Ugye kutya nélkül élni lehet, de nem érdemes. És miután Zizi elment, minden olyan üres lett. Szóval elkezdtünk keresgélni. Hogy megint legyen négylábú. Nem helyette, hanem azért, mert sokkal jobb, ha van valaki, aki eléd szalad, mikor hazaérsz, körbeszaglássza a kezedet, ha megsimogatod és odafekszik a lábad mellé, ha leülsz.
Először mindenképpen bernit akartunk. Mert a berni olyan ... berni. Akinek nem volt még soha, annak úgysem tudnám elmagyarázni. Szerintem felülmúlhatatlan és megismételhetetlen.
Szóval az úgy volt ... hogy sok minden közrejátszott abban, hogy mégsem berni pásztor érkezett hozzánk. Egy hónapig nézelődtünk mindenfelé ... és végül hirtelen felindulásból, pikk-pakk letelefonálva, két nap leforgása alatt eljutottunk a "jó, hívd fel és kérdezd meg"-től az "elmentünk érte és elhoztuk"-ig. Így jelent meg nálunk Hópihe, alias Hoppy, a pireneusi
hegyikutya. Aki amúgy kislány, 3 és fél hónapos és már 17,9 kilogramm.
És tele van energiával. Amely készletet maradéktalanul ki is aknáz, és
amikor az eleme éppen töltésre szorul, akkor meglepetésszerűen eldőlve
mély álomba merül.
Eddigi ténykedéseinek főbb mozzanatai a következők:
- Igaz, a hosszú utat Tolnáról Budapestre hősiesen bírta, nagyrészt aludt és nézelődött, de a kanyargós-fékezős pesti közlekedés végül betett a gyomrának és kitálalta a reggelijét a kocsi csomagtartójába.
- Szegény aranyhalakat és koi pontyokat folyamatosan stresszeli, mert a tóból iszik, ha arra szottyan kedve. Ráadásul tegnap a téli levegőztető készüléket kihalászta a vízből, akkurátusan lerágta a végét, kilyuggatta a csövet több helyen is, ... még jó, hogy a hungarocell borítást idejében sikerült kimenteni a karmai közül és nem csinált belőle mű-hóesést a kertben.
- Éjszaka kint alszik. Néha felébred, olyankor rádöbben, hogy már jó ideje nem látott bennünket és ezt szeretné velünk is tudatni. Ergo: két lábra állva, szapora tempóban elkezdi kaparni a teraszajtó üvegét. Ami eléggé hangos. Főleg éjjel. Főleg annak - mondjuk nekem, - aki alapból sem alszik mélyen. És amikor letámolygok az emeletről, hogy kissé megszidjam, feltegyem a kérdést, hogy "ugyanvajonmianyavalyáértnemalszolmár ...haegyszeréjszakavan???", akkor meg annyira örül, hogy lát, hogy alig-alig tudom tartani magam az elhatározásomhoz. De azért talán, napról-napra, jobban mondva éjszakáról-éjszakára haladunk. Kis lépésekkel, de haladunk.
- Kölyök. Szeret játszani. Kapott tőlünk plüssöket. Többet között egy zöld vérnyulat. Akivel közösen hatalmas ámokfutásokat rendeznek a kertben. Hoppy fut, a nyúl lóg a szájából és néha repülni tanul. Mármint a nyúl. A vérnyúl. :)
- Ma kirongyolt a kertbe. A szobából. Lendületből. A teraszajtó előtti függöny kicsit beleakadhatott a fogába. Valószínűleg. Mert az aljából köbö 20 centit tépett le és lebegtette, míg a terasz szélén meg nem akadt a lendülete. Hétvégén függönyt varrok. Legalábbis beszegem az alját. Újat nem veszek. Egyenlőre. És az idén inkább a kert felvirágoztatásába sem ruházok be. Majd. Jövőre. Talán. Ha a lavina lelassul kicsit. :)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése