... mivel tegnap sokáig ücsörögtünk ébren, - a fiúk kicsit később vonultak el a szokásosnál, - ma enyhén szólva zombi üzemmódban ébredtem reggel. Ráadásul azonnal beindult a nagyüzem, nem nagyon jutott időm a kis magánkómázásra, mert az egy fővel szaporodott csapatot is el kellett indítani a ránk váró nap felé. Szóval összekanalaztam magam, először útnak indítottam a nulladik órást, aztán megreggeliztettem a saját+átmenetileg örökbefogadott párost. Az éppen indulófélben lévő az ajtóból még visszaszólt, hogy bezzeg ők sosem kapnak ilyen jellegű tálalást, ... mire közöltem, ha nem vonulnának fel a reggelijükkel a szobájukba, hogy agysorvasszanak még a gépnél indulás előtt, akkor lehet, hogy a kis hétköznapokon is megtenném ugyanezt. Aztán összekaptam a cuccaimat és eltávoztam nyelviskola iránt, leküzdve a dzsuvás, nyúlós, csepergős időjárási körülményeket.
Mire az egész derekam átfagyott, az aznapi órám is kiszenvedett, megtehettem a hazafelé utat, a még mindig eléggé barátságtalan körülmények között. Aztán kicsit skype-oltam, a fellépő oktatási szünetben meg létrehoztam az ifjúság mai fizikai táplálékául szolgáló fogásokat. Meg egy kis nasit, túrós táska fedőnéven. Jutalmam újabb skype és egy személyes okosítás lett, aztán jöhetett a második menet a kajában, a később érkezők érdekében. És zárásul egy dupla, hogy a korán kezdek, későn végzek ritmus fel ne boruljon ma sem. :)
Megnyugtatólag hat rám, hogy ma mintha az ifjúság is hamarabb szánta volna rá magát az esti rutinra. Szóval talán holnap reggel mégsem gondolja majd senki a metrón, hogy a Walking Deadbe készülök, röpke vendégszereplésre.
És a nap mondata a nagyobbik kispasimtól, az ajtón belépve, éppen hazaérkezve: "Hallom, mennyi mindent sütöttél-főztél megint, hogy van neked ennyi időd erre is, hogy tanítasz, meg minden?" Hát ... nektek mindig. Vagy majdnem. De igyekszem.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése