... jégkockává ...

... na, jó, gömbölyű jégkockává, vagy inkább jéggömbbé (???)  fagytam. Ez a csodás tavaszi idő ma csontig hatolt. Az én csontomig. Szóval most ücsörgök a konyhában, egyelőre két pulcsiban és próbálok kiolvadni. :)

Persze az egész megint Hoppy miatt van. Vagy úgy nagyjából. Ugyanis mióta beköltözött, folyamatos érdeklődést mutat a kerti tó, meg a benne rémüldöző aranyhalak és koi pontyok iránt. Illetve inkább azt hiszem, a víz, meg a benne nődögélő hínár izgatja. Amit időnként ki is halászgat, a lábát használva horgászbotnak ... amitől persze zöld zokniba öltözik, legalábbis átmenetileg. Utána meg jóízűen elfogyasztja, vagy csak megrágja, elcsócsálgatja a szájából esztétikusan kilógó, nyálkás, csöpögő dzsuvát ... és mivel a "kincsgyűjtő" utaimon mostanában kissé sötétzöld kutyacsomagokat szedek össze, amik enyhén olvadt csokifagyira hajaznak állagban, ... ergo nem pont erről álmodom, amikor a vágyálmaimat tervezem, mert ebben trutyizni, még ha közben zacskóba is bújtatom a kezem, ... 

Na meg a tópart kezdett katasztrófa sújtotta területté alakulni, ... mert ugyebár hegyi kutya, és a tó mellé általam alkotott vízesés mondjuk nem éppen a Pireneusok, de neki mégiscsak megfelel a napi pár tucat alkalommal előadott "hegymászó gyakorlatok kezdőknek" című tanfolyami órák megtartásához. A nagy gyakorlás közben néha becsúszott pár kődarab a tó széléről a vízbe, szívbajt hozva a téli álomból éppen hogy csak ébredező halállományra. 

Döntöttünk. Kerítünk. Tavat. Körbe. És ha már nekifogunk, akkor kicsit fel is turbózzuk a négy éve megvalósított tavacskát, mert valljuk be, amúgy is ráfért már némi csinosítás. 

 Nekifogtunk. Vizet leengedve, cserélve, kavicsot egy kupacba, fólia alá földet hordva, tópartot megmagasítva, köveket pakolva, kavicsot szétterítve, köveket átrakva, odébb pakolva, letéve, áttéve, átrakva, igazítva, odébb rakva, elsimítva, kitrutyizva, még pakolva, pakolva, pakolva ...

Az össze körmöm tövig tört - jó, alapból sem önvédelmi fegyver hosszban utazom, de most olyanok, mintha a kedvenc elfoglaltságom a szarurágás lenne, naphosszat. A kezem hajaz a földet túró parasztasszony "fílingre", a lábaim kocsonyák, a derekam  - majdnem - tropa, ... de a tó csúcsformában, már csak a növényeknek kell rádöbbenniük, hogy tavaszodik, ... elkerítési hadművelet ugyan ma félbeszakadt, mert egy idő után már nem nagyon látták a pasik, hova is üssenek a kalapáccsal és merre kellene tartani a fúrót, ... de holnap az is véglegesítve lesz és akkor talán ... mondom talán nem jön szembe a négylábú vízimanó többet, szájából kilógó hínárbajusszal. 

Aki egyébként egész végig figyelemmel kísérte az éppen zajló munkálatokat, úgyhogy délután el is szenderedett a teraszon, a nagyobbik kispasim meg odakucorodott mellé egy kicsit szusszanni és közben be is takargatta, nehogy már megfújja a szél. :)