Before - after, avagy amit szétbombáztunk és ami lett belőle

 ... az egész akkor kezdődött, amikor több, mint 20 éve beköltöztünk. Vagyis még előtte. Mert igazából már akkor szerettük volna megcserélni a konyhát a fürdőszobával, hogy tágasabb legyen a hely, na meg a nappalihoz is közelebb legyek. Aztán persze elmaradt, mert a kereteinkbe akkoriban nem nagyon fért bele a dolog. 

Az alatt a jó pár év alatt, amíg a konyhám külön volt, azt hiszem, elég sokszor elmondtam, hol nyugodtan, hol kevésbé türelmesen, hogy a munkafelület mérete a panelkonyháékkal vetekszik, ergo nem nagyon férek, bármibe is fogok. A körülmények meg elkezdtek összejátszani, így tavaly végül keresgélni kezdtünk, hátha találunk egy belsőépítészt, aki segít formába önteni az elképzeléseinket. Hosszas keresgélés és némi kitérő után sikerült egyeztetnünk Klárával, aki ugyan nem Magyarországon él, de online formában is ugyanolyan jól működött vele az egész folyamat. Egyeztettünk, javasolt, tervezett, belekötöttünk, módosított, még mindig nem stimmelt, javított, újabb javaslatot tett, áttervezett, megbeszéltük, kérdeztünk, módosítottunk és végül valami teljesen más lett, mint amiből kiindultunk, ugyanakkor valami olyan, ami mégis nagyon passzolt hozzánk.

Elsőre egy kivitelezővel próbálkoztunk, gondoltuk, egyszerűbb, ha  összehangolja valaki a munkafolyamatokat, de mivel ez horror árfolyamon zajlott volna, inkább megszerveztük mi. Mindenkivel lebeszéltük, köbö mikor számíthat arra, hogy az ő része kerül sorra. Aztán eltelt pár hónap és idén júniusban nekifogtunk. A pasik leszedték az összes lambériát - amitől én speciel alig vártam, hogy megszabaduljak -, elkezdték szétverni a boltíveket, eladtuk a konyhabútort, a nappaliból a szekrénysort és kiürült a lakás. 

Megérkezett a kőműves, és tovább rombolt. Hegyekben állt a sitt, zuhant és döngött a kalapács, megtelt az első konténer. Beindult a "kempingezős" időszak, amikor a hűtőt a nappali sarkába állítottuk, nejlonnal volt letakarva, kerülgettük a dzsuvát, szörnyülködtünk a romboláson és reménykedtünk, hogy tényleg kivehető az összes fal, anélkül, hogy az emelet leszakadna. 

A régi vezetékek lógtak a szoba közepén, a por szállt, a rombolás folytatódott. A régi fürdőszoba két kicsi ablakából lett egy nagy, kinyílt a tér és elkezdett előtűnni az új elrendezés alapja. Mielőtt a fürdőszoba új fala felépült volna, még 20 centivel megnyújtottuk az alapterületét, lecsípve ezzel ugyanannyit a nappali sarkából. Közben befutott a villanszerelőnk is és elkezdték szétvésni azt is, ami eddig épen maradt. :) 

A kőműves - ha már itt volt - szétverte a terasz külső oldalán a támfalat, mert mióta átláthatatlan kerítésünk van, ez a falrész elveszítette a funkcióját. Így a kert felé is nyitottunk kicsit. Ha már ennyire lendületben volt mindenki... 

A vizesek a kezdéskor összedobtak egy ideiglenes rendszert, alkottak a fenti fürdőszobában egy csinos kis lyukat, telt a második konténer és vártuk, hogy elkezdődjön a burkolás.

Amikor felbontották az első csomagot a "meglátni és megszeretni", nem kifejezetten olcsó fürdőszobacsempéből, kiderült, hogy a sima türkizből egy egész csomag, a díszcsempéből egy darab törött. Némi szívbaj után - mert nem elég, hogy drága volt, de még az utolsó gyártás is, mert kifutó termékként, a gyár többet nem gyártott már belőle -, ismét kiderült, hogy csoda kőművesünk van, aki addig sakkozott, variált, míg az összes törött csempét felhasználta és az eredeti tervtől sem tért el. Én meg csak álltam a fürdőszoba ajtajában és csodáltam az összképet. Végre élőben is, nem csak a látványterven.

Innen látványosan haladt a dolog, a padló is "pár" nap alatt elkészült - közben hol a bejárati ajtón, hol az erkély felé közlekedtünk, mindig attól függően, merre volt szabad az út - és végre nem tűnt úgy, hogy soha nem lesz vége az egésznek. 

A bejárati ajtó amúgy is tabu volt pár napig, mert persze azt is lecseréltettük, ha már belefogtunk. Rendeződött az új ablak környéke, a terasz, kaptunk ideiglenes lépcsőfokokat, míg a másikat csiszolták, lakkozták. 

Aztán a falak is alakulni kezdtek, az alapozószín kissé bugyikéken világított, a festők meg elsőre kissé meglepődtek a sötét színeken, de miután felkenték a falra, már nem csak én lelkesedtem, bár a pasirészlegnek kellett némi átfutási idő, mire megbarátkoztak vele. Főleg, mire a tapéta is felkerült és már nem csak elképzelni kellett, hogy mutat a látványterv  a valóságban. 

Tovább zajlott a villanyszerelés, kezdett kiürülni a "kapcsolós" doboz, aztán egy péntek este befutott az asztalos, teledobálta bútorral a nappalit. Kicsit elhűlten kerülgettük másnap reggelig, elég hihetetlennek tűnt, hogy mindez be fog férni oda, ahová szánták. Vasárnap estére kiderült, pont annyi és pont akkora, mint ahogy annak lennie kell. 

És amíg mindez zajlott, mi hol lámpákat kerestünk, hol karnis után rohangáltunk, hol pedig online böngésztük, hol találjuk meg, amire szükségünk van. És ugyan így leírva elég egyszerűnek tűnik az egész, na meg minden szakemberrel szerencsénk volt, azért ez mégsem volt annyira egyszerű. Vártunk például három hónapot az Elműre, vagy minek is hívják most, mert a giga főzőlapom miatt kellett a három fázis. Amit - mármint a főzőlapot - az első kiszállításnál nem is hoztak, mert megsérült, ergo újat kellett rendelniük. Itt-ott a covid is bekavart, de mázlink volt, mert szerencsére komolyan senkit nem hátráltatott a dolog. A riasztós "bácsi" sokáig igérte, hogy jön, majd egyszer csak meglepetésszerűen megjelent. A vizesek időnként eltűntek az éterben, ... De végül ...

Az utolsó fázisban megérkezett az ülőgarnitúra, végre lett a folyosón beépített szekrény, kárpitozott kabátakasztós, beülős rész, a babáimnak külön kis szekrény, extra méretűre kihúzható konyhaasztal és a karácsonyi vacsora előtt a függöny, meg a rendelt székek is megérkeztek. Szóval semmi sem állt a szokásos családi ebéd útjába és végre mi is elégedetten hátradőlhettünk. 

És íme a before - after képsorozat életem valószínűleg utolsó ekkora lélegzetű felújításáról, megfűszerezve a látványterv képeivel:

És imádom. Mert elég a hely a konyhában, mert tiszta nyaralás feeling a fürdőben zuhanyozni, mert mindennek van helye, mert ... De most egy darabig tuti csak a kertben tervezgetek újításokat :)