... de a hétvége valahogy csak úgy elrepült. Mire észbe kaptam, már vasárnap este lett és várt rám a Himalája, ami mindig összegyűlik, és amit mindig csak vasalás nemes feladata által lehet megszüntetni. Leküzdöttem a hegycsúcsot, lezártam a hétvégét és rákészültem a következő hétre, azaz eldőltem, mint a zsák és olvastam kicsit, mielőtt leragadt volna szemem. :)
Ez a hét nálunk az olasz-magyar barátság ápolásával telik. Ugyanis a kispasik sulijába több külföldi diák érkezett erre a hétre, és befogadó családokat kerestek, mi meg naná, hogy felemlegettük a nagyobbiknak, hogy ki ne hagyja a dolgot. A kapcsolatépítés, az mindig jó. Tavaly kérdezték tőle a paramétereket, ő meg leadta, hogy az angol-német vonalat preferálnánk, mert ezek a nyelvek futnak nálunk elég jó minőségben, a kommunikáció meg ugye azért meglehetősen fontos, ha már az ember teljesen ismeretlen valakit fogad be nagyjából öt napra. Idén kiderült, hogy egy olasz srácot kapunk, Lorenzot, ... de mivel ő beszél angolul, a kispasikkal simán elboldogulnak ... én meg elpöntyögök olaszul, ... és ő meg magyarul szorgalmasan tanul. A "kakaós csiga" például már bekerült a szótárába. Meg a gyomrába, vacsorára. :)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése