Írország: Dublin - 3. nap: Séta a belvárosban - Dublin Castle, St. Patrick's Cathedral és a Temple Bar

 ... a St. Stephen's Green bejárása és a Trinity College után azért kezdtünk már veszíteni a lendületből, de nem adtuk fel és tovább mentünk, hogy az aznapra tervezett látnivalókat még megnézhessük. 
A dublini kastély az ír történelem egyik legfontosabb épülete. 1204-től 1922-ig az angol, majd a brit uralom székhelye volt. A kastély eredetileg középkori erődítményként szolgált. Négy saroktornya volt és egy egykori viking településre épült. Nagyrészt érintetlen volt 1684 áprilisáig, amikor tűz ütött ki és súlyos károkat okozott az épületben.

A tűzvész utáni újjáépítés után a kastély funkciója megváltozott, hatalmas fogadószobákat alakítottak ki, amelyek nagy állami rendezvények, bálok helyszínei voltak. 

A "Dublin Castle"-ba végül nem mentünk be, csak a kertben sétáltunk egyet és megcsodálhattuk az újraértelmezett Dávid és Góliát  szobrot, ami meglehetősen rendhagyó színével eléggé kirítt a környezetéből. 

A szobor melletti padon ücsörögve felfedeztem, hogy az egyik évelő virág már éppen elvirágzott és lehet szedni belőle magot, így aztán nem is sokat tétováztam, szedtem belőle egy marékkal. Azt hiszem, kasvirág, de ha sikerül a kertemben elültetni és elkezd virágozni, majd pontosabban is meghatározom, melyik virágról van szó.

A Dubh Linn Garden füves gyepébe tengeri kígyókat ábrázoló mintákat vágtak. Ez a pázsit az eredeti Dubh Linn (fekete medence) helyén található, ahol a vikingek kikötöttek és ahonnan a város a nevét kapta.

A sikeres virágmag-begyűjtés után jöhetett a St. Patrick's Cathedral. Mire odaértünk, már nem sok energiánk maradt, így aztán nem mentünk be, csak kívülről néztük meg ezt az épületet is. 

A 800 éves épület egy ősi kút helyén áll, amelyet állítólag maga Szent Patrik használt. A jelenlegi formáját 1220-1259 között nyerte el, valószínűleg egy korábbi fa templom helyén építették. 1270-ben kiegészítették a Lady Chapel-lel. 1316-ban egy heves vihar elsodorta az épület tornyát, 1362-ben pedig a székesegyház jelentős károkat szenvedett egy tűz következtében. 1370-ben Minot érsek irányításával elvégezték a javításokat és a tornyot róla nevezték el. Az angol reformáció után anglikán katedrálissá alakították, sok szobrot eltávolítottak. 1555-ben Mária királyné ismét székesegyházzá nyilvánította és pénzt is elkülönítettek a helyreállításra. 1560-ban a toronyba került Dublin első nyilvános órája. 

A jelenlegi épület nagy része Sir Benjamin Guinnes munkájának eredménye, és 1864-től kezdték építeni. A katedrális hajójának déli folyosójában Jonathan Swiftnek, a Gulliver utazásai című könyv szerzőjének sírja található.

Edward Cecil Guinness, Lord Iveagh alakította ki a körülötte fekvő parkot, és az eredeti, lényegében változatlan elrendezésben, amelyet Arthur Dudgeon készített, 1904-ben fejezték be. A parkot a közelmúltban kiegészítették egy millenniumi szoborkiállítással is. 

Befejezésul a Temple Bar negyeden keresztül sétáltunk vissza a szállásig. Ez a városrész Dublin szórakozónegyede, mindig tele van turistákkal, nagy a tömeg.

Régen a kereskedők és a kézművesek negyede volt ez a terület, mára viszont egymást érik a pubok. Dublinban legalább 1000 pub van, közülük a leghíresebb a Temple Bar, amely 1840-től működik. A bárban természetesen hagyományos ír zenét játszanak és hatalmas whisky- és sörgyűjteménnyel rendelkezik.

És akkor egy kis háttérinformáció, honnan is kapta a Temple Bar a nevét:
William Temple a leicestershire-i Anthony Temple fiaként született, akinek családneve állítólag a Templomos Lovagoktól származik, amely a keresztes hadjáratok idején egykor hatalmas szerzetesrend volt, de a 14. században az egyház törvényen kívül helyezte. A szertartások és a rend titkai fennmaradtak, és a templomos lovagok családjai közül sok a 16. századi Angliában érvényesült, amikor a protestantizmust felkarolták. 
Az ifjú William Temple tehetséges akadémikus volt, aki az Eton and King’s College-ban, Cambridge-ben tanult, ahol 1581-ben szerzett MA-fokozatot filozófiából. 1585-ben kinevezték Sir Philipp Sydney titkárának, akit mindenhová elkísért, de patrónusa 1586 októberében, Zutfen ostrománál meghalt. 1594-ben talált rá új mecénására, Robert Devereuxra, I. Erzsébet kedvencére. Az ő titkáraként érkezett Írországba 1599-ben. Visszatérve Londonba, Essex belekeveredett a királynő hatalmának megdöntésére irányuló összeesküvésbe, letartóztatták és hazaárulással vádolták. Essex a kivégzése előtt azt állította, hogy Temple is aktívan részt vett az összeesküvésben, így ő is börtönbe került és hazaárulással vádolták. Sir Robert Cecil azonban megkegyelmezett neki és megúszta a büntetést 100 font pénzbírsággal, a hírneve azonban tönkrement. 1609-ben lett a Trinity College negyedik prépostja. 1616-ban korrupcióval vádolták meg, de ezúttal a Trinity College támogatásával sikerült tisztáznia magát. Az ott eltöltött évei alatt folyamatosan vásárolt ingatlanokat és földterületeket, többek között a Temple Bar területén is. Az angol társadalom erkölcstelennek tartotta, mert ezeket sokszor bérbe adta a földspekulánsoknak. A közszolgálatban betöltött szerepéért 1622. május 4-én lovaggá ütötték. A pénzügyi korrupció vádja azonban egyre hangosabbá vált, a folyamatos nyomás hatására beleegyezett, hogy lemondjon a Trinityben betöltött posztjáról, de még lemondása előtt, 1627 januárjában meghalt. Halálakor mintegy 450 fonttal tartozott a kollégiumnak, ami 4,5 éves fizetésnek felelt meg, amelyet családja nagy nehézségek árán kénytelen volt visszafizetni.

A Temple Bar előtt nem csak a rengeteg turistával találkoztunk, hanem napjaink egyik nagy életművészét is megfigyelhettük, aki valószínűleg jó sokat és sokszor hódol az ír whisky élvezetének.