Az egyik, aki végtelenül nyugodt, kiegyensúlyozott, csöndes és halk volt. Aki órákig észrevétlenül tudott ott lenni a közvetlen közeledben úgy, hogy egy pisszenéssel sem zavart meg, de közben állandóan szemmel tartott. Aki végtelenül jól nevelt és alkalmazkodó volt és rövid kis élete során elleste a család legapróbb rezdüléseit is és már a "félszavakra" sem volt szükség ahhoz, hogy egy mozdulatból, egy hangsúlyból, a pillantásodból tudja, mi lesz a következő lépésed. Aki úgy volt az életetek része, hogy tudod, a hiánya soha nem fog elmúlni ...
És a másik, aki növendék, ebből kifolyólag még állandóan rohan, nyüzsög, hebrencskedik és minden pillanatban valami rosszaságon töri a fejét. De aki ugyanolyan okos, tanulékony és imádni való ...
És amikor a két lélek találkozik, ha csak úgy is, hogy a régi, a kedves, égi vadászmezőkön szaladgáló Drága egykori helyén lel rá az új, örökmozgó Kicsi is egy nyugodt zugra ... akkor megint csak tudhatod, hogy nincsenek véletlenek, mindenki okkal jön és megy és hagy örök nyomot a szívedben. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése