Hófehérke, meg a kozmetika

Az úgy volt, hogy már régóta terveztük, hogy kicsit "kifehérítjük" a kisasszonyt, és az eredeti színéhez visszatérünk. Bevallom, én meglehetősen tartottam ettől az egész akciótól, mert az autót is eléggé nehezen viseli, ... ami azonnal észrevehető, amint feltűnik neki, hogy a kerekes izével akarjuk valahová vinni. Van benne valami zsigerből jövő utálat ezzel az egésszel szemben. Szóval nem is ugrik és pattan befelé, hanem azuram emelgeti és tuszkolja be, én meg közben odabentről próbálom meggyőzni arról, hogy ez neki tökre de jó lesz, mert majd figyelje csak meg, hová megyünk ésatöbbi,  ésatöbbi ... nem vagyok szerintem túlzottan meggyőző, mert amint elindulunk, azonnal elindul a szájából a tömény nyálfolyam, és folyamatosan nyüszít, bár nagyon visszafogottan és kulturáltan. Most megpróbálkoztunk azzal is, hogy totál leengedett ablak mellett lobogjon a füle a menetszéltől, de pár másodpercen túl ez sem hatotta meg, inkább hagyta elhatalmasodni magán az utazófrászt és a termetéhez egyáltalán nem illően összekucorodott és egészen a kozmetikáig, közben szemrehányóan rám pillantgatva előadta az "elnyomott, szerencsétlen, szenvedő négylábú vagyok" című magánszámát.

Kicsit engedtük relaxálni, amíg elkészült a terep a fogadására, addig bőszen törölgettük a nyálat a szája sarkából, a mellkasáról, meg ahová éppen még csöpögtette út közben.

És aztán elkezdődött. Persze készült egy tipikus "ELŐTTE" kép is:

Itt még abszolút tudatlanul pillog kifelé a fejéből, fogalma sem volt, mi vár rá. Aztán jött a reggeli edzés, közös erővel beemeltük a kádba, ahonnan szerintem csak azért akart kétszer bátortalanul elindulni kifelé, hogy nehogy azt higgyük, hogy ő most ezt maradéktalanul élvezi. 

Mire elérte a "szopott gombóc" állapotot és jól láthatóvá vált kissé girnyó testalkata és nyakig érő lábai, nagyjából meg is békélt az egész folyamattal és valami olyasmi fogalmazódhatott meg a fejében, hogy kivárja, mi lesz ebből az egészből, majd utána reklamál, elvégre nem is volt ez a masszírozás, gyömöszkölés annyira rossz.

Számunkra ismét egy újabb erőemelési gyakorlat következett, Hoppy meg átkerült az asztalra, hogy Viki először kiporszívózza belőle a víz nagy részét ... amit a kiscsaj elsőre némiképp kiguvadt szemmel észrevételezett, majd relatíve nyugodtan elviselt. 

És végül a hajszárító ... a mumus. De a kis rafinált erre sem akart se leugrálni, se elrohanni, bár az általam véghezvitt plusz simiért, egy-két falat jutivirsliért azért nagy kegyesen odafordult felém. 

És a tisztulási folyamat szépen lassan eljutott a végkifejletig, Ő meg szerintem abszolút jól nevelten, és nyugodtan viselkedett végig. Pedig tartottam tőle, hogy előad pár jelenetet közben, de nem ... Valószínűleg a határozott és ellentmondást nem tűrő, ugyanakkor nagyon kedves kozmetikusunk is hozzátett ehhez egy "kicsit". Legközelebb tuti dalolva és tánclépésben vonul be a csajszi szépülni. :)

Aztán elkészültünk, Hófehérkét leemeltük az asztalról, kiszedtem a számból, szememből a szárítás közben odatelepedett kutyabunda szálakat, kisétáltunk a kozmetika elé, hogy elkészüljenek az UTÁNA képek:

Hoppy pedig ragyogott, vakított a hófehér szőre, nekünk meg elállt a szavunk. :) Ő meg állt ott és annyira tudta magáról, hogy szép. 

Hazafelé a nyakába kanyarítottam egy extra nagy törcsit, így a kifolyatott pánik-nyálfolyam nagy része arra ömlött, nem a frissen fodrászolt, szépséges szőrmebundájára.

És aznap, - mint aki tudja, - csak és kizárólag a kövön, füvön feküdt. Semmi ásás, semmi fetrengés a porban, tujarágás, gyantagyűjtés, egyebek ... Egyszerűen csak széplett és annyira csaj volt, hogy el se hiszem. :)

Persze azóta azért bőszen dolgozik azon, hogy a hófehér még csak eszünkbe se jusson, amikor a szőre színét akarjuk meghatározni. :P