... május első ...

... tulajdonképpen napokkal ezelőtt meg akartam írni ezt a bejegyzést, de aztán mégis mára maradt. Itt a május. Meg az első vasárnap. Én meg évek óta eléggé furán érzem magam ilyenkor. 

Egyrészt miattuk kétszeresen és végtelenül hálásan, boldogan és büszkén, hogy pont én lehetek az anyjuk. És mert Ők az év minden napján emlékeztetnek erre a szeretetükkel, az Anyák Napja ebből a szempontból így nem számít különlegesnek. Mert nekik soha nem kellett külön ürügy arra, 

- hogy lazán, a válluk felett felém dobjanak egy csipkelődő megjegyzést,

- hogy meglepetésszerűen átöleljenek, ha éppen "arra járnak",

- hogy esténként az ágyunkra telepedve megbeszéljék velünk a világ dolgait, kezdve az éppen aktuális mémekkel, a "hány pápa volt idáig" kérdés megválaszolásán és az aznapi iskolai sztorikon keresztül egészen   az aktuálpolitikai kérdésekig,

- hogy  egyszerűen csak szeressenek és végtelenül büszkévé tegyenek.

Másrészt valahogy üres lett ez a nap. Mert "gyerekként" nem maradt senki, akinek vihetném azt a virágot. Elmentek, már évekkel ezelőtt. 

De ebben az esetben nem igazán vált be "az idő mindent begyógyít" közhely sablonja. Sőt, valahol azt érzem, egyre inkább hiányoznak, ahogy múlnak az évek. Egyre többször fordul elő, hogy fel akarom őket hívni, hogy elmeséljem, a kispasikkal mi történt éppen, hogy küldeni akarok nekik egy fotót, hogy megnézhessék, milyen a kertem, mit kreatívkodtam, hogy elmondjam, hol tartok az olaszban, hol jártunk nyaralni, vagy csak egyszerűen halljam a hangjukat.  Helyette az ég felé pislogva elmotyogom, amit szeretnék, összeszoruló torokkal ismételgetem, hogy "tudom, hogy látjátok", régi fotók között turkálok és dédelgetem a két hibiszkuszt, amit tőlük kaptam. És ugyan tudom, hogy akadtak kevésbé szép közös pillanataink is, de azokkal már régen nem foglalkozom. Hanem hálás vagyok azért, amivé általuk váltam, hálás vagyok valamennyi hibájukért és valamennyi jó döntésükért, amikből tanulhattam, és hálás vagyok azért, hogy voltak. Néha elrémülök azon, mennyire hasonlítok rájuk, néha pedig szeretném, ha minél jobban hasonlíthatnék rájuk.

És vigyorogva mutatom a kispasiknak a nagyon retró, múlt évezredbeli fotóinkat, amikkel kicsit belülről nosztalgiázva, kicsit kívülről szemlélve emlékezhetek rájuk.

Boldog Anyák Napját Nektek, bárhol is vagytok.