2018. július 23., hétfő

Salzburg, vagy mégsem?

... az úgy volt, hogy reggel már megint esett. Vagyis annyira nem, inkább csak szemerkélt, sűrű, apró cseppekben. Így aztán kitaláltuk, hogy ezt a napot Salzburgra szánjuk és végre megpróbálunk felmenni a várba is, ahová tavaly azért nem tudtunk bejutni, mert az erős szél miatt lezárták. 
Szóval autóba ültünk, elindultunk és ahogy közeledtünk Salzburghoz, egyre jobban esett. Aztán szakadt. Majd ömlött. És nem úgy nézett ki, mintha abba akarná hagyni. Odaértünk, köbö 5 percig ücsörögtünk az autóban, néztük a szakadó esőt, megállapítottuk, hogy hiába van nálunk esernyő és esőkabát, ez az idő nem éppen városnézésre alkalmas, majd "sarkon fordultunk" és irány Wagrain.
Út közben elkezdett csendesedni az eső, úgyhogy felvetettem, mi lenne, ha tennénk egy kitérőt és a salzburgi helyett szemrevételeznénk a werfeni várat. Mivel senkinek sem volt ellenvetése, így arrafelé kanyarodtunk. Azért elsőre ott se tűnt nagyon biztatónak a helyzet, de mivel éppen alábbhagyott az angyalköpködés odafentről, gondoltuk, mégis megkockáztatunk egy várlátogatást. 
A térképen megnéztük a felfelé vezető gyalogutat, aztán meggyőztük magunkat, hogy szemerkélős, esőgyanús időben semmi kedvünk felcaplatni, inkább rászánunk a siklóra pár plusz eurót és kényelmesek leszünk. Szóval beszálltunk a siklóba és már fel is  suhantunk a várba.
Hohenwerfen vára egy 155 méter magas sziklára épült erődítmény, Gebhard, Salzburg érseke megrendelésére készült, 1075 és 1078 között. A vár feladata az volt, hogy megvédje a környéket IV. Henrik támadásaitól. Gebhardot 1077-ben elűzték és 1086-ig nem is térhetett vissza Salzburgba, ahol két évvel később meg is halt. 
Az elkövetkező időszakban a vár a salzburgi érsekek katonai bázisa, lakhelye és vadász pihenőhelye volt. 1525-26-ban a fellázadt földművesek porig égették,
Matthäus Lang von Wellenburg herceg-püspök építtette újjá, büntetésből arra kötelezve a lázadókat, hogy ők is vegyenek részt a munkálatokban.
1898-ban Habsburg-Tescheni Jenő főherceg tulajdonába került, 1931-ben egy része leégett. A helyreállítás után 1938-ban eladásra került a Salzburg Reichsgau (a náci Németország adminisztrációs központja - "Gau Salzburg") számára. A II. világháború után az osztrák csendőrség kiképző központja volt 1987-ig. Az erődítmény története során börtönként is szolgált, embertelen körülmények között tartották itt évszázadokon keresztül a rabokat.
Hohenwerfen "Schloss Adlerként" jelent meg az 1968-ban készült film, a Kémek a Sasfészekben (eredeti címe: Where Eagles Dare) jeleneteiben. 
Manapság kedvelt idegenforgalmi célpont, rengeteg turista látogat ide. Interaktív kiállítások, hatalmas fegyvergyűjtemény és solymászmúzeum várja a látogatókat.
Most egy időszaki kiállításon Leonardo da Vinci találmányait, ötleteit lehet megcsodálni, kipróbálni, amit persze minden látogató meg is tett. Lelkesen tekergettük, mozgattuk a mindenféle trükkös szerkezetet, amiket Leonardo jóval megelőzve a korát, kitalált.


Persze a legnagyobb érdeklődésre mindig a solymász bemutatók számíthatnak. Naponta háromszor reptetik a sólymokat, sasokat, keselyűket és vörös kányákat a vár udvarán. A műsor fél órás, közben sok érdekes információ elhangzik a solymászatról, a reptetett madarak vadászó technikájáról, a betanításról. A madarak gyönyörűek, és repülés közben néha súrolják a szárnyuk végével a nézők haját, olyan közel suhannak el mellettük. Szóval igazán nagy élmény őket élőben látni.


A bemutató után egy-két madár még repül időnként pár plusz kört, vagy megpihen a vár egy magasabb pontján, onnan szemlélve a környéket, a bemutatón részt vevő turisták legnagyobb örömére.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írország: a legnyugatabbra fekvő pont - Dingle félsziget 10. nap

A Dingle-félsziget (írül Corca Dhuibhne) Kerry megye félszigetei közül a legészakabbra fekvő, Európa legnyugatibb pontja. A nevét Dingle vár...