Ember tervez ...

... aztán lesz belőle valami totál más. :)

Mivel azuram, meg én is szabadságoltuk magunkat két hétre, a hátunk mögött hagyva a munka hímes mezejét, rábízva másokra, hogy ezen időszak alatt elintézzék a sürgős dolgokat, eltervezgettük, hogy akkor most majd mi két hét alatt hová és mikor is szeretnénk menni. A nagy szabadság egy hétfő délelőtti mozival kezdődött, mert nekem azért délutánra maradt még pár letanítandó órácskám. Szóval elzarándokoltunk a moziba, és megnéztük Arniet a legújabb Terminátorban. Előtte jó sok kritikát olvastam, majdnem mindben a negatív jelzők és ítéletek voltak többségben, ezért eléggé lelkesen készültem a filmre. Ugyanis hosszú évek tapasztalata szerint, ha a kritikusok egy filmet ennyire nem szeretnek, akkor nekem valamilyen rejtélyes oknál fogva kifejezetten tetszeni szokott. Na, most is valahogy így lett. Szerettem, hogy az egésznek olyan hangulata volt, mintha Arnie nem venné már magát olyan halálosan komolyan. Beültünk a filmre, élveztem a látványt, vigyorogtam a poénokon, néha a "háromdé" miatt majdnem leestem a székről és mivel nem voltak túlzó elvárásaim, nekem bejött ez az egész. Ez volt tegnap. Meg a rákészülés a mai napra, mert mi eldöntöttük, hogy akkor irány a Balcsi.

Reggel még úgy tűnt, az ötlet nem rossz. Miközben Hoppyval jártuk a szokásos korai "telepkört", még a nap is sütött. Mire a cuccok bekerültek a kocsiba és elindultunk, enyhén szólva is homályba burkolózott az ég és az is eléggé gyanús volt, hogy induláskor még visszarohantam pulcsiért, mert "hátha kell".

Aztán mentünk át a városon, és egyre inkább elhatalmasodott az az érzés rajtunk, hogy a kinti 19 fok és az éppen csepergésnek induló eső nem a legideálisabb körülményeket nyújtja a balatoni pancsoláshoz. Az Üllői úton tehát megvitattuk, merre tovább, majd megszületett a döntés, talán egy olyan strand jobb lenne, ahol van melegebb víz, zárt részleg, ha netán tényleg rendesen rákezd az eső, meg a rossz idő, legyen hová bemenekülni. Tehát elkanyarodtunk, Bori - a mi vicces kis GPS-ünk - megkapta Ceglédet uticélként és némi kerülővel, de elindultunk arrafelé. 

Az idő meg egyre jobban komorult. Mi meg egyre jobban elbátortalanodtunk. Monorierdő közelében megálltunk egy kis "döntési szünetre", közben sétáltunk egyet a mindenféle fából készült házat, hidat, asztalt, széket, egyebet áruló áruldában, megismerkedtünk néhány girnyó nyávogós négylábúval, aztán végül úgy döntöttünk, inkább hazamegyünk, - látva a 17 fokos csúcshőmérsékletet -, nem kockáztatván a ridegtartásos strandolás által összeszedhető felfázást, náthát, meg a többi nyalánkságot. Persze az elindulás sem ment simán, előtte még vissza kellett toloncolnom az egyik szénfekete kiscicót, aki a fejébe vette, hogy de ő most engem fog követni és "csakazértis" velem jön. Még azelőtt sikerült letartóztatnom, hogy kirongyolt volna az útra, a markomba kaptam és visszaszállítottam a kiállító kert védelmébe. Sarkon fordultam és eliszkoltam, ... ő meg utánam ... aztán újabb visszatoloncolás, menekülés, gyors kocsiba bepattanás, majd "adj gázt, mert jön a cicó, el ne üssük" ... és elindultunk az édes otthon felé.
Hazaérve Hoppy egy kisebbfajta örömtánccal értékelte a rövid egyedüllétet. Pedig akkor még nem is sejtette, hogy mivel mi eldöntöttük, hogy ma valahová megyünk, hát akkor Ő is kifejezetten jól fog járni a C, vagy nem is tudom, milyen betűs tervvel. 
Strandcuccot kipakoltuk, magunkra vettünk egy kicsit melegebb ezt, meg azt, pórázra kaptuk a négylábút, majd azuram beemelte a csomagtartóba és irány a Naplás tó. Mert mi ma úgyis megyünk valahova. :)

Útközben heveny nyüszítés - teljesen diszkréten és halkan -, meg tömény nyálfolyam örvendeztetett meg a hátsó ülésen görnyedezve. Végül sétáltunk, rátaláltunk néhány kókadt méhecskére, pár vadkacsára, meg egy-két elszánt horgászra a tó körül.

Hoppy is lenyugodott végre, és végigszaglászta a tópartot, az erdőt, a fákat, az aljnövényzetet, meg mindent, ami az orra elé került.

Közben persze magára szedett némi erdei földet, avart, kis lábdíszeket. Hazafelé már csak a sok-sok liter nyálat folyatta a karomra, a nyüszögést hanyagolta. Itthon meg leroskadt a konyhaasztal alá és azon nyomban elkezdte kipihenni a fizikai és idegi megpróbáltatásokat.

És a délután lazításként még kifestettem a nagyobbik szobáját, tovább irtottuk a tujasövényt, megküzdöttünk az akác mindenfelé tekeredő ágaival, másodszorra is lefestettem a szoba falát, ... ja meg előtte sütöttem pár palacsintát a pasiknak ebédre. :D 
Szóval ahhoz képest, hogy ma ugye elvben jártunk a Balcsinál, Cegléden, meg még kirándultunk is egy rövidet, egész sok mindennek a végére értünk itthon is. Nyaraljunk kreatívan. :)