... azt mondják ...

...Ők zsigerből érzik, hol vannak a "jó" helyek. Eddig sem kételkedtem benne, hogy helytállóak a megérzéseik. Elvégre kell, hogy legyen oka, hogy némely embertársunkat nem kifejezetten sorolják a kedvenceik közé. (Be is szokott igazolódni, előbb, vagy utóbb, hogy az illetőnél nem teljesen van rendben valami ...) De sorozatosan jönnek az újabb jelek. És a konyhaasztal alatt már a második olyan helyet fedezte fel magának, ami nem lehet véletlen. Úgy érzem, az sem az, hogy a fél életemet pont e körül az asztal körül töltöm: főzés, sütés, gyöngyözés, nyelvtanulás, netezés, órára készülés címén. :)

 

... recycling ...

... elkopott, lyukas zoknit nem és nem dobunk ki ... mielőtt a kukában landolna - mert már megint nem néztem végig mosás előtt rendesen és a lyukastalpút is kimostam, - tökéletesen betöltheti másodlagos szerepét és relatíve halk elfoglaltságot nyújthat a totálisan kipihent, teljesen hiperaktív négylábúnak a reggeli időszakban, amikor is le- s fel rohangálhat vele a nappali-konyha tengely mentén többször és ismételve, ezáltal (talán) ma nem nyúlja le a levetett pizsamákat, a fotel karfáján lógó farmert, pulcsit, egyebet ... és feldobja a némileg álmosnak és morcosnak tűnő, éppen ébredező ifjúság kora reggeli hangulatát, akik kaján vigyorral az arcukon nézik, ahogy a szájából kilógó fél pár zoknival bakkecskézik a lakásban. :)

... címszavakban ...

- redőny felhúzása utáni nyüszögős, kétlábra-állós, mindenkit képen-nyalós üdvözlés --> pipa
- a kertben a vizes fű, majd a fűmentes, poros terület alapos feltérképezése, ezt követően ki- és berohangálás nagyjából fél percenként, köbö 10-20 alkalommal --> pipa
- zokni-, farmer-, díszpárnalopkodás rágcsálás, csócsálás céljából --> pipa

- konyhai szagok alapos ellenőrzése az orr mindenhová beleütése --> pipa
- ártatlan szemekkel nézve, enyhén félrebillentett fejjel előadott, finom utalás a reggelizés idejének eljövetelére --> pipa

 - reggeli eltüntetése meglehetősen rövid időn belül --> pipa

- fogtisztító rágcsa elnyammogása --> pipa

- a kétlábúak által tegnap betemetett gödör helyett egy újabb, méretes ásása öt másodperc alatt, közben a föld szétszórása a szélrózsa minden irányába --> pipa

- plüss - valaha fehér, mára enyhén sötétszürke - nyuszi hurcolása és elhelyezése az előre elkészített lyukba --> pipa

... jöhet a jól megérdemelt délelőtti szunya :D

... amikor az élet ...

... ismétli önmagát. 

Az egyik, aki végtelenül nyugodt, kiegyensúlyozott, csöndes és halk volt. Aki órákig észrevétlenül tudott ott lenni a közvetlen közeledben úgy, hogy egy pisszenéssel sem zavart meg, de közben állandóan szemmel tartott. Aki végtelenül jól nevelt és alkalmazkodó volt és rövid kis élete során elleste a család legapróbb rezdüléseit is és már a "félszavakra" sem volt szükség ahhoz, hogy egy mozdulatból, egy hangsúlyból, a pillantásodból tudja, mi lesz a következő lépésed. Aki úgy volt az életetek része, hogy tudod, a hiánya soha nem fog elmúlni ...

És a másik, aki növendék, ebből kifolyólag még állandóan rohan, nyüzsög, hebrencskedik és minden pillanatban valami rosszaságon töri a fejét. De aki ugyanolyan okos, tanulékony és imádni való ...

És amikor a két lélek találkozik, ha csak úgy is, hogy a régi, a kedves, égi vadászmezőkön szaladgáló Drága egykori helyén lel rá az új, örökmozgó Kicsi is egy nyugodt zugra ... akkor megint csak tudhatod, hogy nincsenek véletlenek, mindenki okkal jön és megy és hagy örök nyomot a szívedben. <3

 

... reggeli rutin ...

... mivel a téli, ja, bocs, nem, a tavaszi szünet tegnap végleg kimúlt, ma reggeltől ismét beindulnak az általam rutinból vezérelt, kicsit félkómás reggelek.
Azaz, óracsörgés, "jajjcsakegykicsitmégdejólenne" ... na, keljünk fel, ennyi volt, de ma este tuti hamarabb elalszom és nem lesz "még ezt a  fejezetet elolvasom, aztán lekapcsolom a villanyt" ... sötétben magamra rángatom a ruhát, a francba, megint fordítva vettem fel, hol a zoknim? ... letámolygok a lépcsőn, első utam a kávéfőzőhöz vezet(ne), ... ha a lépcső aljában nem támadna le a négylábú, szőrös lavina, mert Ő örül, elvégre este az olyan régen volt, tuti azóta el is felejtettem, hogy Ő létezik, ergo, sürgősen és nyomatékosan emlékeztetnie kell rá, ... ez konkrétan annyit jelent, hogy a mellső lábait lendületből ráhelyezi a mellkasomra, és már most majdnem akkora, mint én, mi lesz itt később, ha pár kilót még fel is szed növekedés közben???
Aztán végre az áldott nedű is lecsorog, kortyolgathatom, közben azuram el, kispasikat ébresztem, reggeli, milyen szendót viszel? ... és egy átható tekintetű szempár követi minden mozdulatomat, mert hát mindjárt itt az idő, hátha már az övé készül és mivel az éhhalál szélére került, éppen itt is lenne az ideje, hogy Ő következzen, ... majd végre igen, ismerős csörrenés, vitamin és egyebek elrágva, jöhet a kaja, amit odakint, már ugyan nem százszor félbehagyva, de a környéket közben azért szemmel tartva, az utolsó szemig el is fogyaszt ... sorban áll a fogtisztító rágcsáért, mert ezt is köbö két nap alatt megjegyezte, hogy reggeli után az neki jár, ... 

... és akkor elkezdődik: bejönne, mert kint egyedül van, majd fél perc múlva kimenne, mert meg kellene nézni, mégis mi zajlik odakint, de tulajdonképpen elég is lenne, ha csak a nyitott ajtóban megállva kinézne, mert a fene tudja, tényleg ki akar-e menni ... ja és "Jean, amikor jelzek, azaz mellső lábbal megkopogtatom a  teraszajtó üvegét, akkor ugye tudja, hogy az a dolga, hogy a kezéből mindent ledobva, azonnal, vagy maximum két másodpercen belül az ajtóhoz vágtasson és kinyissa nekem?" ... mert amúgy meg tökre jól nevelt, tehát nem az üvegen keresztül akar ki- s bemászkálni, hanem csak egyszer kopog, majd leül és vár, tehát annyira türelmes, hogy nem lehet rá haragudni, ... bár amikor századszorra tárom szélesre az ajtót, kicsit kezd már fogyni a  türelmem, de vigasztal az a tudat, hogy hamarost eljön a perc, amikor az elfogyasztott kaja és a reggeli nyüzsi eredményeképp elpilled és végre leroskad, - kint, vagy bent, az attól függ, éppen hol éri az ólmos fáradtság, mostanában a  futógép az általa leginkább előnyben részesített fekvőhely, nem, nem a plédjére, mert az olyan szokványos,  - és akkor jön a délelőtti alvás, az áldott, amikor köbö másfél órán keresztül nem azt nézem, mit rágcsál, hurcol, ás és matat, ... :)

... netán ismerős ...

... valakinek az a szituáció, amikor az egyébként imádott négylábú az idegeidre megy azzal, hogy egész álló nap ki- s berohangál, akár esik, akár fúj, közben ezerszer törölgeted a lábát, mert persze amikor kimegy, tutira a legnagyobb sáron rongyol keresztül, de még így is csupa tappancsnyom az egész lakás ... szóval hogy nem tud megülni a hátsó felén egy percig sem, mert ha berohan, akkor kint akar a következő percben lenni, ha meg odakint van, akkor fél percenként muszáj szemrevételeznie, mit is csináltok ti odabent ... és különben is, ha  nyitva a teraszajtó, akkor az olyan vicces, hogy lendületből kiszalad,  -  nem, már nem viszi magával a függönyt is, mert azt a múltkor letépte és ugyan beszegtem, de anyaghiány miatt köbö ötven centivel a föld fölött lebeg, ergo, kifér alatta ... még ... - fut egy kört a füvön, majd be, ugyanúgy lendületből és mivel kő van a  nappaliban is, a fal előtt csak a kifarolásos módszerrel tud lefékezni és még így is koppan néha, mert túl későn próbál lassítani ...

... és miután egész nap kirohangált vagy ezerszer, eljön az a perc, amikor este a kétlábúak felvonulnának az emeletre, hogy eldőljenek a hálószobáikban, tehát a négylábúnak meg ki kellene fáradnia és amint elhangzik a mondat, hogyaszongya: "ki kell menned, jó éjszakát!" ... akkor a királylány kecsesen lefekszik a plédjére a szoba közepén és nem és nem mozdul, sem szép szóra, sem jutifalatra, csak néz rád a nagy ártatlan szemeivel és  átmenetileg teljesen hülyére vesz, mert úgy csinál, mintha lila gőze se lenne, mit is jelent, amit mondtál neki ... és egy darabig ácsorogsz kint a teraszon fogvacogva, hogy akkor de gyere már, légy szíves, majd megunod és a pléddel együtt kihúzod, ahogy a szánon húznád a gyerekedet, mert ő csak akkor mozdul és lép le elegánsan róla, mikor már csak át kell telepednie a kinti szőnyegére és leereszkedő arckifejezéssel, amiről világosan leolvasható a "na jó, egye fene, elfogadom és legyűröm valahogy, ha már itt kínálgatod" gondolatmenet, elveszi és elmajszolja a jutifalatot, te meg beslisszolsz a háta mögött, megkönnyebbülten sóhajtasz és gyökeret ver a fejedben egy gondolat, hogy a "konok" szó magyarázatához talán mégis oda kellene biggyeszteni, hogy pireneusi hegyi kutya. :D