A bácsi ...

... aki itt lakik két saroknyira. Már évek óta egyedül. Mert a néni már régen nem ücsörög a lépcső mellett a karosszékében. De a bácsi olyan, mint aki mindig is itt volt és soha nem is megy el. Néha, ha esténként sétálunk a kutyával, szoktuk látni, ahogy a műanyag székében üldögél keresztbe tett lábbal, rajta az az igazán retro, kék színű munkásköpeny, ... és nyugodtan szemléli a kertjét, ... a kertet, amit makulátlan rendben tart, ahol sorolnak a borsóbokrok, vigyázzban állnak a szőlőtőkék, burjánzik a kaporerdő és a gaznak nincs maradása, mert az a két szorgos kéz az összeset kitépkedi. Még akkor is, ha már csak nagyon lassan megy a munka, meg kell gondolni minden lehajlást és jól meg kell nézni minden újabb, óvatos lépés helyét.

És a bácsit néha akkor is látom, amikor elcsoszog a sarki kisboltba, mert a lábát nem tudja már rendesen felemelni, ezért eléggé jellegzetes zajjal jár, amikor közeleg, szóval messziről lehet hallani, és akkor mindig megvárom, odafordulok és jó hangosan ráköszönök, hogy tuti hallja és hogy lássam utána az arcán megjelenő mosolyt. Mert ha a kertben üldögél és arra járunk,  ő sem mulasztja el soha az üdvözlést, mindig megdicséri a kutyát, szól pár szót ... 

Nem tudom, hogy hívják a bácsit, pedig itt lakunk egymástól két sarokra már 15 éve. De nem is a neve a lényeg. Hanem az, hogy amikor látom, mindig elönt valami megmagyarázhatatlan érzés. És büszke vagyok rá, így félig ismeretlenül is. És mindig eszembe juttat valaki mást, aki másoknak szintén csak egy bácsi, de nekem ettől jóval több. És tőlem sok kilométerre éli a maga kis életét, ... remélem, még sokáig. 

Hófehérke, meg a kozmetika

Az úgy volt, hogy már régóta terveztük, hogy kicsit "kifehérítjük" a kisasszonyt, és az eredeti színéhez visszatérünk. Bevallom, én meglehetősen tartottam ettől az egész akciótól, mert az autót is eléggé nehezen viseli, ... ami azonnal észrevehető, amint feltűnik neki, hogy a kerekes izével akarjuk valahová vinni. Van benne valami zsigerből jövő utálat ezzel az egésszel szemben. Szóval nem is ugrik és pattan befelé, hanem azuram emelgeti és tuszkolja be, én meg közben odabentről próbálom meggyőzni arról, hogy ez neki tökre de jó lesz, mert majd figyelje csak meg, hová megyünk ésatöbbi,  ésatöbbi ... nem vagyok szerintem túlzottan meggyőző, mert amint elindulunk, azonnal elindul a szájából a tömény nyálfolyam, és folyamatosan nyüszít, bár nagyon visszafogottan és kulturáltan. Most megpróbálkoztunk azzal is, hogy totál leengedett ablak mellett lobogjon a füle a menetszéltől, de pár másodpercen túl ez sem hatotta meg, inkább hagyta elhatalmasodni magán az utazófrászt és a termetéhez egyáltalán nem illően összekucorodott és egészen a kozmetikáig, közben szemrehányóan rám pillantgatva előadta az "elnyomott, szerencsétlen, szenvedő négylábú vagyok" című magánszámát.

Kicsit engedtük relaxálni, amíg elkészült a terep a fogadására, addig bőszen törölgettük a nyálat a szája sarkából, a mellkasáról, meg ahová éppen még csöpögtette út közben.

És aztán elkezdődött. Persze készült egy tipikus "ELŐTTE" kép is:

Itt még abszolút tudatlanul pillog kifelé a fejéből, fogalma sem volt, mi vár rá. Aztán jött a reggeli edzés, közös erővel beemeltük a kádba, ahonnan szerintem csak azért akart kétszer bátortalanul elindulni kifelé, hogy nehogy azt higgyük, hogy ő most ezt maradéktalanul élvezi. 

Mire elérte a "szopott gombóc" állapotot és jól láthatóvá vált kissé girnyó testalkata és nyakig érő lábai, nagyjából meg is békélt az egész folyamattal és valami olyasmi fogalmazódhatott meg a fejében, hogy kivárja, mi lesz ebből az egészből, majd utána reklamál, elvégre nem is volt ez a masszírozás, gyömöszkölés annyira rossz.

Számunkra ismét egy újabb erőemelési gyakorlat következett, Hoppy meg átkerült az asztalra, hogy Viki először kiporszívózza belőle a víz nagy részét ... amit a kiscsaj elsőre némiképp kiguvadt szemmel észrevételezett, majd relatíve nyugodtan elviselt. 

És végül a hajszárító ... a mumus. De a kis rafinált erre sem akart se leugrálni, se elrohanni, bár az általam véghezvitt plusz simiért, egy-két falat jutivirsliért azért nagy kegyesen odafordult felém. 

És a tisztulási folyamat szépen lassan eljutott a végkifejletig, Ő meg szerintem abszolút jól nevelten, és nyugodtan viselkedett végig. Pedig tartottam tőle, hogy előad pár jelenetet közben, de nem ... Valószínűleg a határozott és ellentmondást nem tűrő, ugyanakkor nagyon kedves kozmetikusunk is hozzátett ehhez egy "kicsit". Legközelebb tuti dalolva és tánclépésben vonul be a csajszi szépülni. :)

Aztán elkészültünk, Hófehérkét leemeltük az asztalról, kiszedtem a számból, szememből a szárítás közben odatelepedett kutyabunda szálakat, kisétáltunk a kozmetika elé, hogy elkészüljenek az UTÁNA képek:

Hoppy pedig ragyogott, vakított a hófehér szőre, nekünk meg elállt a szavunk. :) Ő meg állt ott és annyira tudta magáról, hogy szép. 

Hazafelé a nyakába kanyarítottam egy extra nagy törcsit, így a kifolyatott pánik-nyálfolyam nagy része arra ömlött, nem a frissen fodrászolt, szépséges szőrmebundájára.

És aznap, - mint aki tudja, - csak és kizárólag a kövön, füvön feküdt. Semmi ásás, semmi fetrengés a porban, tujarágás, gyantagyűjtés, egyebek ... Egyszerűen csak széplett és annyira csaj volt, hogy el se hiszem. :)

Persze azóta azért bőszen dolgozik azon, hogy a hófehér még csak eszünkbe se jusson, amikor a szőre színét akarjuk meghatározni. :P

 

Próbálkozom ...

Szeretném előre leszögezni, hogy alapvetően nem vagyok az a hajnalban az ágyból frissen kipattanó pacsirta-típus. Sőt. Reggelente kifejezetten koordinálatlan, morózus és komolyabb folyamatok kivitelezésére alkalmatlan egyénnek számítok. Nagyjából a zombi és a robotpilóta által automatikusan vezérelt, baromira lelassult Boeing közé tenném az állapotomat. Vagy valami hasonló. Persze a másik véglet sem az én világom, azaz képtelen vagyok délig aludni, de valahol az arany középúttal kiegyeznék szívesen. Ami nálam mondjuk a reggel 7 óra körüli önálló ébredést jelenti ... nem pedig a hajnalban a fülem mellett randalírozó ébresztőórára. Amit amúgy reflexből szoktam éjszaka egy-egy féléber pillanatomban a párnám alá gyömöszölni, mert valahogy nem bírom, ha reggel teljes hangerővel ordít. A párna meg tompít rajta kicsit. Vagy legalábbis megadja azt az illúziót, hogy nem annyira erőszakos az egész. 

Szóval tulajdonképpen utálok korán kelni. És ezt minden reggel újra és újra meg is állapítom, amikor fél hatkor kitámolygok a szobából. Az ágy extra vonzerőt képes gyakorolni rám, mert ahogy távolodok, egyre inkább érzem a vonzást. De hős vagyok. Vagy valami hasonló. Mert nem engedek ennek a hatalmas erőnek. Hanem kimászok, magamra rángatom a ruhát, beletúrok a fejemen meredező szénaboglyába és levánszorgok a konyhába. Innentől két lehetőség áll fenn. Vagy még nagyobb hősiességet tanúsítok és a működésem beindulásához szükséges reggeli kávéadagomat későbbre halasztom, vagy magamba döntök egy pohárkával. A folytatás viszont nagyjából ugyanaz mostanában. Mivel napközben és este a hőmérséklet a trópusi magasságokat ostromolja, ezért nem igazán szerencsés akkor megjáratni a mi kis négylábú kamaszlányunkat. Aki ugyan kertben lakik, meg minden. De Neki is jár a világ felfedezésének luxusa. Azaz szokott sétálni. Majdnem minden nap. Néha kimaradnak persze alkalmak, de azért igyekszünk. 

Tehát a reggeli séta. Magamhoz veszem az elpotyogtatott melléktermék összeszedésére alkalmas zacsit, - igazából eddig "odakint" sose volt rá szükség, mert valahogy arra van beállva a kislány, hogy miután hazaértünk a sétából és megvolt a bélmozgatás, a kertben intézi el ezt a meglehetősen fontos műveletet, de sose lehet tudni, mikor változik meg ez a szokása, ergo, viszem a kakizacsit. Meg a pórázt, anélkül ugyanis nem megy. Pillanatnyilag még eléggé gyakran előfordul Vele, hogy alkalmi süketnek tetteti magát, és a hívó szót nem mindig tekinti valóban "behívónak". Szóval pórázon sétálunk, mert nem akarom a fél városon át üldözve, valahol kilométerekkel odébb letartóztatni és hazatoloncolni, mert mondjuk éppen meglát egy galambot/macskát/bogarat/ gyíkot és életcéljává növi ki magát az a gondolat, hogy neki most azonnal el kell kapnia ezeket a szerencsétlen, útjába került, gyanútlan élőlényeket. 

Induláskor némileg fokozott tempóban rongyolunk a még kihalt telepen keresztül, nekem a majdnem csutkára vágott hajam, neki meg a nyelve lobog a menetszéltől. Ha mázlink van, a szomszédban lakó kutyák későn kapcsolnak és már régen elviharzottunk a kerítésük előtt, mire elkezdenének felháborodottan reklamálni, hogy ők bezzeg most éppen nem tehetik ki a lábukat a kerítésen kívülre. Ha ezt sikerül elérni, akkor nem ébresztjük a környéket azonnal. Még alhatnak pár percet, míg a következő kutyás házig jutunk. :)

A tempó idővel lassul, vagy inkább úgy fogalmaznék, eléggé változóvá alakul. Néhány métert turbóban teszünk meg, majd következik egy hirtelen satufék, amikor is sürgős szagolgatni valóba botlik, amit tüzetesen meg kell vizsgálnia, aztán ismét rákapcsolunk és ez így meg nagyjából három kilométeren keresztül, mert köbö ennyi a tepelet körbefogó "nagy kör", amit ilyenkor megteszünk. Na jó, a végén már meglehetősen komolyodik a sétamód, azaz nem rongyolunk, nem rohanunk, csak a megfontolt, lassú kocogás láb mellett. 

Azért, ha visszaértünk és én a kávét kortyolgatva ücsörgök a teraszon, Ő még nyüzsög kicsit levezetésként. Azaz össze- és széthordja a gyújtósnak felvagdosott, a garázs oldalához feltornyozott fadarabokat, ... küzd egyet a kötelével, ... odahozza párszor a labdáját, hogy dobjam el neki ... üldözőbe vesz néhány extrán szemtelen legyet ... ráhozza a szívbajt a garázsfalon felfelé óvakodó gyíkra ... megugatja a számára nem szimpatikus, kerítés mellett elhaladó egyéneket ... szemrevételezi a madarak röptét ... beazonosít pár repülőjáratot ... kegyesen elfogadja az utolsó kekszem felét ... majd elégedetten leroskad, kilihegi magát és felkészül a reggelijére. :)

Én meg még mindig utálok korán kelni, de ezért az elégedett pofáért megéri: 

Képelemzés ...

- esett és Ő valószínűleg egész éjjel - de legalább az éjszaka felében - a kerítés mellett számára meghagyott gödörben héderelt ... következmény: helyenként sáros, foltos, eredetileg fehér szőr, főleg fenéktájt beletapadt tujalevelek, némi gyanta ...

- reggel kicsit mélyített is a gödrön, valószínűleg nem találta eléggé kényelmesnek hajnaltájt ... következmény: sáros tappancsok, a lábujjak közti szőrbe tapadt, vizes föld, amely a száradás során szépen fokozatosan kipereg, beborítva ezáltal a nappalitól kezdve a konyháig mindent ... fogalmam sincs, négy lábra hogy a fenében tud ennyi rátapadni???

- a leterített plédet nem találta még eléggé "dizájnosnak", ergo kicsit kicakkozta pár helyen a most már szépen kifejlett, ragyogó felnőttfogsorával ... következmény: szanaszét szórt cafatok, pléddarabok, nyálas "izék" körülötte

- a feje alá igényelt némi kitámasztást, amikor elterült ... következmény: a pléd alapos gombóccá gyűrése és elégedett leroskadás

- mellékesen odagyűjtötte még a kedvenc játékát, úgymint egy szakadt zoknit ... a törülközőt, amivel a lábát szoktuk törölgetni, mielőtt a teraszajtón berongyol, (mert azt hisszük, így csökkenthető a kertből behordott föld mennyisége ... de ez valahogy sose jön be ...) 

- látvány: elégedetten pihengető, növendék, ma hét hónapos négylábú hölgy ... aki pár másodpercen belül, a készülő reggeli zajaira azonnal a konyhában terem ...

Rend(szerezés) a lelke ...

- a négylábú csaj reggeli lefárasztása, sétának álcázva, vasárnap hajnali hatkor, amikor még minden épeszű, vagy annak mondott egyén éppen a másik oldalára fordul ... viszont az idő ilyenkor még elviselhető, bár, mire a kört letudtuk, kezdett alakulni a dolog és hát ... nem fáztam, na

- némi kávéivás, éledezés, zombi üzemmód átállítása a cselekvőképes állapotba ... több-kevesebb sikerrel :P

- kerti gyomok, óriásra nőtt egyéb növények kiirtása, kurtítása, ritkítása 

- a mai ebéd előállításának megkezdése: húsdarabolás és -dzsuvázás, a dzsuvás részek kutyakajává átlényegülését elősegítendő, ezen darabok megfőzése ... hagyma általi pityergés előidézése ... bográcsban kaja elindítása, ... zöldségpucoválás ... majd azuram áldásos felügyeletére bízása, mert ...

- palacsintatészta összekutyulása, köbö hadseregnyi adagban, a viszonyításhoz elárulom, a recept úgy indul: 3 liter tej, 15 tojás, másfél kiló liszt ...

- ücsörgés a fortyogó bogrács mellett, kis relaxálás, olvadozás a már teljes üzemmódban működő nap sugaraiban

- nagyjából egy óra alatt, dupla palacsintasütővel félig sem szabványos palacsinták gyártása, közben a lopkodó egyedek elhessegetése és a "needdtelemagadebédelőtt" mantra ismételgetése ... gyöngyöző homlok időnkénti törölgetése

-ebéd a kertben ücsörögve, desszertként a frissen a tóba engedett víztől felélénkült halak bámulása

- Mariska, a mosogatógép, hadrendbe állítása, evőeszközök és edények által megtömködése

- próbálkozás némi szieszta lezavarására, eme tevékenység sikertelenség miatt köbö 20 perc utáni feladása

- a már elkezdett gyöngyözős cucc befejezése, fotózása, kép megfelelő albumba töltése

- minifasírtok vég nélküli sorának olajban pirítása, hőguta kerülgetése, fél szemmel a kisült golyók figyelése, kóstolgatók ismételt elhessegetése ... egy lekváros és egy kakaós-fehércsokis piskótatekercs előállítása, közben halk, fogak között szűrt, válogatott szitokszavak elmormolása, mert az a fránya piskóta pont most akar odatapadni, eltörni, nem tekeredni, meg ami még lehet ... ezen cuccok tálakra helyezése, mert holnap történik ezek szállítása a nagyobbik kispasi tanerőinek ünneplése céljából szervezett összejövetelre ...

- egy éppen kezdődő -túl sok gondolkodást nem igénylő, - de tulajdonképpen szórakoztató film megnézése, a nappali közepére beszállított nyugágyban elterülve

- négylábú-kaja összeállítása, ... szomjas virágok vízzel ellátása

- feltüremkedő közlési kényszer blogban kiélése :D

Címszavakban

... még nem csörgött, van fél óra

... fáj a fejem, megint front van

... botorkálás, kávéfőzés

... redőnyt felhúz, kutya beront

... örül nekem, felborított

... félig alszom, kortyolgatom

... elefántsz@r, összeszedem

... már 6 óra? felébresztem

... reggelire? jó étvágyat

... szendvicset kettőt, vagy egyet?

... kutya stíröl, mert idő van

... kaját adok, felzabálja

... kisebb elmegy, nagyobb ébred

... reggelire? jó étvágyat

... szendvics kell ma? megcsinálom

... kávé elfogy, reggelizek

... kutya beront, rágcsával ki

... felsompolygok, szénaboglya

... megrajzolom, lesimítom

... emberi lett, kezdek élni

... ebéd is kell, éhen halnak

... felaprítom, összevágom

... beledobom, megkavarom

... fűszerezem, tűzön hagyom

... mosógépet megpakolom

... programozom, elindítom 

... kertbe megyek, kerítés vár

... festegetem, kenegetem

... meg is vagyok, vár a séta

... megyünk egy kört, meg-meg állva

... minden fűszál, minden madár

... hazaértünk, végre kidől

... éjjel ásott, betemetem

... összeszedem, feltörölöm

... könyvet elő, feladatot

... kaja megfőtt, befejezem

... teregetek, újratömöm, 

... programozom, beindítom

... összekapom, felrángatom

... elköszönök, otthon hagyom

... jó legyél, ne ássál lyukat

... odaérek, megtanítom

... jót röhögünk, kijavítom

... hazajövök, itt folytatom

... megint festek, befejezem

... zuram közben tuját aprít

...  a kutya meg játszani hív

... kéne még kéz, mert így nehéz

... kispasikkal pár szót szólunk

... készen vagyok, mi is van még?

... ja a kutya, kozmetika

... fésülgetem, közben játszik

... beleuntunk, szépnek látszik

... itt az idő, kaja készül

... befalta már, almát kéri

... darabolom, mind megeszi

... kispasinak körtét pucol

... teregetés, mosogatás, 

... elpakolás, kis tunyulás

... internet, meg némi blog

... egy kis oroszt is tanulok ...

... este még szerintem olvasok :D

Egy nap ...

... amikor még gyerek vagyok, de már nincs kinek odaadni azt a virágot. Nem agyalok már hetekkel előtte azon, mivel lepjem meg Őt, meg a Mamit, mert már mindketten elmentek és itt hagytak maguk után minket. Persze a virág azért sosem marad el, még ha nem is a napján jut el Hozzájuk. Egymás mellett vannak, nem kell messzire mennem,így mindketten hallhatják, amit a másiknak elmotyogok az orrom alatt. Mert mindig van valami közlendőm Nekik, amit éppen ott és akkor meg kell osztanom Velük. Abban a könnyesen mosolygós hangulatban. Mert már minden valós és vélt sértődést régen megbocsátottam és amikor tudom, Ők sem a  valaha elmúlt hisztikkel, durcákkal, visszafogottan ordítozós nézeteltérésekkel foglalkoznak. Már nem az a lényeg. Hanem a HIT. Abban, hogy tudom, minden porcikámmal, hogy Ők vannak, élnek, bennem is ... a gesztusaikkal, a sütireceptjeikkel, a hímzett terítőkkel, a Tőlük kapott virágokkal, ...

... és amikor anya vagyok. Fel nem foghatom, mivel érdemeltem ki Őket. De vannak nekem és nem tudom elégszer megköszönni, hogy vannak. Ők ketten. Nekem. A két legnagyobb ajándék. Tőle. Soha, semmikor sem kaphatok már szebb ajándékot, mint a két kispasit. Nem csak ezen, hanem minden egyes napon az életemben.