövid ismertetőt Sienáról, városrészekre osztott térképekkel.

Tovább haladva megtapasztalhattuk ismét, az olaszok mennyire rutinosan közlekednek autóval a szűk kis utcákon, a tömegben. 
És végül következett a dóm.

Olaszország egyik első gótikus katedrálisa. Fekete-fehér márványból készült homlokzatával, díszes belsejével, a híres szószékkel, az oltáron Michelangelo szobraival. 

 A Piccolomini könyvtár freskóit Pinturicchio készítette, állítólag az ifjú Rafael segítségével. A freskókon II. Pius életének részleteit láthatjuk.
A kultúra után következett még a visszafelé séta a parkolóig, az utcán kavargó tömegben. Az emberek nagy része a főtér felé haladt, mi már a visszautat tettük meg ugyanebben az időben. Ki korán kel ... annak nem kell a legnagyobb tömegben várost néznie. :D
A mozgólépcsőkkel lecsorogtunk a supermercato-ig, beszereztünk némi enni- és innivalót, megleptem magam egy kis kávés joghurttal.

A Poggio Bonellibe visszaérve ismét a medence vize hűtötte le a napsütésben felforrt agyunkat, megjutalmaztuk magunkat pár szelet grillezett csirkemellel és a pasik három szólamban játszották nekem a telefonokon, illetve a laptopon a "Für Elise"-t. Köbö fél órát bírtam szó nélkül - vagy majdnem - a koncertet, utána egyre gyakrabban említettem meg, hogy felhagyhatnának a "gyakorlással". :) Szerencsére sikerült rávenni őket, hogy inkább nézzenek meg egy filmet a nap levezetéseképpen. :) Hogy másnap újult erővel induljunk, de most már Firenzébe ...