... sééétaaa ...

... a varázsszó még nem tölti be a funkcióját. Zizinek elég volt meghallania és mind az ötvenvalahány kilójával egy helyben pattogott, majd lendületből kirongyolt a teraszajtón. Hoppy még csak ismerkedik a dologgal. Viszont nagyon jól halad.

Pár napja kezdődött a szoktatás, a jutifalatkák pedig csodákra képesek. :) Ha meglátja a pórázt, első dolga, hogy egy kecses mozdulattal letegye a hátsóját. Mert ha póráz, akkor jutifalat, ha jutifalat, azért ugye tenni is kell valamit és az "ül" az már annyira csodásan megy, miért ne azzal kenyerezzem le a gazdit? Szóval leül, jutifalatot megkapja, plusz a pórázt a nyakba és elindul. Illetve ma én is elkísértem őket, hogy megörökítsek pár jelentős pillanatot. :)

A tempó meglehetősen nyugodt, azt is mondhatnám, öregasszonyos, na de ezt csak nem jelentem ki egy négy hónapos kiscsaj esetében. Szóval nem rohanunk. Ha eltanácstalanodik, akkor jól nevelten leül és ránk néz, ártatlan pillantással tudakolva, hogy mit is tegyen a továbbiakban. Ha közben meg a tökéletesen végrehajtott ücsörgésért netán lepottyan egy jutifalat-darab, az csak jó, nemde?

Kezd lassan ráérezni az ízére. Ma már a szomszédban lakó öregúr előtt is elsétáltunk, aki odabentről remegő orral regisztrálta, hogy újonc költözött ide, ... amúgy az öreg egy német juhász kinézetű, Hoppytól alig nagyobb, most már élemedett korú, szőrös négylábú. :)

A mai napon átléptük az eddigi komfortzóna határait, kétszer is megtettük a kapu-utcasarok távot. egyszóval haladunk. Kanyargósan, meg-megállva, rengeteg szag és inger között, kecsesen és légiesen, ahogy egy igazi csajhoz illik.