Szicília - 12. nap, 2. rész

... a pizza és a desszert után újult erővel indultunk tovább. Jöhetett a másik csodás nevű város: Alberobello. A parkolóban még segítettünk egy idősebb házaspárnak a parkolócédula megvételében, és mivel a rendszám is kellett hozzá, vigyorogva figyeltük, ahogy a sok bérelt autóval utazó turista visszarohangászik az autójához, mert fogalma sincs, mi az autó rendszáma.

Ez a település a Világörökség része. A kisváros hírnevét a trullóinak köszönheti, amelyek hengeres vagy négyszögletes alaprajzú épületek, süveges tetővel. Kizárólag kőből építették, mindenféle kötőanyag (habarcs) és fa tartószerkezet nélkül.

A XVI. század elején Andrea Matteo gróf földosztással kezdte benépesíteni a birtokán lévő lakatlan területeket. Így jött létre 40 évvel később az alberobelloi dombokon a Sveva nevű település. Gian Girolamo II. Conversano-i gróf az 1600-as években továbbra is támogatta ezt a kezdeményezést. A spanyol udvar azonban, amely a terület felett rendelkezett, királyi engedélyhez kötötte az építmények megépítését, ráadásul adókat is szedett utánuk, váratlan ellenőrzésekkel. A gróf azonban nem akart osztozni a jövedelmén, ezért elrendelte, hogy kizárólag szárazon rakott kőből építkezhetnek, így, ha jöttek az ellenőrök, egy éjszaka alatt kőhalommá változtathatták a települést. 

Végül azonban a gróf lebukott és a nápolyi király börtönbe záratta adócsalás miatt. Alberobello továbbra is a grófok uralma alatt maradt, akik kemény kézzel uralkodtak és különösen kegyetlenek voltak. A város 1797-ben küldöttséget menesztett a királyhoz, ekkor válhatott Sveva szabad várossá és felvette az Alberobello nevet. A huszadik század elején kezdtek áttérni a habarcsos, síkfödémes építési formákra, mert akkor már nehéz volt helyben beszerezni a követ. Ekkor nyilvánították műemlékké Locorotondo és Alberobello azon részeit, amelyek kizárólag csak trullókból állnak. Ezeken a területeken tilos más forma és szerkezet használata.

A trullók  süvegeire különböző jeleket festettek. Vannak köztük ősi szimbólumok, keresztény jelképek, állatövi jegyek, sőt, volt, hogy egyszerűen csak a szerelmükről vallottak így az egykori lakosok. Van egy úgynevezett ikertrulló is a városban, ezt állítólag egy ikerpár építette, akik a legenda szerint ugyanabba a lányba voltak szerelmesek, de a lány nem tudott választani közülük, így aztán hármasban éldegélték életüket az ikertrullóban. 

Persze itt is van templom, kicsit nagyon trullóban elrejtve.

A legtöbb trullóban manapság ajándékbolt működik, de akad pár, amelyet szállásként lehet kivenni, illetve laknak is itt, azok a részek többnyire le vannak kerítve, hogy a kíváncsi turisták ne bóklásszanak be a privát udvarokba. 

Egyébként itt meg egy menyasszony-vőlegény párossal találkoztunk, aki le-s föl sétálgattak a városka utcáin, kerülgetve a tömeget. Közben fotósok és egy drón is kísérte őket, valószínűleg az esküvői videó és fotóalbum készülésének lehettünk tanúi. Az sem kizárt, hogy ha nézegetik majd a fotókat, mi is ott vigyorgunk majd valamelyiken. Így aztán ma már a harmadik esküvő előkészületeinek szemtanúi lehettünk, bár a párt csak ebben az esetben láttuk személyesen.

Búcsúzóul még meghívtuk magunkat egy gelato artigianale-ra, aztán visszasétáltunk a parkolóba és jólesően elfáradva érkeztünk a szállásra, a saját kis trullónkba.