Most tényleg Salzburg :)

... és ha beleszámolom a tavaly őszi sikertelen kísérletet, akkor ez volt a harmadik alkalom, hogy elindultunk a salzburgi várba. Viszont most oda is értünk. Nem esett az eső, nem volt szélvihar, nyitva volt a vár ...

A tavaly kinézett parkoló már tele volt, mire a városba értünk, de onnan nem messze, a városi könyvtár mellett találtunk egy parkolóházat, ahol magára hagytuk kicsit a kocsit. Aztán irány az emelkedő, aminek a legvégén ott a vár. Közben azért néha megálltunk, hogy nézelődjünk, na meg időnként nem ártott némi extra levegőhöz sem jutni, lélegzés céljából.

A várfalnál összefutottunk egy macsekkal is, aki valószínűleg hozzászokott már a rengeteg arra császkáló emberhez, mert egyáltalán nem zavartatta magát, még egy röpke mosakodás erejéig le is ült mellénk.

Elsétáltunk a nonnbergi bencés apátság gótikus épülete mellett, amely a "Muzsika hangja" című film sztorijának és forgatásának egyik fontos helyszíne: A rend főnöke Maria von Kutscherát küldte házi tanítónak és nevelőnőnek a megözvegyült Georg Ritter von Trapp báró kérésére, hét gyermeke mellé. Maria később a báró felesége lett és családi kórust alapított. 

Hohensalzburg vára az 506 méter magas várhegy tetején áll, Európa legnagyobb középkori várainak egyike. 1077-ben kezdték el építeni, Gebhard von Helfenstein érsek megrendelésére. Mivel a salzburgi érsekek nagy politikai hatalommal rendelkeztek, folyamatosan erősítették, növelték a  várat, hogy megvédjék érdekeltségeiket.

Leonhard von Keutschach hercegérsek 1495-1519 között folyamatosan tovább építtette az erődítményt. Matthäus Lang von Wellenburg, Keutschach segédpüspöke, majd utódja, 1515-ben felvázolta a Reisszug elnevezésű nagyon egyszerű drótkötélpályás teherlift elképzelését, hogy a várkastély felső udvarai is könnyen elérhetők legyenek. Ez a vonal megépítésre került, ma is látható a továbbfejlesztett változata. Valószínűleg ez a világ legrégebbi működő siklója.

Leonhard von Keutschach hercegérseknek állandó vitái voltak a város vezető testületével, akik III. Frigyestől megkapták a városi tanács és a polgármester választásának jogát. Ezt a vitát végül azzal rendezte el, hogy meghívta a képviselő testületet egy ünnepi vacsorára, majd bezárta őket a díszterembe és mindaddig ki sem engedte, míg le nem mondtak ezekről a privilégiumokról.

Ő volt az egyetlen olyan érsek, aki Hohensalzburg várában élt, elvonultan a világtól. A hálószobája ma is megtekinthető, a díszteremből nyílik, két részre van osztva, a "Goldene Stube" az egyik, egy gazdagon díszített külső rész, amely reprezentációs célokat szolgált.

A másik, a belső, tulajdonképpeni hálószoba, ahol nincs kandalló, mert úgy tartották, a hűvösebb helyiségben jobban lehet aludni. Sőt, a saját wc-jét is megcsodálhattuk, ahonnan egyébként gyönyörű kilátás nyílik a városra.

A várban található még a salzburgi hadtörténeti gyűjtemény, ahol több évszázad fegyverei, egyenruhái láthatók.

Ráadásul nagy örömömre még egy marionett-baba múzeum is látogatható a földszinten, ami a pasiknak azért annyira nem volt a szíve csücske, mivel a babákról elsősorban a horrorfilmekre asszociálnak és nem a gyerekjátékokra. Mondjuk itt tényleg voltak is eléggé fura figurák.

A várlátogatástól meg is éheztünk, úgyhogy lesiklóztunk a városba, megkerestük a tavaly ősszel bevált éttermet és ebédeltünk egy jót. Utána még azért sétáltunk egyet a parkolóig, ahol az egyetlen automata éppen beadta a kulcsot. Rövid tanácstalankodás után sikerült kapcsolatot létesíteni az illetékes személyzettel, aki aztán meg is érkezett és megoldotta a problémát, az ott várakozó, egyre növekvő számú autótulajdonos nagy megkönnyebbülésére. Hazafelé még átugrottunk Németországba is, felfrissíteni kicsit az élelmiszer készletünket. Visszafelé tanúi lehettünk, ahogy a két országot összekötő híd közepén a német határőrség rögtönzött ellenőrző pontot állított fel, amivel aztán sikerült is eléggé hosszú torlódást okozniuk a kifelé menő forgalomban.