... elkerülő ...

... akarom mondani, elkerítő hadművelet befejezve. A pasik ma lezárták a szabad hozzáférést a tavacskánkhoz, aminek a "rekonstrukciója" tegnap közös erővel lezajlott. A kavicsegyengetés, kőhurcolás, hajlongás, cipekedés következményeképp ma reggel eléggé merev tartással kászálódtam ki az ágyból. Szükségem volt némi átmeneti időszakra, míg olajozottá vált a mozgásom. :)

... az idő kicsit jobban alakult a tegnapinál, mondjuk ma sem fürdőruhára vetkőzve matattunk odakint, de már nem fagytam össze. Annyira. Csak félig. Szóval elkészült a stratégiailag azért kellően fontos kerítésünk, mert ezzel egyértelművé óhajtottuk tenni számára, hogy eddig és ne tovább. Amit persze valószínűleg még több alkalommal tudatosítani is kell a buksijában, de dolgozunk az ügyön. Ő meg gyorsan tanul. És ért a szóból ... legalábbis többnyire. :)

Még az egyszeri lenolajas kencézést is véghezvittem, mielőtt az "ellenőrző bizottság" minőségileg végigvizsgálta volna a művünket. Mondjuk a festést elhalasztanám egy olyan időpontra, mikor esetleg süt a nap és a festék gyorsan megszárad, ... nem szándékozom mahagóni csíkokat varázsolni a hófehér bundájára. :)

 

... jégkockává ...

... na, jó, gömbölyű jégkockává, vagy inkább jéggömbbé (???)  fagytam. Ez a csodás tavaszi idő ma csontig hatolt. Az én csontomig. Szóval most ücsörgök a konyhában, egyelőre két pulcsiban és próbálok kiolvadni. :)

Persze az egész megint Hoppy miatt van. Vagy úgy nagyjából. Ugyanis mióta beköltözött, folyamatos érdeklődést mutat a kerti tó, meg a benne rémüldöző aranyhalak és koi pontyok iránt. Illetve inkább azt hiszem, a víz, meg a benne nődögélő hínár izgatja. Amit időnként ki is halászgat, a lábát használva horgászbotnak ... amitől persze zöld zokniba öltözik, legalábbis átmenetileg. Utána meg jóízűen elfogyasztja, vagy csak megrágja, elcsócsálgatja a szájából esztétikusan kilógó, nyálkás, csöpögő dzsuvát ... és mivel a "kincsgyűjtő" utaimon mostanában kissé sötétzöld kutyacsomagokat szedek össze, amik enyhén olvadt csokifagyira hajaznak állagban, ... ergo nem pont erről álmodom, amikor a vágyálmaimat tervezem, mert ebben trutyizni, még ha közben zacskóba is bújtatom a kezem, ... 

Na meg a tópart kezdett katasztrófa sújtotta területté alakulni, ... mert ugyebár hegyi kutya, és a tó mellé általam alkotott vízesés mondjuk nem éppen a Pireneusok, de neki mégiscsak megfelel a napi pár tucat alkalommal előadott "hegymászó gyakorlatok kezdőknek" című tanfolyami órák megtartásához. A nagy gyakorlás közben néha becsúszott pár kődarab a tó széléről a vízbe, szívbajt hozva a téli álomból éppen hogy csak ébredező halállományra. 

Döntöttünk. Kerítünk. Tavat. Körbe. És ha már nekifogunk, akkor kicsit fel is turbózzuk a négy éve megvalósított tavacskát, mert valljuk be, amúgy is ráfért már némi csinosítás. 

 Nekifogtunk. Vizet leengedve, cserélve, kavicsot egy kupacba, fólia alá földet hordva, tópartot megmagasítva, köveket pakolva, kavicsot szétterítve, köveket átrakva, odébb pakolva, letéve, áttéve, átrakva, igazítva, odébb rakva, elsimítva, kitrutyizva, még pakolva, pakolva, pakolva ...

Az össze körmöm tövig tört - jó, alapból sem önvédelmi fegyver hosszban utazom, de most olyanok, mintha a kedvenc elfoglaltságom a szarurágás lenne, naphosszat. A kezem hajaz a földet túró parasztasszony "fílingre", a lábaim kocsonyák, a derekam  - majdnem - tropa, ... de a tó csúcsformában, már csak a növényeknek kell rádöbbenniük, hogy tavaszodik, ... elkerítési hadművelet ugyan ma félbeszakadt, mert egy idő után már nem nagyon látták a pasik, hova is üssenek a kalapáccsal és merre kellene tartani a fúrót, ... de holnap az is véglegesítve lesz és akkor talán ... mondom talán nem jön szembe a négylábú vízimanó többet, szájából kilógó hínárbajusszal. 

Aki egyébként egész végig figyelemmel kísérte az éppen zajló munkálatokat, úgyhogy délután el is szenderedett a teraszon, a nagyobbik kispasim meg odakucorodott mellé egy kicsit szusszanni és közben be is takargatta, nehogy már megfújja a szél. :)

 

... közösen ...

... betemettük ma reggel azt a gödröt, amit Ő egyedül kiásott valamikor az éjszakai aktívkodásai során. Közben néhány másodpercre nem figyeltem és mivel a teraszajtót könnyelműen nyitva hagytam ...

Akkor most abban a köbö 10 percben, ami még indulásig maradt, kidzsuvázom a lakást. És neki csak azt engedem, hogy odakintről felügyeljen. Mert keresztnevem nem Sziszifusz. :) 

Bomba, ...

... mármint energia ... Mert ma elindultunk, hogy sétálunk kicsit, mondjuk a sarokig, azt a pár métert, közben meg majd megszaglássza az összes fűszálat, húsz centinként leteszi a hátsóját, hogy szemlélődjön, aztán csekély fél óra alatt meg is tesszük azt a nagyjából tíz métert.

De egyáltalán nem ez történt. Ugyanis turbó tempóban elindult és csak ment, ment, na jó, közben itt-ott megállt, ezt-azt megszagolt, körbenézett, pórázzal körbetekert, sarkamat letaposta, nagyon hangosan ugató kutyák kerítése előtt leült és nem akart tovább menni, - egy ilyen szakaszt ölben tett meg odafelé :) - és addig terelgettük egymást, míg egészen a kertészetig jutottunk. Onnan meg hazafelé benéztünk a fagyishoz, hátha akad egy felesleges tölcsér, amit senki nem akart megenni és csak árválkodik ott a többi mellett ... hazaérve még futott pár kört a szájában lifegő vérnyúllal a kertben, majd a nappali közepén elvetődött a pléden és álomba szenderült ... szerintetek? :)

... hétfő reggel ...

... olyan nem túl megerőltető, csak tipikus, amikor még nem utálod zsigerből a világot, csak még nem tértél magadhoz és a zombi-üzemmód visz előre, de közben kialakulóban egy ütős migrén a jobb halántékod mögött, mert ahogy öregszel, egyre kevésbé bírod az időváltozást, pedig mintha egyszer olyat is olvastál volna valahol, hogy a migrént "kinövi" az ember, de lehet, ezt is csak úgy írta valaki ... 
... és akkor jön Ő ... na nem először, mert mióta felhúztátok a redőnyt, köbö századszorra kopogtat az üvegen, ül le jó kislányhoz illően és sétál ki-be, mert a túloldali helyzet mindig jobban izgatja, elvégre, ha bejön, lemarad odakint valamiről, ha meg kimegy, akkor meg nem veletek van ... szóval besétál és már az első pár lépés után feltűnik - akármennyire le is vagy még lassulva - hogy valami tuti nem oké, mert jön a szag, meg a mindenfelé potyogó apró darabok, amik úgy néznek ki, mint a sár és még reménykedsz, hogy az is, de aztán megfellebbezhetetlenül kiderül, hogy ez bizony nem az, hanem pontosan AZ, és büdös, szétszóródik, szétkenődik, istenem, de jó, hogy már régen nem szőnyeg van a  szobában, csak a kőőő ... 
... aztán felgyorsulnak ez események, mert egyszerre rohansz
A/ a vizes szivacsért, hogy a maradékot leszedd a tappancsról, 
B/ a padlótörlő kézikészülékért, hogy a nyomokat eltüntesd, 
C/ az ablakhoz, hogy beengedj némi szagmentes, áldott, friss reggeli fuvallatot,
D/ a konyhába, hogy összedobd a reggelit/szendvicset/miegyebet
E/ a fürdőszobába, hogy a kezedről lesikáld a szagot 
F/ és a kutya után, hogy a most már nem annyira büdi, de annál vizesebb lábát szárazra töröld
... sorrend persze nem állítható fel konkrétan, de a kézmosás mindenképp a konyhai tevékenységet előzi meg :D
... és miután mindeme műveletet nyolc kezet növesztve elvégezted, végre leroskadsz az előbb éppen csak elkezdett kávéd mellé és rádöbbensz, már rég túllépted a zombit és félig fel is ébredtél ... neki is kezdhetsz a hétnek, elvégre a kiscsaj már közben benyomta a reggelijét és édesdeden szunyókál a szoba közepén, a plédjén. :)

... sééétaaa ...

... a varázsszó még nem tölti be a funkcióját. Zizinek elég volt meghallania és mind az ötvenvalahány kilójával egy helyben pattogott, majd lendületből kirongyolt a teraszajtón. Hoppy még csak ismerkedik a dologgal. Viszont nagyon jól halad.

Pár napja kezdődött a szoktatás, a jutifalatkák pedig csodákra képesek. :) Ha meglátja a pórázt, első dolga, hogy egy kecses mozdulattal letegye a hátsóját. Mert ha póráz, akkor jutifalat, ha jutifalat, azért ugye tenni is kell valamit és az "ül" az már annyira csodásan megy, miért ne azzal kenyerezzem le a gazdit? Szóval leül, jutifalatot megkapja, plusz a pórázt a nyakba és elindul. Illetve ma én is elkísértem őket, hogy megörökítsek pár jelentős pillanatot. :)

A tempó meglehetősen nyugodt, azt is mondhatnám, öregasszonyos, na de ezt csak nem jelentem ki egy négy hónapos kiscsaj esetében. Szóval nem rohanunk. Ha eltanácstalanodik, akkor jól nevelten leül és ránk néz, ártatlan pillantással tudakolva, hogy mit is tegyen a továbbiakban. Ha közben meg a tökéletesen végrehajtott ücsörgésért netán lepottyan egy jutifalat-darab, az csak jó, nemde?

Kezd lassan ráérezni az ízére. Ma már a szomszédban lakó öregúr előtt is elsétáltunk, aki odabentről remegő orral regisztrálta, hogy újonc költözött ide, ... amúgy az öreg egy német juhász kinézetű, Hoppytól alig nagyobb, most már élemedett korú, szőrös négylábú. :)

A mai napon átléptük az eddigi komfortzóna határait, kétszer is megtettük a kapu-utcasarok távot. egyszóval haladunk. Kanyargósan, meg-megállva, rengeteg szag és inger között, kecsesen és légiesen, ahogy egy igazi csajhoz illik. 

... amikor ...

... reggel azért kelsz hamarabb kicsit, mert valaki a teraszajtót kaparja, jelezvén, itt a reggel, ideje ébredni, amúgy is uncsi már odakint egyedül, hosszú volt az éjszaka (... és alig egy hét után már tökre boldog lehetsz, mert csak hajnali ötkor kezdi, nem pedig minden órában éjszaka ...)
... a lépcsőn lebotorkálva, kinyitod a teraszajtót és valaki diszkréten berongyol rajta, miközben nyüszögve a tudomásodra hozza, mennyire hiányoztál neki ...
... valaki folyamatosan szemmel tart, árnyékként követi minden lépésedet, mindent megszagol, felkutat, megnéz és szemrevételez ...
... az összes létező papucsot a szekrényekre rakod, mert amelyik lent marad a földön, az titokzatos körülmények között és körülbelül öt másodperc alatt kikerül a kertbe, hogy aztán némileg hiányos állapotban szerezhesd vissza, itt-ott pár lyukkal, szakadással és elrongyolódva ...
... a kerted úgy néz ki, mintha egy csapat ovis tartott volna benne szülinapi bulit, mert a plüssállatok beterítik az egészet ...
... és amúgy meg rájössz, hogy a kert az egy olyan hely, ahol meglepetésszerűen, támadólag és suttyomban megjelennek egyes helyeken gödörkezdemények, amelyekhez persze "Valakinek" semmidesemmiköze ... 
... na akkor tudhatod, hogy egy kölyökkutyával élsz együtt :D

Itt a tavasz, megjött Hópihe ...

... neeem, nem ment el az eszem. Nálunk tényleg tavasszal érkezett meg a hó(pihe), ... vagy az eddig ténykedését elnézve, inkább a hóvihar, esetleg lavina. :) 

Ugye kutya nélkül élni lehet, de nem érdemes. És miután Zizi elment, minden olyan üres lett. Szóval elkezdtünk keresgélni. Hogy megint legyen négylábú. Nem helyette, hanem azért, mert sokkal jobb, ha van valaki, aki eléd szalad, mikor hazaérsz, körbeszaglássza a kezedet, ha megsimogatod és odafekszik a lábad mellé, ha leülsz. 

Először mindenképpen bernit akartunk. Mert a berni olyan ... berni. Akinek nem volt még soha, annak úgysem tudnám elmagyarázni. Szerintem felülmúlhatatlan és megismételhetetlen.

Szóval az úgy volt ... hogy sok minden közrejátszott abban, hogy mégsem berni pásztor érkezett hozzánk. Egy hónapig nézelődtünk mindenfelé ... és végül hirtelen felindulásból, pikk-pakk letelefonálva, két nap leforgása alatt eljutottunk a "jó, hívd fel és kérdezd meg"-től az "elmentünk érte és elhoztuk"-ig. Így jelent meg nálunk Hópihe, alias Hoppy, a pireneusi hegyikutya. Aki amúgy kislány, 3 és fél hónapos és már 17,9 kilogramm. És tele van energiával. Amely készletet maradéktalanul ki is aknáz, és amikor az eleme éppen töltésre szorul, akkor meglepetésszerűen eldőlve mély álomba merül.

 

Eddigi ténykedéseinek főbb mozzanatai a következők:

- Igaz, a hosszú utat Tolnáról Budapestre hősiesen bírta, nagyrészt aludt és nézelődött, de a kanyargós-fékezős pesti közlekedés végül betett a gyomrának és kitálalta a reggelijét a kocsi csomagtartójába. 

- Szegény aranyhalakat és koi pontyokat folyamatosan stresszeli, mert a tóból iszik, ha arra szottyan kedve. Ráadásul tegnap a téli levegőztető készüléket kihalászta a vízből, akkurátusan lerágta a végét, kilyuggatta a csövet több helyen is, ... még jó, hogy a hungarocell borítást idejében sikerült kimenteni a karmai közül és nem csinált belőle mű-hóesést a kertben.

- Éjszaka kint alszik. Néha felébred, olyankor rádöbben, hogy már jó ideje nem látott bennünket és ezt szeretné velünk is tudatni. Ergo: két lábra állva, szapora tempóban elkezdi kaparni a teraszajtó üvegét. Ami eléggé hangos. Főleg éjjel. Főleg annak - mondjuk nekem, - aki alapból sem alszik mélyen. És amikor letámolygok az emeletről, hogy kissé megszidjam, feltegyem a kérdést, hogy "ugyanvajonmianyavalyáértnemalszolmár ...haegyszeréjszakavan???", akkor meg annyira örül, hogy lát, hogy alig-alig tudom tartani magam az elhatározásomhoz. De azért talán, napról-napra, jobban mondva éjszakáról-éjszakára haladunk. Kis lépésekkel, de haladunk.

- Kölyök. Szeret  játszani. Kapott tőlünk plüssöket. Többet között egy zöld vérnyulat. Akivel közösen hatalmas ámokfutásokat rendeznek a kertben. Hoppy fut, a nyúl lóg a szájából és néha repülni tanul. Mármint a nyúl. A vérnyúl. :)

- Ma kirongyolt a kertbe. A szobából. Lendületből. A teraszajtó előtti függöny kicsit beleakadhatott a fogába. Valószínűleg. Mert az aljából köbö 20 centit tépett le és lebegtette, míg a terasz szélén meg nem akadt a lendülete. Hétvégén függönyt varrok. Legalábbis beszegem az alját. Újat nem veszek. Egyenlőre. És az idén inkább a kert felvirágoztatásába sem ruházok be.  Majd. Jövőre. Talán. Ha a lavina lelassul kicsit. :)