... a harmadik rész :P

Róma, Róma, Róma :) ... 2012.07.20.

Újult erő, lelkesedés, jégtömbbé fagyasztott fél literes víz - felszerelés a második római városnéző napra ... és rögtön az első "kanyarban" szükség is volt az elszántságra, mert a busz valahogy nem és nem akart jönni. Álldogáltunk a megállóban, a meleg és a tömeg egyre nőtt, ... de busz sehol. :P
Aztán végre megjött a tömegszállító, ... a második megtorpanás a metrónál következett: lehúzott rácsok, középre biggyesztve egy fehér A4-es papír, nyomtatott szöveggel, ... "sciopero", milyen szerencsések vagyunk, reggel 8-tól nagyjából délig nem kell a sötét alagutakban utaznunk, ugyanis a római metró dolgozói szünetet tartanak, munkaszünetet. :P Akkor sétára fel, még az a jó, hogy mára a Vatikán az első cél, az meg innen gyalog is csak pár perc. Indulhat a városnézés " a piedi".

Viszont így lehetett fotózni, nézelődni, olyat is, amit amúgy tuti nem vettünk volna észre, ... az antennaerdőt a házak tetején,
... vagy azokat a színes, vidám, kis tányérkákat, meg a görbe aljú poharat :D

És aztán a Vatikán, persze nagyon kivonatolva ... mivel nagyjából képtelenség mindent megnézni, akkor is, ha heteket szán rá az ember, úgy döntöttünk, most csak a Szent Péter bazilikára szűkítjük le a kört, ... a tér lenyűgözően hatalmas és igazán hatásos. Az ember csak áll és képtelen felfogni, hogy lehet valami ennyire tekintélyt sugárzó.

És aztán hirtelen befurakodott valami egészen picike a nagy térre :D Ami számomra megint azt bizonyítja, mennyire rugalmasan kezelnek az olaszok mindenféle szigorúságot. A térre rendőr kell, felügyelet, na de rendőrautóval mégsem hajthatnak be oda, ... hát akkor jöjjön a golfkocsi. :D

A bazilikába persze csak úgy lehetett bejutni, ha az ember beállt a várakozók sorába ... mivel azonban belépőmentes terület, ez a sor hosszú, de haladós ... és miután átjutottunk a kétlépcsős ellenőrzésen - ahol egyrészt átvilágítottak, másrészt felszólítottak mindenkit az illendő öltözködés szabályaira, ... már akit kellett ... szóval semmi ujjatlan, semmi nagyon rövid gatya, vagy szoknya ... - már meg is mászhattuk a lépcsőt és megcsodálhattuk a teret ismét, félig felülnézetből: (mert elvileg a kupolába is fel lehetett volna lépcsőzni, nagyjából 500 valahány fokot megmászva, de ... bevallom őszintén, azt kihagytuk :D )

Bennem a katolikus templomok mindig kettős érzelmet váltanak ki, egyrészt valahogy feleslegesnek érzem a rengeteg külsőséget, díszítést, másrészt lenyűgözően szépek is lehetnek. Itt inkább a második rész dominált, ... eleve a méretek ... az ember egészen aprócskának érzi magát

A Vatikán postáján megírtam egy képeslapot a dédinek, és persze fel is adtam. A bibi csak az volt vele, hogy leemeltem az egyik állványról, mondván, tuti az ablaknál kell fizetni, ... de a bent ücsörgő bácsi csak a bélyeg árát számolta fel ... most akkor elcsentem egy 50 centes képeslapot a Vatikántól??? Hát ... valószínűleg így történt. De erre már csak akkor jöttem rá, amikor kiléptem a postáról. Úgyhogy ennyiben is hagytam a dolgot. Ezt az apró bűnt talán megbocsátják nekem. :D
Tartottunk egy kis szünetet a szökőkút permetező vize mellett, hátha ránk is jut belőle egy kevés: