Írország: Dublin - 3. nap: Séta a belvárosban - Trinity College

Miután jó ideig bóklásztunk a St. Stephen's Greenben, visszasétáltunk a Trinity College-hoz. Bent az udvaron leültünk kicsit egy padra és nézelődtünk. Kezdett alakulni a tömeg, a később ébredőknek is volt idejük magukhoz térni, egyre többen jöttek a kapun befelé.

A Trinity College-ot I. Erzsébet királynő alapította 1951-ben. Célja volt "Írország civilizálása tanulás és a protestáns vallás által, hogy jobbítsunk e bárdolatlan nép barbárságán." Már a 19. század elejétől tanulhattak itt azonban katolikus diákok is, habár a római katolikus egyház hivatalosan csak 1960-ban engedélyezte. Az egyetem diákja volt Jonathan Swift, Mary Robinson, az első ír női elnök, Oscar Wilde, Bram Stoker és Samuel Beckett is. 

Először 1904-ben vettek fel nőket a Trinity College-ba teljes jogú tagként. Jelenleg körülbelül 20 000 diák tanul itt, közülük 800 az épület falai között lakik a kollégiumban. A Dublin belvárosának szívében található Trinity Írország legmagasabb rangú egyeteme.

A diákok állítólag nem hajlandóak átmenni a harangtorony alatt, mert a babona szerint ha a harang pont akkor kondul meg, örökre itt ragadnak és sosem tudják befejezni a tanulmányaikat.

Persze engem, mint hivatásos könyvmolyt, a legjobban az Old Library és a Long Room érdekelt, azaz maga az egyetemi könyvtár. Ma a Long Room 63,7 méter hosszú, 12,2 méter széles és 14,2 méter magas. Építésekor (1712 és 1732 között) lapos mennyezetű volt és csak az alsó szinten voltak könyvespolcok, nyitott galériával. Az 1850-es évekre ezek teljesen megteltek. Nagyrészt azért, mert az 1801-es szerzői jogi törvény értelmében a Trinity College-t ír kötelező letéti könyvtárnak nyilvánították, azaz jogosulttá vált arra, hogy minden Nagy-Britanniában és Írországban megjelenő könyvből ingyenes példányt igényeljen. Ezért 1860-ban megemelték a tetőt, hogy lehetővé tegyék a jelenlegi hordóboltozatos mennyezet kialakítását és a felső galéria könyvespolcainak megépítését.

A Long Roomban elvben 200 000 könyv található. Elvben. Mert jelenleg éppen zajlik a könyvek restaurálása, tisztítása és katalogizálása, tehát csak néhány polcot töltöttek fel, azokat is csak azért, hogy az ide látogató turisták mégse csak az üres polcokat lássák, ha már könyvtárba jöttek.

A könyvek egyébként nem ABC sorrendben vannak a polcokon. Egy-egy "fülkének" meghatározott neve van, jobb és baloldali részre van osztva, ezekben a sorokat különböző betűk jelölik, a sorban a könyvek sorszámokat kapnak. Tehát, ha egy adott könyvet keresnek, a katalógusban ott szerepel például a "The Boucher Family, right, kk,12". Érdekes rendszer, de gondolom, ha már egyszer megszokta az ember, akkor elboldogul. Mindezt egy diáktól tudtuk meg, aki a Long Roomban válaszolgatott az érdeklődő kérdésekre. Nincs ugyanis tárlatvezetés, mindenki sétálgat oda-vissza, vannak tájékoztató táblák, kivetítőkön lehet látni a restaurálási folyamat különböző részeit, illetve a Trinity-ben tanuló diákok adnak felvilágosítást. 

A "fülkék" között márvány mellszobrok sorakoznak. A gyűjtemény 1743-ban 14 mellszoborral kezdődött, amelyeket Peter Scheemakers szobrásztól rendeltek meg. A mellszobrok a nyugati világ ismert és kevéssé ismert filozófusait, íróit, valamint a Trinity College-hoz kötődő egyéb személyeket ábrázolják. A Trinity College négy új szobrot is felállíttatott. Több mint egy évszázada ezek az elsők, amelyeket az Old Library-ba rendeltek és az első női mellszobrok, amelyeket itt kiállítottak: Rosalind Franklin tudós, Augusta Gregory folklorista, drámaíró és színházalapító, Ada Lovelace matematikus és a nőjogi ügyvéd, Mary Wollstonecraft.

A Brian Boru hárfa a legrégebbi fennmaradt ír hárfa, amelyről Írország jelképét mintázták. Hagyományosan, de tévesen Brian Boruval, Írország királyával kötik össze, akit 1014-ben öltek meg a Clontarf-i csatában. A hárfa azonban valószínűleg egy későbbi korszakból, a 15. századból származik. Fűz- és tölgyfából készült, 29 sárgaréz húrral (eredetileg 30). Kifinomult kialakítása, ezüstből készült  nyakrögzítése és a beágyazott kristály azt sugallja, hogy egy olyan zenészmesteré volt, aki a gael Írország és Skócia előkelő udvaraiban játszott. A 18. században Limerickben került napvilágra, 1961-ben restaurálták.

A Long Room előterében állították ki a Book of Kells-t is (írül: Leabhar Cheanannais), és itt nézhető meg egy részletesebb kiállítás, amely elég sok információval szolgál az írek egyik legjelentősebb nyelvi emlékéről. A kódex a 9. század elején készült, 680 oldalas, latin nyelvű kézirat. Egy bevezetést és négy evangéliumot tartalmaz. Minden egyes oldala gazdagon illusztrált, aprólékosan kidolgozott, egész oldalakat kitöltő illusztrációk is találhatóak benne. Az egyik leghíresebb oldala a Chi Rho, amely Jézus görög nevének első két betűjének összeolvasztása. 

Több elmélet létezik arról, hol keletkezett a könyv, a leginkább elfogadott az, hogy Ionában, Skóciában kezdték el írni, majd Kellsben, Írországban fejezték be. 

(kép forrása: Wikipédia)

Az évszázadok során a könyvet többször is restaurálták, a 19. századi újrakötés során az oldalakat rosszul vágták le és így néhány illusztrációból hiányoznak részek. 1953-ban pedig Roger Powell könyvkötő négy kötetre bontotta szét a kéziratot, ezekből egy mindig látható kiállítva a Trinity College-ban.

2000-ben a Márk evangéliumát tartalmazó kötetet az ausztráliai Canberrába küldték egy kiállításra. A kötet kisebb pigmentkárosodást szenvedett az utazás során, amelyet feltételezhetően a repülőgép hajtóműveinek rezgései okoztak. 

Az Old Library után még megnéztük Arnaldo Pomodoro szoborsorozatának a "Sfera cob Sfera"-nak a Trinity udvarán álló darabját. A szobor egy hatalmas, repedezett felületű fémgömb, amiben egy másik gömb látható. Mivel kicsit tanácstalanok voltunk az értelmezésben, rákerestünk a neten: A belső rétegek a világ összetettségét jelképező gép fogaskerekeihez hasonlítanak, a töredezett repedések pedig a társadalom törékenységét szimbolizálják.

Miután - némi segítséggel - okosabbak lettünk a szobor jelentésének értelmezésében, tovább folytattuk a sétát Dublin belvárosában ...