Én, meg az ébredő erő ...

... tudom, mindenhonnan ez folyik már hetek, na jó, hónapok óta. De én még csak ma ... vagyis nem, hiszen már az első - vagy nem első, hanem negyedik, de amúgy meg elsőként elkészült, szóval mindegy is, - de azóta a rész óta szeretem. Nem vagyok elvakultan rajongó, nem a jedi lovagok, meg a Sötét oldal teszi ki az életemet, nem tudok minden apró részletet a forgatásról, a trükkökről, a bonyodalmakról, egyebekről. Igazából azt is túléltem, hogy nem elsőként láttam most a premieren, vagy előtte, ... mert egyébként meg nem bírom a tömeget (a pasirészleg sem, szóval ők sem rohantak azonnal a moziba a hírre, hogy előre lehet venni a jegyeket) Tehát kivártunk, és csak ma mentünk el megnézni. Amúgy is duplázni szoktunk így karácsony környékén, (vagy egy kicsit utána) valahogy egyértelműnek tűnt, hogy az egyik az újra ébredő erő lesz, amit megnézünk. 

Nem olvastam semmi olyat, ami előre elárult volna bármit is. Nem mintha lelkileg megtört volna, ha esetleg némi "titkos" infó eljutott volna hozzám, de inkább úgy szerettem volna ezt az egészet, hogy ne tudjam, mi van. Csak jöjjön, ...

Viszont láttam, hallottam sok-sok negatív kritikát, fanyalgást, ... hogy a történet, meg a bakik, meg ez se, meg az is ... 

És ma elmentünk, előtte felszerelkeztünk a szokásos kukorica-nachos-kóla trió abszolút egészségkárosító egyvelegével, ... mondjuk már ez se ment simán. Mire a büfés sráchoz értünk a sor elejére, már ott tartottunk, hogy kérünk " egy kis nagyoszt krumplival" és a vihogástól már a könny is csorgott a szememből, a nagyobbik meg két lépéssel odébb állt, hogy akkor ő nem is ismeri ezeket ... de aztán csak sikerült kinyögni, mit is ennénk, meg innánk, elbotladoztunk a teremig, elhelyezkedtünk, ... majd átverekedtük magunkat a reklámokon, előzeteseken ... és akkor ... 

... elkezdődött a zene, jöttek a betűk és én meg úgy éreztem magam, mintha megint gyerek lennék, valahogy hirtelen visszakerültem oda, amikor az első résznél tátottam a számat a moziban, ... mert én már AZ a generáció vagyok, akinek a jól bejáratott jugoszláv származású, NDK-ban élő Winettou után (akivel amúgy semmi bajom sem volt) végre jött valami egészen más, ami elvarázsolt ... 

Hogy mennyire tetszett? Nekem színtiszta nosztalgia. ... persze, nem volt tökéletes. Ha akarnám, tudnék mindenfélét felhozni, de nem akarok. Valahol (nagyon) fáj a felismerés, hogy Han és Leia sem örökké fiatal. Hogy egyszer ez is véget ér. Még jó, hogy karácsonyra beszereztem a fiúknak (khm) dvd-n a hat részt. Úgysem láttam még eleget. :D