Barcelona 3. nap: Gaudi túra

 ... nos, ez a nap nem indult igazán simán, mert reggel arra ébredtünk, hogy eléggé lóg az eső lába. Aztán ez a lógás hamar átment egy kiadós viharba, szakadó esővel, dörgéssel, villámlással, ahogy kell. Az idegenvezetőnkkel történt telefonos konzultáció után annyiban maradtunk, a Gaudi-túrát délutánra halasztjuk, elvben akkorra már napsütést ígértek. Kicsit később el is állt az eső, de mivel a jó kis nyári hőmérséklet maradt, a páratartalommal kombinálva mindezt, sikerült olyan körülményeket produkálnia az időjárásnak, hogy mozdulatlanul is dőlt rólunk a víz. 
A minicsoport másik fele visszariadt az esőtől és lemondta a túrát, így aztán újabb telefonos egyeztetés után 11 órát beszéltünk meg indulási időpontnak. 
Először az egyik legrégebbi Gaudi házat, a Casa Calvetet néztük meg. A ház Pere Màrtir Calvet textilgyáros megbízásából készült és  az alsó szintjei kereskedelmi ingatlanként  működtek (a földszinten üzlet, az alagsorban a munkások műhelyei), a felsőbb szintek pedig a család lakóhelyeként szolgáltak. Az építkezés azonban majdnem meghiúsult, mert az építési hatóság úgy gondolta, a ház túl magas lenne és így túlságosan a többi építmény fölé tornyosulna. Gaudi megváltoztatta a terveket, de végül mégis az eredeti elképzelés szerint építették fel az épületet, valószínűleg a textilgyáros befolyására változtatták meg a hatóságok a véleményüket. 

Az építkezés 1898-ban kezdődött. Ez az épület a leghagyományosabb Gaudi művei közül, de itt is megtalálható számos modernista elem: a tetőn lévő ívek, a kettős oromzat, a kidudorodó erkélyek. 

A középső erkély alatti gombák, a két kerek tetőoromzat és a kerek erkélyek a tulajdonos hobbijára, a gombászásra, a bejáratot szegélyező, egymásra rakott orsókat formázó oszlopok pedig a családi vállalkozásra utalnak. Az épület tetején három faragott fej látható: az egyik Sant Pere Màrtir Calvet i Carbonell, kettő pedig Vilassar, Andreu Calvet szülővárosának védőszentje, Arles-i Szent Genesius és Római Szent Genesius.

Antoni Gaudí nemcsak zseniális építész volt, hanem zseniális tervező is: a ház belsejét is megtervezte. Például székeket, íróasztalokat, kanapét és még sok mást. A Casa Calvet volt az egyetlen ház, amelyért Gaudí élete során díjat kapott: 1900-ban a barcelonai városi tanács Gaudínak ítélte oda az abban az évben elkészült legszebb épületnek járó díjat.

A következő épület a Casa Battlo, avagy a Csontok Háza volt, amely a Passei de Grácia sugárúton található, 1904-1906 között épült és az UNESCO világörökség része. Az urbanizáció kezdetével ez a sugárút lett az arisztokrácia kedvelt lakhelye, így, miután Josep Batlló textilgyár tulajdonos megvásárolta az házat, Gaudit bízta meg a felújítással. Mivel teljesen szabad kezet kapott, minden tekintetben érvényesült a kreativitása. Minden csupa mozaik, kerámia, ólomüveg, kovácsoltvas, sehol egy egyenes vonal. A tetőszerkezet egy karddal leszúrt sárkányt ábrázol, amely az egyik variáció szerint egy katalán legenda része: A monda szerint Sant Jordi, Katalónia védőszentje kardjával megölte a sárkányt, hogy megmentse a hercegnőt és Montblanc város lakóit az állat dühétől. (Utolsó kép nem saját) A másik magyarázat természetesen Sárkámyölő Szent György sárkányának tekinti a tetőszerkezet fenevadját. 

Mai napig üzemel az a fából készült lift, amit Gaudí a házba álmodott. A világ első liftjét Chicagóban helyezték üzembe, 1885-ben, 20 évvel később pedig az építészzseni sem tétlenkedett, épített egy ilyen emelőszerkezetet a Casa Batllóba. Ráadásul, megelőzve a korát, modern szellőzőrendszert is tervezett a házba, hogy elviselhetőbbé tegye a forró spanyol nyarakat.

A ház jelenlegi tulajdonosa a Bernet család, akik a Chupa Chups nyalókamárka tulajdonosai is. A nyalóka csomagolásának desing-ját pedig Salvador Dalínak köszönhetjük, aki 1969-ben rajzolta meg ezt a logót, ami napjainkig változatlan formában létezik. 

A harmadik állomásunk a Casa Pedrera, vagy más néven Casa Milá volt, amelynek merész, görbe vonalai, hullámzó kő homlokzata eléggé eltér a XX. század eleji építészeti stílustól. A lakóházat Gaudi Pere Milá y Camps és felesége, Roser Segimon felkérésére készítette. Egy részét saját maguknak, másik részét pedig bérlésre szánták. Az épület három részből áll, az alsó, alagsori rész a lovaskocsik és autók számára parkolóul szolgált, a középső volt a lakó rész és végül a teljesen egyedi tetőrész. 

Gaudi három fajta kővel dolgozott, Katalónia különböző részeiből szállíttatta ide az építkezéshez. A háznak 32, Josep Maria Pujol által tervezett kovácsoltvas erkélye van. A város lakói sokáig nem tudtak megbarátkozni a meghökkentő külsővel, több szatirikus kiadványban is szerepelt. Gaudi akkoriban tervezte, amikor úgy érezte, minden álma szertefoszlik. A Güell park építése zátonyra futott, művészetét nem igazán értették és fogadták el. 

A homlokzaton egy M betű látható, a kőbe vésve, illetve a  "Ave gratia M plena Dominus tecum" felirat.

Végül Gaudi első önálló alkotását, a Casa Vicens-et látogattuk meg, amely Manuel Vicens i Montaner számára készült. Egyrészt lakóháznak szánta, másrészt pedig a saját gyárában gyártott "azulejo" termékeit szerette volna bemutatni vele. Ezért a feltűnő mázas csempe és a kerámia díszítés a külső falakon. Az uralkodó színek a vörös , fehér és zöld, Gaudi a mudéjar építészetből, indiai és japán mintákból merített ihletet.

És egy Gaudi túrán mi is következhetett lezárásként? Hát persze, hogy a Sagrada Familia. Mondjuk ezúttal egyelőre csak kívülről körbejárva, mert a benti látogatást a következő napra terveztük.