... valakinek az a szituáció, amikor az egyébként imádott négylábú az idegeidre megy azzal, hogy egész álló nap ki- s berohangál, akár esik, akár fúj, közben ezerszer törölgeted a lábát, mert persze amikor kimegy, tutira a legnagyobb sáron rongyol keresztül, de még így is csupa tappancsnyom az egész lakás ... szóval hogy nem tud megülni a hátsó felén egy percig sem, mert ha berohan, akkor kint akar a következő percben lenni, ha meg odakint van, akkor fél percenként muszáj szemrevételeznie, mit is csináltok ti odabent ... és különben is, ha nyitva a teraszajtó, akkor az olyan vicces, hogy lendületből kiszalad, - nem, már nem viszi magával a függönyt is, mert azt a múltkor letépte és ugyan beszegtem, de anyaghiány miatt köbö ötven centivel a föld fölött lebeg, ergo, kifér alatta ... még ... - fut egy kört a füvön, majd be, ugyanúgy lendületből és mivel kő van a nappaliban is, a fal előtt csak a kifarolásos módszerrel tud lefékezni és még így is koppan néha, mert túl későn próbál lassítani ...
... és miután egész nap kirohangált vagy ezerszer, eljön az a perc, amikor este a kétlábúak felvonulnának az emeletre, hogy eldőljenek a hálószobáikban, tehát a négylábúnak meg ki kellene fáradnia és amint elhangzik a mondat, hogyaszongya: "ki kell menned, jó éjszakát!" ... akkor a királylány kecsesen lefekszik a plédjére a szoba közepén és nem és nem mozdul, sem szép szóra, sem jutifalatra, csak néz rád a nagy ártatlan szemeivel és átmenetileg teljesen hülyére vesz, mert úgy csinál, mintha lila gőze se lenne, mit is jelent, amit mondtál neki ... és egy darabig ácsorogsz kint a teraszon fogvacogva, hogy akkor de gyere már, légy szíves, majd megunod és a pléddel együtt kihúzod, ahogy a szánon húznád a gyerekedet, mert ő csak akkor mozdul és lép le elegánsan róla, mikor már csak át kell telepednie a kinti szőnyegére és leereszkedő arckifejezéssel, amiről világosan leolvasható a "na jó, egye fene, elfogadom és legyűröm valahogy, ha már itt kínálgatod" gondolatmenet, elveszi és elmajszolja a jutifalatot, te meg beslisszolsz a háta mögött, megkönnyebbülten sóhajtasz és gyökeret ver a fejedben egy gondolat, hogy a "konok" szó magyarázatához talán mégis oda kellene biggyeszteni, hogy pireneusi hegyi kutya. :D
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése