Írország: The Neale - 5. nap: Girley bog

 ... az ugye nem újdonság, hogy nagy könyvmolyként eléggé sokat olvasok. Igazából nem nagyon van olyan nap, hogy ne kerülne könyv a kezembe. És mivel (majdnem) mindenevő vagyok ezen a téren, olvastam már egy halom olyan könyvet is, amiben így-vagy úgy, de előfordult a láp, vagy a mocsár, ... És persze olyan is volt, hogy kifejezetten az ír vidéken található "bog" volt a helyszín. Így aztán úgy gondoltam, ez sem maradhat ki az idei nyaralásból és mivel a Girley Bog amúgy is (majdnem) útba esett, megálltunk egy rövid sétára. 
Vagyis igazából kanyarogtunk kicsi keskeny utakon, míg a susnyásban megtaláltuk végre a mini parkolót, meg egy térképet. Az időjárás megint rendes volt velünk, mert amíg autókáztunk, esett az eső, de ahogy odaértünk és kiszálltunk, elállt. Azért a biztonság kedvéért magunkkal vittük az esőkabátokat is, na meg a vízhatlan bakancsokban is bíztunk. És abban, hogy a növényzet nem akarja feltétlenül az összes összegyűjtött vízmennyiséget a nyakunkba rázni. 

Írországnak körülbelül egyhetede lápvidék: sík-, vagy dagadóláp. A Girley Bog dagadóláp, azaz a felszíne kupolaszerűen kidomborodik, így csak az esővíz táplálja, talajvíz nem. A Kells Girley Bog Eco Walk egy 6 km-es turistaút a lápon és a körülötte lévő erdőn át. 2009-ben adták át. Nem nehéz terep, de egy jó bakancs nem árt.

Először a lápot környező erdőn kellett keresztülsétálnunk és amikor megrezdült a szellő, kaptunk a nyakunkba egy kis esővizet is. Találkoztunk egy-két kutyát sétáltató emberrel, de egyébként csöndes és nyugodt volt az egész hely, csak a madarakat lehetett hallani. A gyalogút mellett szederbokrok voltak mindenfelé, úgyhogy én eléggé lelassultam, mert folyton találtam pár szem édes, érett szedret, amit le kellett szednem. Meg persze voltak virágok, jöttek a pillangók ...

Az erdőn átérve jutottunk a Girley Bogba, amely egyike a Meath megyében még megmaradt kevés magaslápnak. Természetvédelmi terület, ritka és veszélyeztetett állatokkal és növényekkel.  Ezek a lápok Írország középső megyéiben találhatóak, egykori tómedencékben alakultak ki. Az utolsó jégkorszak végén, körülbelül 10 000 évvel ezelőtt Írország középső, sík területe számos nagy, sekély tóból állt. Ezeket a tavakat fokozatosan teljesen benőtte a növényzet, amely lassan tőzeggé alakult. A mocsári mohák ebben az egyedülálló, vizes környezetben kezdtek növekedni. Szivacsként szívták magukba a csapadékot, és az évezredek során akár 10 méter mélyen is felhalmozódtak, létrehozva azt a tőzeget, amely ma a Girley Bog "magasláp" részét alkotja. 

A tőzegmoha a mocsár egyik legfontosabb növényfaja. A moha olyan területeken kezd el növekedni, ahol más növények nem tudnak, mivel alkalmazkodott az alacsony tápanyagszinthez és a mostoha körülményekhez. A tőzegmohának nagy az adszorpciós képessége, vízből a súlyának hússzorosát is képes megtartani. A fajnak ez a szivacsszerű tulajdonsága az, ami hozzájárul a mocsarak magas nedvességtartalmához. E jelentős adszorpciós képessége miatt a Sphagnum mohát az 1. világháború alatt Írországban nagy mennyiségben gyűjtötték, hogy sebkötözőként használják. Aktívan savasítja a vizet is, azáltal, hogy a növényi tápanyagokat megtartja, és hidrogénionokkal helyettesíti, ami tovább lassítja a bomlás ütemét. A tőzeg tökéletes állapotban őrizte meg évezredeken át például a vaskorszaki rituális áldozatok testét, amelyek 2003-ban kerültek elő a Offay megyei Crogan Hillben és a Meath megyei Clonycavanban. 

Írországban mintegy 24 tőzegmoha faj él, és néhány, mint például a Sphagnum pulchrum, viszonylag ritka. A tőzeg száradás után lassan ég és nagy meleget ad. Ezért évezredeken át termelték ki kézi munkával házi használatra. A tőzeg kitermelése 1946-ban hirtelen megugrott, mert hatalmas mennyiségben termelték ki az áramfejlesztő telepek, kertészetek  számára, és hogy tőzegbrikettet állítsanak elő belőle. Körülbelül fél évszázadon keresztül zsákmányolták ki a tőzeglápokat, míg végül kezdett megváltozni a szemléletmód. A Bord na Móna, a tőzegbizottság vállalta, hogy 2030-ra teljesen felhagy a tőzeg kitermelésével. Egyre több bog-ot nyilvánítanak természetvédelmi területnek.

A mohák mellett a mocsár leginkább uralkodó növénye azonban a csarab, vagy hanga, amely éppen most virágzott és szinte az egész Girley Bog-ot beborította. 

A pallókon egészen a Girley Bog belsejébe vezető sétaút végéig elmentünk, ott kicsit megpihentünk egy padon, élveztük a napsütést, aztán visszafordultunk, hogy tovább haladjunk a következő cél felé.