Azaz, óracsörgés, "jajjcsakegykicsitmégdejólenne" ... na, keljünk fel, ennyi volt, de ma este tuti hamarabb elalszom és nem lesz "még ezt a fejezetet elolvasom, aztán lekapcsolom a villanyt" ... sötétben magamra rángatom a ruhát, a francba, megint fordítva vettem fel, hol a zoknim? ... letámolygok a lépcsőn, első utam a kávéfőzőhöz vezet(ne), ... ha a lépcső aljában nem támadna le a négylábú, szőrös lavina, mert Ő örül, elvégre este az olyan régen volt, tuti azóta el is felejtettem, hogy Ő létezik, ergo, sürgősen és nyomatékosan emlékeztetnie kell rá, ... ez konkrétan annyit jelent, hogy a mellső lábait lendületből ráhelyezi a mellkasomra, és már most majdnem akkora, mint én, mi lesz itt később, ha pár kilót még fel is szed növekedés közben???
Aztán végre az áldott nedű is lecsorog, kortyolgathatom, közben azuram el, kispasikat ébresztem, reggeli, milyen szendót viszel? ... és egy átható tekintetű szempár követi minden mozdulatomat, mert hát mindjárt itt az idő, hátha már az övé készül és mivel az éhhalál szélére került, éppen itt is lenne az ideje, hogy Ő következzen, ... majd végre igen, ismerős csörrenés, vitamin és egyebek elrágva, jöhet a kaja, amit odakint, már ugyan nem százszor félbehagyva, de a környéket közben azért szemmel tartva, az utolsó szemig el is fogyaszt ... sorban áll a fogtisztító rágcsáért, mert ezt is köbö két nap alatt megjegyezte, hogy reggeli után az neki jár, ...
... és akkor elkezdődik: bejönne, mert kint egyedül van, majd fél perc múlva kimenne, mert meg kellene nézni, mégis mi zajlik odakint, de tulajdonképpen elég is lenne, ha csak a nyitott ajtóban megállva kinézne, mert a fene tudja, tényleg ki akar-e menni ... ja és "Jean, amikor jelzek, azaz mellső lábbal megkopogtatom a teraszajtó üvegét, akkor ugye tudja, hogy az a dolga, hogy a kezéből mindent ledobva, azonnal, vagy maximum két másodpercen belül az ajtóhoz vágtasson és kinyissa nekem?" ... mert amúgy meg tökre jól nevelt, tehát nem az üvegen keresztül akar ki- s bemászkálni, hanem csak egyszer kopog, majd leül és vár, tehát annyira türelmes, hogy nem lehet rá haragudni, ... bár amikor századszorra tárom szélesre az ajtót, kicsit kezd már fogyni a türelmem, de vigasztal az a tudat, hogy hamarost eljön a perc, amikor az elfogyasztott kaja és a reggeli nyüzsi eredményeképp elpilled és végre leroskad, - kint, vagy bent, az attól függ, éppen hol éri az ólmos fáradtság, mostanában a futógép az általa leginkább előnyben részesített fekvőhely, nem, nem a plédjére, mert az olyan szokványos, - és akkor jön a délelőtti alvás, az áldott, amikor köbö másfél órán keresztül nem azt nézem, mit rágcsál, hurcol, ás és matat, ... :)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése