Jägersee ...

... újra, most nyáron. És még mindig olyan szép, mint tavaly ősszel. Persze most nincs a környező hegycsúcsokon hó, és az erdő is bőszen zöldell, de ez semmit sem ront az összhatáson. 

A Jägersee duzzasztással keletkezett, 1099 méterrel a tengerszint fölött, a Kleinarlbach folyik rajta keresztül, ez a patak látja el friss vízzel.

Elvileg kényelmes tempóban háromnegyed óra alatt körbe lehet sétálni az egész tavat egy jól kiépített sétaúton, de nekünk persze tovább tartott, mert a kezemben volt a fényképezőgép. És ez ugye azt jelenti, hogy minden virágnál, érdekes alakú fánál, víz fölé behajló ágnál meg kellett állnom, hogy megörökítsem. Gyanítom, ha előszedném az őszi képeket, olyanok is lennének bőven, amiket ugyanazon a helyen, ugyanolyan nézőpontból fotóztam. Ilyen séták alkalmával szoktam megkapni a szokásos megjegyzést, hogy még jó, hogy már nem filmre kell fényképezni, mert tucatjával vehetnénk egy-egy nyaralás előtt. 

A tó partján álló vadászházat eredetileg a salzburgi érsekség építtette 1718-ban. A 20. századtól a Nesselrode család tulajdonában van, akik a vadászatot és a halászatot is felügyelik. Nagyon kedvelt kirándulóhely kisgyerekes családok számára is. Innen tovább vezet egy túraút a Tappenkarsee-hez. Amit ősszel kihagytunk, de most beterveztünk, szóval, ha lesz egy kellemes, esőmentes napunk, még oda is felgyalogolunk idén.

Út közben társaságunk is akadt, egy eléggé hiperaktív kutya személyében, aki sokkal érdekesebbnek tartotta a hegyi patakban rohangálást és pancsolást, mint a gazdái hívó szavát.

Továbbá rábukkantunk egy nagy érdeklődésre számot tartó leletre is, amit kellő figyelemmel meg is vizsgáltunk. Gondoltuk, kiindulva a Hamupipőkéből, megkeressük a kallódó cipellőbe való lábat is, de aztán mégis letettünk róla, hátha tényleg rátalálnánk és esetleg nem lenne túl jó állapotban.Helyszínelni meg azért mégsem akartunk.

A körséta végén szemrevételeztük a tó kacsa-, hattyú- és egyéb vízi és nem vízi szárnyas állományát, akik az étterem terasza körül lebzselve várták a leeső morzsákat.

Aztán az éppen akkor cseperegni kezdő esőben visszakocsikáztunk Wagrainba, a kiindulópontra, hogy beszerezzünk némi harapnivalót az ebédhez.