Hétfő reggel, csak úgy :)

... nos, elkezdődött a hetem :)
Mivel a pasik holnap elindulnak a jól megérdemelt síelés felé, az előkészületek már napok óta zajlanak. Táskák, sílécek, bakancsok a nappali közepén, kívánságlista nálam. És mivel ma is kilenc órás a "műszakom+, közben némi szünettel, gondoltam, beosztom magamnak, mikor is tudnám a sajtos rudat, meg a minifasírtokat az útra megsütni. Hogy nehogy útközben odafelé éhen haljanak. És hogy esetleg ne este fél kilenckor kelljen nekifognom, amikor hazaérek. :)

Na, mindezt olyan profi módon sikerült eltervezni, hogy reggel, a szokásos rutin után gyorsan nekifogtam a sajtosnak, mondván, azzal kész is leszek, mire indulnom kell. Nyújtás, vágás, kenés, sajtozás, sütőbe be, sütőből ki, csere, ... jesszus, már ennyi az idő, na mindegy, az utolsó tepsit beszuszakolni a hűtőbe, majd ha napközben hazanézek, lesz időm kisütni még ... hol a ruhám, siessünk, gyere fiam, ráadásul még odafentről is köpködnek az angyalok, igaz, mértékkel, aprószemű, de mégis küldik lefelé ... hopsz, ott ment a buszom, na mindegy, majd a következő, mennyi is az idő? ...
... és a felismerés, hogy nekem ma csak fél 11-kor kezdődik az első órám, most meg ugye fél kilenc van, szóval simán kirongyoltam egy órával hamarabb a buszmegállóba ... "jóvananyamennyéhaza" :) ... persze hazasétáltam és eldöntöttem, hogy most már aztán, ... ha már kaptam magamtól ajándékba egy plusz órát, akkor a fasírtok se menekülnek, kisütöm én azonnal, nincs kegyelem, ...
... persze ajtó kinyit, táska lerak, kiriasztani elfelejt ... :) ... riasztó jajong, én röhögök, azuram rámcsörög, "hallomhazaértél" ... 
... haza én. És kisütöttem, készen vagyok, még el se kezdődött a hét, de már megvan a heti műsorkezdés. :) 
És ma még lesz kilenc órám. Drága hallgatóim, készüljetek! :)