... második menet, negyedik nap :)

... mivel tegnap sokáig ücsörögtünk ébren, - a fiúk kicsit később vonultak el a szokásosnál, - ma enyhén szólva zombi üzemmódban ébredtem reggel. Ráadásul azonnal beindult a nagyüzem, nem nagyon jutott időm a kis magánkómázásra, mert az egy fővel szaporodott csapatot is el kellett indítani a ránk váró nap felé. Szóval összekanalaztam magam, először útnak indítottam a nulladik órást, aztán megreggeliztettem a saját+átmenetileg örökbefogadott párost. Az éppen indulófélben lévő az ajtóból még visszaszólt, hogy bezzeg ők sosem kapnak ilyen jellegű tálalást, ... mire közöltem, ha nem vonulnának fel a reggelijükkel a szobájukba, hogy agysorvasszanak még a gépnél indulás előtt, akkor lehet, hogy a kis hétköznapokon is megtenném ugyanezt. Aztán összekaptam a  cuccaimat és eltávoztam nyelviskola iránt, leküzdve a dzsuvás, nyúlós, csepergős időjárási körülményeket. 

Mire az egész derekam átfagyott, az aznapi órám is kiszenvedett, megtehettem a hazafelé utat, a még mindig eléggé barátságtalan körülmények között. Aztán kicsit skype-oltam, a fellépő oktatási szünetben meg létrehoztam az ifjúság mai fizikai táplálékául szolgáló fogásokat. Meg egy kis nasit, túrós táska fedőnéven. Jutalmam újabb skype és egy személyes okosítás lett, aztán jöhetett a második menet a kajában, a később érkezők érdekében. És zárásul egy dupla, hogy a korán kezdek, későn végzek ritmus fel ne boruljon ma sem. :)

Megnyugtatólag hat rám, hogy ma mintha az ifjúság is hamarabb szánta volna rá magát az esti rutinra. Szóval talán holnap reggel mégsem gondolja majd senki a metrón, hogy a  Walking Deadbe készülök, röpke vendégszereplésre. 

És a nap mondata a nagyobbik kispasimtól, az ajtón belépve, éppen hazaérkezve: "Hallom, mennyi mindent sütöttél-főztél megint, hogy van neked ennyi időd erre is, hogy tanítasz, meg minden?" Hát ... nektek mindig. Vagy majdnem. De igyekszem.

... szánom-bánom ...

... de a hétvége valahogy csak úgy elrepült. Mire észbe kaptam, már vasárnap este lett és várt rám a Himalája, ami mindig összegyűlik, és amit mindig csak vasalás nemes feladata által lehet megszüntetni. Leküzdöttem a hegycsúcsot, lezártam a hétvégét és rákészültem a következő hétre, azaz eldőltem, mint a zsák és olvastam kicsit, mielőtt leragadt volna szemem. :)

 Ez a hét nálunk az olasz-magyar barátság ápolásával telik. Ugyanis a kispasik sulijába több külföldi diák érkezett erre a hétre, és befogadó családokat kerestek, mi meg naná, hogy felemlegettük a nagyobbiknak, hogy ki ne hagyja a dolgot. A kapcsolatépítés, az mindig jó. Tavaly kérdezték tőle a paramétereket, ő meg leadta, hogy az angol-német vonalat preferálnánk, mert ezek a nyelvek futnak nálunk elég jó minőségben, a kommunikáció meg ugye azért meglehetősen fontos, ha már az ember teljesen ismeretlen valakit fogad be nagyjából öt napra. Idén kiderült, hogy egy olasz srácot kapunk, Lorenzot, ... de mivel ő beszél angolul, a kispasikkal simán elboldogulnak ... én meg elpöntyögök olaszul, ... és ő meg magyarul szorgalmasan tanul. A "kakaós csiga" például már bekerült a szótárába. Meg a gyomrába, vacsorára. :)

... Színezd újra, ...

... vagyis fogd a karkötőt, tedd át a másik kezedre és számolj újra 21-től visszafelé. Holnaptól. :)

Az egésznek a BKV az oka. Ma ugyanis nem a rutin pályán utaztam, hanem másfelé vitt a sors. Vagyis úgy terveztem, hogy másfelé megyek. Bele is vetettem magam a netes menetrend rejtelmeibe, találtam is egy járművet, és még az sem riasztott vissza, hogy csupán félórás időközökkel közlekedik napközben, mert amúgy meg ez vitt (volna) majdnem háztól-házig, átszállás és városnéző túra nélkül. Ráadásul pont a megbeszélt időpontra értem (volna) vele oda. Mert mondjuk tudtam (volna) mást is kezdeni a hirtelen nyakamba szakadt szabadidőmmel. 

Megérkezvén a buszmegállóba, meg is érdeklődtem az ott enerváltan ácsorgó ifjúságtól, vajon félszemmel nem látta-e elsuhanni a buszomat. Mint általában, most is kiderült, hogy teljesen jól sikerült pont azt az egy embert kiszúrnom a viszonylagos tömegből, aki ugyanarra a buszra várt. És azon információhoz is hozzájutottam, hogy a kettőnk által közösen áhított jármű még nem járt a mi kis megállónk környékén. Úgyhogy lelkes várakozásba fogtam. 

Aztán közelgő kék, hosszú szállítóeszközöket észleltünk, az első - ami nem felelt meg az elvárásainknak, mert pont másfelé ment, - beállt a megállóba, a második, amire vártunk, ... meg egy elegánsnak szánt kanyarral kikerülte az egészet, a sofőr jókedvűen visszaintegetett a belőlem hirtelen felindulásból kiszakadó kézjelemre és elhúzott, otthagyva az enyhén szólva is izgatottá vált korpuszomat. Minek következtében kissé részletesen végiggondoltam, mi is a véleményem az egész budapesti közlekedést celebráló vállalatról és az ő szolgáltatásairól. Felszálltam a következő buszra, próbáltam nagyjából belőni, merről is tudom így megközelíteni a hőn áhított célt, majd feladtam és felhívtam az élő GPS-t, ... azuram alternatív ötletekkel bombázott, aztán némi kitérővel csak eljutottam a célig, na meg fél órás késéssel, amiért persze telefonban sűrű elnézéskérésbe bonyolódtam, meg személyesen is még egyszer megbeszéltük, szóval a mai rinyakészletet kétszeresen is kimerítve, holnap újra kezdem a projektet. 

Most pedig megyek és kihasználva, hogy ma nem tanítok estig, tovább nézem a Trónok harca utolsó évadát, már másodszor, most éppen szinkronnal, mert fúrja az oldalamat a kíváncsiság, mit  is mond Hodor magyarul, amiből ki tudják hozni a nevét ... aki tudja, ne árulja el, szeretem a meglepetéseket. 

Ja és a mai kis öröm, a keksz- és mézes kiszúrók, amikért eme kalandos utat megtettem: 

... ééés három

... mivel ma nem kellett reggel nyolcra berongyolnom a  nyelviskolába, kicsit lassabban indulhatott a reggelem. Miután a szokásos rutin lezajlott, fél óra alatt össszedobható kakaós lepényt is sütöttem, nehogy nasi nélkül maradjanak mára, mindenki elhagyta az édes otthont, a kutya is elterült a nappali közepén és tovább folytatta a reggel félbeszakadt hortyogást, - a szőrén összegyűjtött sarat bőkezűen szétkenve a kövön, - jutott idő a nyugodt készülődésre. Amiből mondjuk nem sok valósult meg, mert ilyenkor meg még hajlamosabb vagyok kávéval a kezemben elbambulva tallózgatni a világhálón, ... na de sebaj, a tízperces alapidő úgyis elég már mindenféle olyanra, amivel a tömeg számára elfogadhatóvá alakítom magam. Amúgy is teljes erőbedobással esett és fújt, tehát ma is beleugorhattam a pöttyös gumicsizmámba, felkaphattam a pöttyös esernyőmet, ...

... maradhatott a szélfútta frizura, és mivel a barátnőmmel éppen kitárgyaltuk telefonon a sütizés/bonbonozás éppen aktuális kérdéseit, tuti jól mutathattam, amint a vállamon a tatyóval, egyik kezemben a repülni vágyó esernyőmmel, másikban a fülemre szorított telefonnal turbótempóra kapcsolva rohantam a buszmegállóba. Odaértem, a busz sem volt gyorsabb nálam, és a mai új hallgatóm is "tökjófejnek" bizonyult ...

A délután a szokásos skype, kis szünet, skype, nagyobb szünet, sok e-mail, érkező tanítvány ritmusban zajlott. És máris elérkezett a harmadik nap estéje, ... és holnap totál laza napom lesz, mert összesen egy dupla órán okítok, úgyhogy már gondolatban ki is töltöttem a rengeteg szabadidőmet egyéb megvalósítandó, bokros teendőkkel ... :)

A mai "csak úgy" pedig a neten fellelt madáretető, ami az a tipikus "kellnekem" :D Szóval majd még kigondolom, hogyan juthatnék valami hasonlóhoz ...

A második ...

... Csak felsorolnám, mi minden akart ma az utamba állni, ... vagy az már panaszkodásnak számít??? Most elbizonytalanodtam. De ha meg el szeretném mesélni, akkor csak le kellene írnom, nem? :)

Na jó, akkor legyen ez egy tényszerű beszámoló, események felsorolása, panaszmentesen:

- reggel elbambultam a készülődést - szokás szerint - és a kávét már csak lendületből tudtam leküldeni a torkomon, indulás előtt

- lekéstem a gyorsjáratot, amivel ilyenkor szoktam menni, 

- az utolsó pillanatban estem be az órámra, de mázlim volt, mert akkor kaptam sms-t a hallgatótól, hogy bocsika, de késik 10 percet 

- kiderült, hogy a második dupla órám, van, de mégsincs, mert az a hallgató meg halasztást kért, szóval csak később akarja kezdeni a tanfolyamot

- hazafelé bementem a púpos hátú macskáért a nagykerbe, amiről kiderült, hogy már kisker is és boltot is nyitottak, tehát újabb helyszín, hogy elcsábuljak, mert eddig csak az internetes rendeléseket lehetett ott átvenni, szóval extra költségvetés csökkenés - idáig - nem fenyegetett, ha bementem hozzájuk

- a buszmegbe botladozva bokáig süllyedtem a sárba, még jó, hogy nem lakom messze

- itthon a krumpli helyett a kisujjamat hámoztam meg, amit csak hosszas szerentcsétlenkedéssel sikerült úgy bekötöznöm, hogy ne csöpögjön utána kifelé a kötés alól a drága vérem

- a bekötött ujjam következményeképpen kicsúszott a kezemből a sótartó, miáltal köbö negyed kiló, nagyszemű himalájai só borította be a konyha padlóját

- ezek után már csak az óráimat kellett megtartanom, mindenféle bonyodalom nélkül

 És nem rinyáltam. :) Viszont vettem a vigyorgó fakanalaimnak kisvirágos tavaszhangulatú tartót. Hogy ha már mosolyognak, akkor legyen a tartó is vidám. 

Első nap ...

 ... ha eltekintek attól, hogy reggel - meglátva a kint uralkodó "Izét",- kicsúszott a számon, hogy "de sz@r idő van" és ezt mondjuk csak egy szimpla ténymegállapításnak veszem, akkor az első rinyamentes napom sikeresnek mondható. Elvégre nem fejtegettem utána még vagy tíz percig ahogy alapból sikerülni szokott. Szóval mégiscsak használ, ha odafigyelek.

A mai napi pozitív pedig nem is egy, hanem három:

1. - szülinapos az egyik nagy kedvencem: (el se hiszem, hogy már annyi ...)

"Azért jó megöregedni, mert egyre kevésbé számít, hogy nézel ki, és egyre fontosabb, hogy ki vagy."

2. - a Coldplay végre elérhető közelségben is koncertezik 2017-ben, szóval, még az is lehet, hogy az egyik "Bucket List" pont beteljesül a közeljövőben ...

3. - és hirtelen felindulásból hazafelé vettem Túró Rudit, este meg összedobtam a kispasiknak holnapra a tízóraihoz egy pár túrórudis muffint:

Jöhet a második nap, kalandra fel! :)

... 21 nap

 ... Kicsit sok(K) volt az utóbbi időben. Elegem van a mindenhonnan  örvénylő negatívumokból. Úgyhogy:

"Will Bowen amerikai lelkésznek egy szép napon elege lett abból, hogy a hívei folyton panaszkodnak, túlságosan negatívak, pesszimisták. Gondolta, egy egyszerű trükkel jófejjé teszi őket. Azt találta ki, hogy ad a híveknek egy sima gumikarkötőt, és megkéri őket, próbáljanak mostantól 21 napon keresztül nem panaszkodni. Ha netán mégis sirám hagyná el ajkukat, akkor tegyék át a karkötőt a másik kezükre. És persze kezdjék újra a 21 napot. A kisközösségben elindult kezdeményezés gyorsan világméretűvé növekedett. Teszem hozzá, Will atyának is majd egy évig tartott, mire eljutott a 21 panaszmentes napig, szóval belátható, hogy azért ez nem olyan egyszerű." (http://wmn.hu/2015/07/04/21-nap-panaszkodas-nelkul-te-kibirnad/ )

... Meglátjuk, mennyi megy és hogyan. De azt hiszem, éppen ideje úgy megpróbálni változtatni a dolgokon, hogy közben nem sorolom, mi a rossz, hanem megteszem, amit tudok. :) 

És hozzáteszek még valamit, azaz minden nap jöjjön valami, ami "csak úgy" jó, vagy egyszerűen "csak szép". Elsőre mindjárt egy emlék, amit ma dobott fel nekem a "hálózat". :D

 Ő az első, a LEG, a tökéletes kutyánk volt. Sajnos nagyon hamar itt hagyott bennünket. De ma is ugyanúgy szeretjük. Meg a másikat is, aki most velünk él, de az már egy újabb nap története lehet. A képhez csatlakozó sztori pedig a következő:

"... kijelenthetem, hogy Ziziben egy kertész veszett el ... félálomban kinézve a teraszajtón, valami zsákféle ragadta meg ma reggel a tekintetemet ... turbótempóban kirongyoltam a zegernyébe, megnézni, mit alkotott már megint a kutya ... és a helyszínt szemrevételezve megállapítottam, hogy a tegnapi virágbeköltöztető-akció során a teraszablakban felejtett fűmagokkal teli zacsi keltette fel az éjszaka során a figyelmét ... szóval a kutya leemelte az ablakból a cuccot és elkezdett holdfénynél, szorgalmasan füvet ültetni ... mondjuk azt még azért tisztáznom kell vele, hogy a magokat próbálja oda szórni, ahol éppen fűhiány van, tehát a művelet nem volt teljes siker, de úgy látom, elindultunk vele a kertésszé válás útján :D ... tiszta öko-eb <3 " 

 Szurkoljatok. Következzen (elsőre) 21 nap, pozitívan, rinya nélkül.

És ha sikerül, talán a többi nap is ilyen marad.  :D