Két nap múlva lejár a szavatosságom ... akarom mondani, a személyim, amit még akkor kaptam, amikor 15 évvel ezelőtt férjhezmenés okán névváltozás esete forgott fenn ... az a bizonyos, még a szép sötétpiros, füzetszerű kinézetű, ősi példány volt. Néztek is rám sokszor vigyorogva, amikor itt-ott elő kellett venni, hogy igazoljam, tényleg én vagyok én. És jött a kérdés: "Jééé, magának még ilyen van???" ... Nem, dehogyis, passzióból hordom magamnál. Na mindegy, a lényeg, hogy kimúlás előtti állapotban van, a hónap végén már nem leszek vele érvényes, szóval újítanom kellett.
Időpontra érkeztem az illetékes önkormányzati irodába. Mint kiderült, ezzel is oltári mázlim volt, hogy egyáltalán kaptam - mondjuk, az intézéshez kellett azuram ösztönző közreműködése is ... ez van, na ... bevallom, hajlamos vagyok halogatni dolgokat. Még jó, hogy Ő viszont noszogat. :) Szóval mázlim volt az időponttal, mert ott ücsörögve meghallgathattam, hogy sokan már két hónapja nem leltek szabad percekre a netes foglalást intéző oldalon.
Recepción ücsörgő idősebb - amúgy már ismerős, mert többször is jártam arrafelé az utóbbi időben, elvégre ott kellett intézni a vállalkozós cuccokat is - úriember útba igazított, majd adott sorszámot. Illetve dehogyis adott, csak meglebegtette előttem, hogy ezt a számot figyeljem, ha látom a kijelzőn, akkor sétáljak be oda, és intézhetem is a dolgomat.
Mit mondjak, nem a rövidtávú memóriám az erősségem, de ezt az egy darab, háromjegyű számot sikerült elraktároznom. Aztán azért kicsit ücsörögtem. Akartam olvasni, de az alapzaj miatt nem jött össze, úgyhogy inkább úgy csináltam, mint aki olvas és hallgattam a folklórt. Az elégedetlenkedő nagycsaládot, akik már reggel nyolc óta várnak és a gyerek kezd türelmetlen lenni, mi lesz már ... a pasit, aki csak a jogsijáért jött, de pechjére pont akkor fagyott le a rendszer, amikor sorra került volna és csak gépen keresztül tudnak kiadni minden iratot, ergo várnia kell, hogy meddig? ... ja, azt senki se tudja, lehet, hogy tíz perc (nem annyi volt, mert nekem 20 percbe telt, mire végeztem, ő meg még mindig ott ácsorgott ... ), de az is lehet, hogy pár óra. Meg a többieket, akik akkor érkeztek és már nem kaptak sorszámot se, mert a jogsis, meg a lakcímes gépek éppen feladták és az ügyintézőknek halvány lila gőzük se volt, mikor tudnak megint dolgozni ... És ugyan nem vagyok kifejezetten vallásos, de eleresztettem némi könyörgést, hogy az a rész még működjön kicsit, ahol nekem a személyit kell megcsináltatnom.
Bejutottam, az ügyintéző hölgy kedves, udvarias és gyors volt. Mondjuk alig akarta elhinni, hogy nincs jogsim, amivel átmenetileg igazolni tudnám magam, vissza is kérdezett vagy kétszer. De aztán rájött, reménytelen eset vagyok, és csinált nekem szép, szürke, egy hónapig érvényes, ideiglenes személyi igazolványt. Azzal addig elsétálgathatok, míg megkapom az sms-t, hogy újra érvényesítettek tíz évre.
A fényképet nem részletezném, ... gondolom, mindenki előtt ismerős a szituáció, amikor próbálsz normálisan kinézni, ha már 10 évig ezt fogod mutogatni minden létező hivatalos helyen, de végül mégis csak olyan lesz a fotó, mintha éppen egy hetes dorbézolás után lennél rohadtul másnapos, és közben valahol elhagytad volna a nyakad is, mert a fejed egyenesen a válladból ered ... végül is felismerhető vagyok ... de úgy érzem, nem ez lesz a "nézd, milyen jól néztem ki anno" néven emlegetett fotóm ... :D
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése