... lassú szombat ...

... az úgy volt, hogy a pasik ma elmennek a Mátrába, nyírnak füvet, tesznek-vesznek a nagyinál a  nyaralóban, én meg itthon maradok, tanítok egy kicsit, aztán lefoglalom magam, míg ők hazaérnek.

Aztán az lett, hogy egyetlen órám se maradt szombatra, mert vagy dolgoznak, vagy nyaralnak. Ráadásul reggel felébredve a nyakam még mindig - sőt, egyre jobban - be volt állva ... szerintem sikerült pár nappal ezelőtt úgy rendesen elfeküdnöm, és ugyan kenegetem, de még nem igazán lépett a javulás útjára ... na szóval kicsit darabos mozgású voltam reggel.  Azért még megreggeliztettem a két kisebb pasit, a korelnök meg gyorsan bekente a hátamban sunyin becsomósodott izmot, mielőtt bepattantak a kocsiba és elhúztak a hegyekbe. 

Hoppy eléggé nyomatékosan a tudtomra adta, hogy neki aztán mindegy, fáj-e nekem valami, vagy nem, de igazán elmehetnénk egyet sétálni, így aztán összeszedtem a kakazacsit, pórázt, lakáskulcsot és nekivágtunk, mielőtt még olyan meleg lesz, hogy ráolvadunk az aszfaltra. Rám egyáltalán nem jellemző módon teljesen eseménytelenül tettük meg a telepkört, út közben összefutottunk néhány négy- és kétlábú ismerőssel, de ezen kívül semmi említésre méltó sem történt. 

Hazaérve Hoppy kilefetyelt a táljából vagy három liter vizet, én lefőztem a kávét, kivánszorogtam a teraszra, lezuttyantam a hinta(ágy)székbe és miközben kortyolgattam az életemhez nélkülözhetetlen nedűt, azon gondolkoztam, hol is kezdjem a napot. Mire végiggondoltam, mit is terveztem. el is ment a kedvem mindentől. Tehát a kávéscsészét be-, a hőmérséklettakarót kivittem és úgy döntöttem, az egy hetes lemaradásból (amit az ausztriai nyaralás alatt szedtem össze, mert oda nem cipeltem el az egész doboz fonalat, meg a készülő takarót) bepótolok valamennyit, közben meg erőt gyűjtök a tennivalókhoz. Hátha ...

Nos, ihletet nem kaptam, de a jógához kedvet igen. Tehát lesöpörtem, majd felmostam a teraszt, míg felszáradt, azért a mosógépet megetettem egy adag ruhával és aztán azzal a jóleső tudattal, hogy ma már csináltam valami hasznosat, leterítettem a jógaszőnyeget a teraszon, bekapcsoltam egy kis kelta zenét és elkezdtem ráhangolódni. Mindaddig jól is haladtam, amíg egy kicsit nedves orr oda nem nyomult az arcomhoz, izgatottan vizsgálódva, vajon azért fekszem-e mozdulatlanul hanyatt már jó ideje, mert pihenek, vagy már fel is dobtam a pacskert közben. Miután én vihogógörcsöt kaptam, mert csiklandozott a bajusza, ő meg meggyőződött róla, hogy még élek, elégedetten mellém heveredett, gondolom, abból a célból, nehogy megfázzak a hűvös teraszkövön. Szerencsére hamar tudatosult benne, hogy én már pedig mozogni fogok, ergo ő se maradhat nyugton, ha mellettem fekszik, úgyhogy nagyjából fél perc múlva el is vonult, egyedül hagyva engem az ászanákkal.

Mivel ráértem, nagyjából másfél órát rá is szántam a jógára, közben próbáltam a nyakamat, meg a hátamat is kilazítani, elenyésző sikerrel. A végén bevetettem a mindent felülmúló hullapózt, az örök kedvencet, hogy az elvégzett gyakorlatok után kiélvezhessem a hatást. Sikerült is teljesen ellazulni, ráadásul némi hűsítő vízpermethez is hozzájutottam, a program szerint éppen elinduló locsolórendszer jóvoltából. Ami ugyan a teraszt nem locsolja, de a szél pont annyira támadt fel, hogy felém is hozott kicsit a vízből.
A zuhanyt követően még éreztem némi lelkiismeret furdalást, amikor a konyhába érve végignéztem a szekrényen, de először sajnos az ebédemet kellett kimérnem, celebrálnom és elfogyasztanom, mert éppen itt volt az ideje, hogy újabb adag táplálékhoz juttassam a szervezetem. Így a konyhaszekrény takarítása halasztást szenvedett.

Közben a mosógép végzett a dolgával, a teraszon kiteregettem a ruhát, ennyi elég is volt, hogy érzékeljem, hogy nem szeretnék ma már ott ücsörögni, mert a hőmérséklet kezd megint túlzott magasságokba hágni. Ettől kellő lendületet kaptam, hogy bekapcsoljam a klímát, majd átlényegültem gumiemberbe és bekentem a lapockám alá is lenyúló kritikus területet az izomlazító és gyulladáscsökkentő csodakrémmel. Most pedig ülök a (kintihez képest) kellemesen hűvös nappaliban és azon gondolkozom, filmet, vagy inkább sorozatot nézzek-e. Elvégre néha kell egy lazább napot is tartani, vagy nem?