... ééés három

... mivel ma nem kellett reggel nyolcra berongyolnom a  nyelviskolába, kicsit lassabban indulhatott a reggelem. Miután a szokásos rutin lezajlott, fél óra alatt össszedobható kakaós lepényt is sütöttem, nehogy nasi nélkül maradjanak mára, mindenki elhagyta az édes otthont, a kutya is elterült a nappali közepén és tovább folytatta a reggel félbeszakadt hortyogást, - a szőrén összegyűjtött sarat bőkezűen szétkenve a kövön, - jutott idő a nyugodt készülődésre. Amiből mondjuk nem sok valósult meg, mert ilyenkor meg még hajlamosabb vagyok kávéval a kezemben elbambulva tallózgatni a világhálón, ... na de sebaj, a tízperces alapidő úgyis elég már mindenféle olyanra, amivel a tömeg számára elfogadhatóvá alakítom magam. Amúgy is teljes erőbedobással esett és fújt, tehát ma is beleugorhattam a pöttyös gumicsizmámba, felkaphattam a pöttyös esernyőmet, ...

... maradhatott a szélfútta frizura, és mivel a barátnőmmel éppen kitárgyaltuk telefonon a sütizés/bonbonozás éppen aktuális kérdéseit, tuti jól mutathattam, amint a vállamon a tatyóval, egyik kezemben a repülni vágyó esernyőmmel, másikban a fülemre szorított telefonnal turbótempóra kapcsolva rohantam a buszmegállóba. Odaértem, a busz sem volt gyorsabb nálam, és a mai új hallgatóm is "tökjófejnek" bizonyult ...

A délután a szokásos skype, kis szünet, skype, nagyobb szünet, sok e-mail, érkező tanítvány ritmusban zajlott. És máris elérkezett a harmadik nap estéje, ... és holnap totál laza napom lesz, mert összesen egy dupla órán okítok, úgyhogy már gondolatban ki is töltöttem a rengeteg szabadidőmet egyéb megvalósítandó, bokros teendőkkel ... :)

A mai "csak úgy" pedig a neten fellelt madáretető, ami az a tipikus "kellnekem" :D Szóval majd még kigondolom, hogyan juthatnék valami hasonlóhoz ...