... Auschwitz után ránk fért egy kis levezetés, ezért Krakkóba visszafelé elkanyarodtunk Wadowice irányába.
Ebben városkában született Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál pápa. A főtéren, a templom mellett található a szülőháza, amit szerettünk volna megnézni.
Simán rátaláltunk egy parkolóra, a főtérre és a házra is, amelynek ajtajában egy szemüveges biztonsági őr ácsorgott. Az útikönyvben - aminek mentségére legyen mondva, hogy nem a legújabb kiadás, és ugye manapság napról-napra változnak a dolgok, a 10 év elég hosszú idő, hogy már ne pont úgy legyen minden, mint akkor - szóval az útikönyvben az állt, hogy a látogatás ingyenes, adományokat szívesen fogadnak és egyénileg is végig lehet menni a házban berendezett kiállításon.
A nagyobbik kispasi angolul megérdeklődte az ajtónállótól, bemehetnénk-e. Választ nem kaptunk, se angolul, se lengyelül, csak a napszemüvegében tükröződött vissza a meglehetősen döbbent arcunk egy darabig. Ácsorogtunk előtte tanácstalanul pár másodpercet, majd miután nem reagált, a pasik úgy döntöttek, valószínűleg elnyomta az álom az unalomtól, vagy éppen katatón állapotba került kínjában. Elfordulva a nem éppen kommunikatív őrtől, a kihelyezett tábla útmutatásai szerint ráleltünk a jegypénztárra.
Kiderült, az ingyenes belépés már nem működik, ráadásul csak csoportosan lehet végigjárni a házat. A pénztárban ücsörgő hölgy el is mondta, mikor indulnak a csoportok. Három időpont volt még, egy lengyel, egy spanyol és egy olasz idegenvezetővel. Mivel a lengyel nyelv totál rejtély számunkra, spanyolból sem tudunk egy-két szónál többet, maximum az olasz jöhetett volna még szóba, bár nem hiszem, hogy teljes egészében le tudtam volna fordítani a pasiknak mindent. Így aztán lemondtunk a házlátogatásról. Ücsörögtünk kicsit a térre kihelyezett padokon, ahol virágeső alatt élvezhettük az árnyékot.
És végül elindultunk visszafelé Krakkóba. Miután visszaértünk és mielőtt leroskadtunk volna az ágyakra, hogy rápihenhessünk a következő napra, megint csak tettünk egy kitérőt Oscar Schindler gyára felé, de megint nem volt szerencsénk. Most nem a belépők fogytak el, a múzeum aznap technikai okok miatt zárva volt. Kicsit kezdett olyan érzésem lenni, hogy valaki direkt nem akarja, hogy bejussunk. Pedig tényleg a szállásunk mellett volt és ha őszinte akarok lenni, az auschwitzi látogatás mellett ez volt a másik, amit nagyon szerettem volna látni. De erre még várnom kellett ...
Ebben városkában született Karol Wojtyla, a későbbi II. János Pál pápa. A főtéren, a templom mellett található a szülőháza, amit szerettünk volna megnézni.
Simán rátaláltunk egy parkolóra, a főtérre és a házra is, amelynek ajtajában egy szemüveges biztonsági őr ácsorgott. Az útikönyvben - aminek mentségére legyen mondva, hogy nem a legújabb kiadás, és ugye manapság napról-napra változnak a dolgok, a 10 év elég hosszú idő, hogy már ne pont úgy legyen minden, mint akkor - szóval az útikönyvben az állt, hogy a látogatás ingyenes, adományokat szívesen fogadnak és egyénileg is végig lehet menni a házban berendezett kiállításon.
A nagyobbik kispasi angolul megérdeklődte az ajtónállótól, bemehetnénk-e. Választ nem kaptunk, se angolul, se lengyelül, csak a napszemüvegében tükröződött vissza a meglehetősen döbbent arcunk egy darabig. Ácsorogtunk előtte tanácstalanul pár másodpercet, majd miután nem reagált, a pasik úgy döntöttek, valószínűleg elnyomta az álom az unalomtól, vagy éppen katatón állapotba került kínjában. Elfordulva a nem éppen kommunikatív őrtől, a kihelyezett tábla útmutatásai szerint ráleltünk a jegypénztárra.
Kiderült, az ingyenes belépés már nem működik, ráadásul csak csoportosan lehet végigjárni a házat. A pénztárban ücsörgő hölgy el is mondta, mikor indulnak a csoportok. Három időpont volt még, egy lengyel, egy spanyol és egy olasz idegenvezetővel. Mivel a lengyel nyelv totál rejtély számunkra, spanyolból sem tudunk egy-két szónál többet, maximum az olasz jöhetett volna még szóba, bár nem hiszem, hogy teljes egészében le tudtam volna fordítani a pasiknak mindent. Így aztán lemondtunk a házlátogatásról. Ücsörögtünk kicsit a térre kihelyezett padokon, ahol virágeső alatt élvezhettük az árnyékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése