Írország: The Neale - 5. nap: Castle, abbey és bog, avagy indul a felfedezés ...

 ... miután kaptunk pár nap ízelítőt Dublinból, reggel összepakoltunk és kibumliztunk bőröndöstől, táskástól a reptérre. Na, nem hazafelé akartunk menni, hanem ide kértük a bérelt autó átvételét, hogy szegény G-nek ne kelljen elsőre a "rossz oldalon vezetve" átverekednie magát a fővárosi forgalmon. A kölcsönző pultjánál azt mondták, menjünk ki az épületből, aztán jobbra 50 métert. Kimentünk. És álltunk, hogy most akkor mi van? Aztán megláttunk egy buszt, az autókölcsönző nevével az oldalán. Kiderült, hogy arra kell felszállnunk, mert az autók kissé messszebb vannak. Miután össze-vissza kanyarogva végre megérkeztünk, G és a nagyobbik kispasi elvonult intézkedni, mi pedig kint vártunk. Közben azon vigyorogtunk, hogy mindenki, aki kilépett az ajtón, tanácstalanul ácsorgott egy darabig, míg kitalálta, merre is induljon el a parkolóban, hogy megtalálja a bérelt autóját, mert odabent kaptak egy papírt, azon egy betűvel és számmal és útjukra engedték őket. Aztán megjött a két "ügyintézőnk", megkerestük a frissen mosott autót, ami kicsit jobb is volt, mint az eredetileg kért, így aztán tényleg sikerült az összes csomagot, bőröndöt bepakolnunk, plusz még elég kényelmesen el is fértünk hárman a hátsó ülésen. 

És indult a kaland. Mehettünk volna autópályán Dublinból The Neale-be, de közben volt egy halom látnivaló, ezért beterveztem 5 közbenső állomást. Így az út csak 50 kilométerrel lett hosszabb, de mivel megálltunk közben és nem épp autópálya minőségű utakon mentünk, időben "kicsit" több lett. Elvileg úgy terveztük, hogy mindenhol körülbelül fél óra, de már az első nap rá kellett döbbennünk, hogy nagyon elszámoltuk magunkat. Úgyhogy a "csak fél óra" innentől nagyjából szállóigévé vált és egy külön időszámítás szerint általában minimum másfél órává nyúlt, vagy még hosszabb időt jelentett. 
Az első állomásunk Trim Castle (írül: Caisleán Baile Átha Troim) volt, a Boyne folyó partján. Írország legnagyobb erődje nagyrészt a 13. században épült, egy korábbi vár helyén, amelyet Rory O'Connor, Connacht királya 1174-ben felégetett. 
Mint a nyaralás végére kiderült, a parkolók nagy részében nem kellett fizetni, ez volt a kevesek közül az egyik, ahol viszont igen. De mi mégsem fizettünk. Ugyanis amikor megálltunk, a mellettünk álló autóba éppen beszálló hölgy felajánlotta az általa már kifizetett parkolójegyet, azzal a megjegyzéssel, hogy neki már úgyse kell, ha nekünk elég a maradék idő, használjuk nyugodtan.  
A hely egyébként arról is nevezetes, hogy Mel Gibson "A rettenthetetlen" című filmjének több jelenetét is itt forgatták.

A kapu 1180 körül épült, egy korábbi, fából készült helyén. Északnyugati irányban a vidékre néz, félköríves kapuboltozata magasan a várárok fölé magasodik. A 13. század elején építették át, amikor a folyosót boltozatosra és a felső emeletek külső sarkait ferdére faragták. A boltozatos emeleten volt a kapuszárny emelőszerkezete, felette pedig a védők szállása. A szögletes homlokzat nagyobb védelmet nyújtott a lövedékek ellen, és széles lővonalat biztosított a védekező íjászok számára. A folyosó északi oldalán lévő kamrákat az őrök elhelyezésére alakították ki, alatta volt a börtön. 

A tényleges vár, azaz a nagy torony építése 1175-ben kezdődött. A torony a kor katonai építészetének szép példája. Közigazgatási funkciót is ellátott és biztonságot nyújtott a lordnak és családjának. Itt volt a káplánnak, a helyőrségnek és a tisztviselőknek a szállása is, illetve egy kápolna, és a pincék, ahol tárolták többek között az élelmiszert is, és amelyek biztosították, hogy a toronyban lévők akkor is kibírjanak egy hosszabb ostromot, ha a várudvar elesik.

Walter de Lacy 1196-ban kibővítette az erődöt, új emeletekkel bővítve a központi blokkot, illetve a harmadik emeleten egy csarnok is épült.

A 13. században az oldaltornyokat bővítették, amely nagy mértékben javította a helyőrség biztonságát. Miközben ezek a fejlesztések tovább erősítették a várat, a harmadik emeleti nagyterem nehezen megközelíthetővé vált. Végül felosztották, és egy újat építettek. A változó katonai taktikák és az agresszívabb ostromtechnikák következtében azonban a nagy, elszigetelt helyőrségek lassan elavultá váltak.

A nagyteremben zajlottak az ünnepek és itt vitattak meg az uradalmi gazdálkodással kapcsolatos minden kérdést. 1250 után a torony nagy, nyilvános helyiségeit alkalmatlannak tartották ilyen összejövetelekre. Így épült fel egy lenyűgöző csarnok nagy ablakokkal, ahonnan a kikötőre és a folyó túloldalán lévő St. Marys apátságra nyílt kilátás. A nyugati végén volt a lord helye, keleten konyhák és pincék. A tetőt kőtalapzatból emelkedő díszes tölgyfa oszlopok támasztották alá. A csarnokot központi kandallóval fűtötték, és a tetőn egy  zsalu biztosította a szellőzést.

A vár ellátmányának könnyebb szállítása érdekében keletre a nagy teremtől nyitottak egy új kaput, ami közvetlenül a folyóra nézett és amit összekötöttek a Great Hallal.

A 13. század elején a Boyne-on elkészültek a duzzasztók, lehetővé téve a várárok elárasztását, és a Leper folyót a déli várfal mentén vezették el. Új kaput építettek, amely a vár déli oldalát védte. Ez a ritka kialakítású kaputorony a barbakán, amely egyetlen hengeres toronyból állt. Az emelőhidak, kapuk és felső csapdák bonyolult rendszere nagyfokú ellenőrzést biztosított a várőrségnek a várba belépők felett. A bástya elrendezése azt mutatja, hogy az építők tisztában voltak a hatékony védekezés feltételeivel.

A 13. század közepére a várkapuk kialakítása továbbfejlődött, és a két torony közötti átjáróval ellátott ikertornyos kapu lett a szabvány.

A magas, valószínűleg a 14. századból származó harangtorony az egyetlen jelentős maradványa a Szent Mária perjelségnek. Ez az ágoston rendiek kolostora volt, akik Szent Ágoston Regulája szerint éltek közösségükben.

A több mint 40 m magas "Yellow Steeple" a 17. századi háborúkban súlyosan megrongálódott. A tőle nyugatra és délnyugatra található két középkori épület, a Talbot-kastély és a Nangle-kastély az eredeti perjelségi épületek helyén állnak, és azok egyes részeit foglalják magukban. 

A középkorban itt állt a "Trim bálványa" néven ismert Boldogságos Szűz Mária szobor is, amelyet azonban a reformáció idején elpusztítottak. 

Miután körbejártuk a vár területét, megnéztük a torony maradványát is, aztán tovább indultunk, hogy tegyünk egy kisebb sétát egy igazi "bog"-ban.